Színpad mögé bújt démon - Teamin ff

12.fejezet

Uhh na nézzük. Köszönöm a sok csillagot. Remélem, hogy tetszik majd a rész.

Kitty:
Gyűlöltem, ahogy megcsókolt mégis annyira hiányzott, de erősnek kell lennem és végre túl tennem ezen magam.
Vártam a választ, hogy tovább fogok-e jutni, de ahogy a zsűrire néztem rettegés fogott el hiszen ott van Taemin is és tudom, hogy nem akar tovább engedni.

Négyen vannak és ha már kettő vagy három is tovább enged nekem az jó. Kezem remegett és alsó ajkamat haraptam mikor elkezdték a neveket sorolni, hogy kik mennek tovább.

"AZ ÖTÖDIK KITTY...."
A nevemet halványan hallottam a fülem zugása miatt, de igy is sírva fakadtam és öleltem meg a mellettem állókat akikel közben itt barátkoztam össze.
Sírva ugráltam a lányokkal és öleltem meg néhány srácot is, de mikor mentem volna oda ahol a tovább ülök voltak Taemin arca idegesnek tűnt. (A fenti GIF -re kell gondolni közben)

Később a tovább jutok között ültem mikor kiadták a zsűri tagokat mint mentorokat, de nem számítottam arra, hogy Taemin lesz az enyém és nem csak nekem, hanem még párnak.
Közelebb jött és elkezdték körbe ugrálni mig én ugyan úgy a székben ültem és néztem azt amit csinál.

Ahogy kimondták, hogy lehet menni egy másodperc alatt eltűntem a székről. Utánam jött és hátrébb húzva nézett szemembe.

-Hagyd ezt abba végre. - suttogta.
-Nem, nem fogom. - húztam el kezem és léptem hátrébb. - Hagyj békén. Ne érj hozzám. Ne gyere a közelembe és legfőbb képen ne csókolj meg. Nem akarom, hogy ezen kívül bármi közöm legyen hozzád. *mutattam körbe *
-Vágysz arra, hogy hozzád érjek. - mondta nyugodt arcal és mintha fel se fogta volna amit mondtam neki.
-Tévedsz. - hunytam le szemem. - Nem akarom, hogy hozzám érj. Azt akarom, hogy hadj békén. Nem akarók több olyat érezni mint akkor.

Következő nap kezdődött el a gyakorlás és mindenkinek külön mondta el Taemin, hogy mit is kell táncolnia és nekem is. Belépett az ajtón és leült egy székre mire én elé a földre közben ittam.

-Erre táncolj. - mutatta a szám szövegjét.
-Miért pont a "Soldier'? - kérdeztem a szöveget nézve.
-Csak. - válaszolta mire kuncogni kezdtem és álltam fel a földről. - Csak most az egyszer hallgas rám. Illik hozzád ez a szám.
-Persze, hiszen te vagy a mentorom. - tettem le a szöveget és kerestem meg a számot majd kapcsoltam be a telefonom, hogy lássam a koreográfiát. - Ebbe magasak is vannak nem kevés.
-Sikerülni fog. - mondta mire ránéztem. - Tudom, bízom benned.
Éreztem, hogy arcom vörös lesz igy elfordultam és tovább néztem a videót.
-Sok tánc nincs benne. - mondtam halkan, de mellettem ült igy megijedtem. - Ahhh.. Ne már.
-Nincs benne. - fogta meg kezem erősen és húzott fel. - Mivel táncolni kell valakivel együtt igy te leszel. Segítek neked.
-Nem akarom. - húztam volna el kezem, de nem tettem végül.
-Ha nem táncolsz velem akkor itt a vége és nem léphetsz fel. - mondta mire otthagytam a kezem az ő kezében.

Először meg mutatta, hogy mire is gondolt majd kezdtem gyakorolni lassan egyedül.
Néha rám szólt, de többet segített inkább és szólt kedvesen, hogy hol rontottam a táncban.
Hírtelen lépet hozzám és megfogva kezem segített. Arca végig lábam lépését nézte mig én arcát és ahogy nekem beszél.

