Színpad mögé bújt démon - Teamin ff

3.fejezet

3.FENEZET. REMÉLEM, HOGY TETSZETT. 😊😊😊😊

Kitty :
Sose hittem volna, hogy valaha kiabálni fogok, de meg tettem és tudom, hogy holnap bese kell mennem és soha többé.

Haza felé tartva minden olyan homályos lett körülöttem, de csak azért mert szemeim be könnyeztek.

"Most dobtam el az álmom."

Házam ajtaja kattanásal jelezte, hogy bemehetek. Ma se mentem be táncolni és a kiadó keresni se keresett szóval tisztában vagyok vele, hogy Taemin ki tett onnan.

Reggel a kávézóba kezdtem mert újra felvettek. Mosolyogva szolgáltam ki mindenkit mintha mi sem történt volna velem.

-KITTY. - kiabált ki a főnököm.
-MEGYEK. - hangom boldognak tűnt pedig nem voltam az.

Megkaptam a következő addag kávét és sütit majd vittem ki egymás után. A napok olyanok voltak mint régen amit nem bántam. Este folyton az járt a fejemben, hogy vajon, hogyan haladnak a többiek a tánccal. Láttam a fellépéseket a tv-ben, de Taemin olyan idegesnek tűnt valami miatt. A tekintetében volt valami ami miatt a hideg is kirázott azok a szemek valahogyan ijesztőek.

Nem bírtam nézni igy kikapcsoltam a TV-t és lefeküdtem aludni.

A napok unalmasak lettek és ugyan olyanok. Hiányzott a tánc nagyon igy úgy döntöttem, hogy elmegyek a közeli tanterembe kicsit.

Később ~
A tanterem illata annyira hiányzott. A mozgás a zene és tudom furcsa, de az álmok is amik ide kötnek.
Hirtelen a sírás jött rám. Testem össze rogyott a földre és takartam el arcomat.

"Feladtam mindent."

A földön ültem közbe a zene szólt, de csak a dühöt éreztem magamban. Úgy egy órát sírtam majd mentem haza.
Következő nap is itt volt, de most nem sírtam.

Több mint egy hét telt el mióta nem mentem be és Taemin biztosan ki dobot onnan. Ez már biztos. Én azt tenném a helyében.
Meg amúgy is egy hete nem mentem arra és nem is akarók.

Ahogy haza felé mentem annyira jó idő volt így kicsit kerültem. Megálltam egy pillanatra és lehunytam a szemem beszivva a friss levegőt.
Telefonom megcsörrent.

-Igen? - szóltam bele.
-Rég láttalak. Ráérsz ma? Ihatnánk. - szólt bele régi barátom.
-Rendben. - mosolyogtam vidáman.
-Gyere erre címre xy utca xy szám. - hangja vidám lett.
-Ott leszek. - tettem le.

Annyira hiányoztak a régi barátok és ez a sok minden ami történt rávett az ivásra nem is kicsit. Az agyam tudta mi van, de a testem nem.

-Annyira idegesítő.. - csaptam le az üveget.
-Ki? - kérdezte Tomi.
-Az az idióta beképzelt szemét. - húztam meg újra.
-Ki? - kérdezte újra.
-Tae*csuklótam* Min. - tettem le fejem. - Azt hiszi, hogy ő az Isten. Peddig nem.. Nagyon nem.
-Aham. - nevetett. - Te tudod.

Elindultam haza mert Tomi busszal ment. Kicsit szédültem és szerintem halucinálok is.
Pislogni kezdtem erősen mert mintha valaki akit jól ismerek velem szemben állna nem messze.
Valaki erősen megfogta csuklomat, de elrántottam tőle.

-Te. - mutattam rá kicsit szédülve. - Woww pörög a föld.
-Ittál? - kérdezi furcsán nézve engem és oldalra döntve fejét *fent GIF*.(csak hogy el tudjátok képzelni)
-Nem.- mutattam újra rá,de meg szédültem. - Huuu najó egy kicsit.
-Kicsit? - kérdezte gúnyosan.
-Nem vagy a főnököm Mr. TaeénvagyokazIstenkiralyMin. - forgattam meg szemem. - Csak egy idegesítő pasi vagy aki beképzelt mert Star.

Meg se szólalt csak engem nézett úgy mint néhány napja a kamerába nézett amit nem tudtam nézni sokáig és most se ment.
"Szóval az miattam volt. - mondtam magamban. - Csak képzelem."
Forogni kezdett a gyomromban az ital keverékek így szám elé kaptam kezem, de el is múlt hamar.

-Haza megyek. - kezdtem sétálni.
-Holnap gyere dolgozni! - mondta nyugodt hangon, de parancsolva.
-KI RÚGTÁL. - fordultam vele szembe kiabálva. - Minek?
-Nem vagy kirugva. - nézett szemembe. - Nem is tudnálak. Nincs meg nélküled a táncosok száma.
-Értem. Szóval ezért. - kuncogtam.
-Mi más ért? - kérdezte félre húzott mosollyal.
-Mit tudom én. - túrtam el hajam.
-Gye.Re.Be! - tagolta amitől kirázott a hideg.
-So.Ha! - tagoltam utánozva őt.
-Teljesen nem érdekel a véleményed. - túrt hajába amit csillogó szemmel figyeltem mint kisgyerek a cukrot. - Fel vettel és te azt teszed amit mondok.
-Miért vagy ilyen? - kérdeztem kábultan. - Kedvesnek tűnsz, de egy démon vagy. Aranyos vagy, de ez csak a fanoknak van.. Ugye?
Mintha megse hallotta volna úgy nézett semlegesen szemembe. Kuncogni kezdtem magamon és leültem egy padra.
-Az álmom volt a tánc, de nem hittem volna, hogy miattad kezdem majd utálni. - nevettem kínosan. - Szeretem nézni ahogy táncolsz, de most félek nézni.
-Nem érdekel csak gyere táncolni. - tette kezét pulóvere zsebébe.
-Gonosz vagy. - hajtottam le fejem. - Ha szépen kérnéd.
-Gyere! - hangja parancsoló volt amivel kezdett felidegesíteni. Kezem fülemre tettem, hogy ne haljam.
Csend volt ami megnyugtatót, de cipőket láttam magam előtt majd fogta meg kezem valaki és hajolt le elém. Most tudtam alaposan megnézni és így feltűnt lenge ruhája és haja ami nincs most beállítva és sminktelen arca is. Arcom biztosan felvett egy másik színt és arcát vizsgáltam.

-Ezt ne csináld. - mondta hallkan. - Idegesítő.
Arcom ismét komoly lett és löktem el kezét.
-Akkor hagyj békén. - simogattam kezem mert fáztam kicsit.
-Menj haza! - parancsolta mire idegesen össze húztam szemöldököm.
-Menjek haza? Menjek dolgoznia? Mi lesz a következő parancs? Menjek mosdóba lefekvés előtt? - kérdeztem tőle idegesen.
-Szerintem ez magadtól is megy. - mondta nyugodt arccal.
"Teljesen felhúz. - mondtam magamban."
-Azért se megyek. - játszottam a nyolcévest.
-Akkor bármit mondok nem teszed meg? - kérdezte mire gúnyosan megforgattam a szemem. - Menj haza és holnap gyere dolgozni.
-Rendben csak hagyj békén. - álltam fel, de mellém állt.
-Haza kísérlek. - fogta meg csuklóm és húzott a rossz(!)irányba. - Gyerünk.
-Rossz irány. - húztam el kezem.
-Csak gyere. - húzott tovább.

Morogva engedtem mert erősebb mint én. Azt se tudom hol vagyunk már csak húz és néha mintha hátra nézne. Kicsit hátra néztem, de senkit se láttam néhány járókelőn kívül. Egyre ijesztőbb lett a helyzett mert már sikátorok is voltak.

-Tae.. Wahh. - kérdezni akartam valamit, de az egyik sikátorba húzott és tette hátam a hideg falnak, de fejem mellkasának nyomta és tartotta ott fejem egy ideig.

Zavarba voltam és próbáltam távol maradni, de nem engedett el sőt igy erősebben tartott ott. Tetem egyre forróbb volt és vert szívem gyorsan. Illata kelés volt és teste meleg volt és mintha neki is gyorsabban Verne a szíve.

-Picsába. - suttogta. - Paparazzik. Nem láthatnak meg se téged se engem. Főleg nem együtt.
-Ehhhrrhhesszsz. - toltam el mellkasát, de csak kíváncsian nézett le. - Engedj el!
Kezem fogta meg és rántott le a földre, de az ölébe és fogta be a számat. El akartam csúszni, de nem engedte. Befogta a számat, de meg haraptam.
-Ne csináld ezt. - sutogtam neki. - Eressz el. Ez nem kényelmes.
-Pppssszzztt.. - sziszegte.

Elmentek mire végre elengedett így fel keltem a földről és lesepertem magam is. Mogyova sepertem le magam és sajnos nem éreztem magam kényelmesen.

-Ha bemegyek dolgozni ezt hanyagodol? - kérdeztem hajam simitva.
-Persze ez se szándékos volt. - hangja igyan olyan mint eddig.

Hogy ezután mi volt Taemin vissza kísért oda ahonnan indultunk majd haza mentem.

"Valamiért ez azt súgta nekem, hogy itt kezdődik életem hibája".

Ennyi lett volna.. Remélem hogy tetszett. Komment és csillag. 😀😀💞💞💞