Szeretem őt, de nem bírok vele lenni mert félek és tudom sose vállalná fel ezt az egészet. Ezért nem akarok vele lenni nem bírnám, hogy ne jelentsem ki, hogy ő az enyém.
Kezem lassan kihúztam és hátrébb mentem majd megfogva táskám futottam ki a teremből.

Taemin:
Nem tudom, hogy hírtelen mi baja, de utána mentem. Kint értem utol és húztam be az épület közé. Neki támasztottam hátát a falnak és néztem már sírástól áztatott arcát.

-Mi a baj? - kérdeztem szemét törölve. Rosszul esett igy látni  őt.
-Te. - válaszolta egyenesen a szemembe nézett közben.
-Én? - kérdeztem vissza feje mellett támasztva kezem. - Miért?
-Minden ért. - válaszolta. - Nem hagysz békén pedig kértem. Minden nap látlak... Én csak nyugodtan akarok élni.
-Sajnálom. - mondtam közben szemét töröltem meg.

Annyira vágytam arra, hogy ő csókoljon meg, hogy kapjak egy jelet arra, hogy még van esélyem.
Lejjebb hajoltam és lassan hajoltam közelebb, de megállított.

-Kérlek ne. - arca szomorú volt.
-Miért? - kérdeztem megállva őt nézve.
-Ezt nem bírnám elviselni. - válaszolta és arca őszinte volt.

Hátrébb léptem mire elindult gondolom haza. Idegesen csaptam a falra és döntöttem fejem neki majd csúsztam le.
Nem értettem miért fáj ez ennyire, de tudtam, hogy Kitty mit is érezhet most.  A szívem fáj és legszívesebben ordítani tudnék. A kocsiba szállva mentem haza és mikor beléptem még idegesebb lettem mint voltam ezért mindent összetörtem az előtérben majd mentem fel és mentem tusolni, de ahogy lecsuktam szemem csak szomorú arcát láttam magam előtt. Bementem szobámba és csak ott feküdtem nem tudtam aludni egyszerűen nem ment.

Reggel úgy egy óra alvás után keltem és mentem volna le, de mikor kiléptem az ágyból lábam remegett a napok óta nem alvás miatt.

Telefonomért nyúltam és hívtam fel valakit, de Kitty lett végül. Látni akartam most rögtön.

"Igen? Miért hívsz?
-Teljesen kimerültem. Kérlek csak most gyere ide. - fogtam homlokom.
-Rendben. "

Le tette és mig nem jött az ágyba feküdtem vártam, hogy ide érjen. Végül sikerült ide érnie, de ahogy belépet annyira édes volt. Ruhája egy kis ruha volt és egy szanda haja leengedve mégis kicsit fel tűzve elől.

-Jól vagy? - kérdezte. - Mi a baj?
-Szédülök. - válaszoltam mire mellém lépett és lejjebb hajolva homlokom nézte meg.
-Kicsit meleg. - ment a fürdőbe és jött vissza fájdalom csilapitoval és vizes kendővel - Vedd ezt be. Utána haza megyek.

Közelebb jött hozzám és nyújtotta a gyógyszert amit elvettem és be is vettem. Homlokom kezdte törölni az anyaggal majd vitte a fürdőbe és ült vissza.

- Egy levest is kérhetnék? - kérdeztem és mosolyogva bólintott nekem.

Mikor visszatért a levessel megfogtam kezét és magamhoz húztam az ágyba és hasát átölelve bújtam hozzá lecsukva szemem. Nem aludtam, de kíváncsi vagyok, hogy mit tesz míg alszok.

-Taemin. - szólított meg, de nem válaszoltam. - Csak fáradt vagy?

Semmit nem tett csak csendben várta mig felkellek. Közelebb húztam teljesen magamhoz hajába fúrtam arcomat és tényleg elaludtam.
Órák teltek el mire kicsit pislogva néztem körbe és láttam, hogy háton alszok ő pedig mellkasomon fekszik.
Haját simogattam és adtam a homlokára egy puszit, de közelebb csúszott hozzám.
Minden reggel ugyan igy akarók kelni néha már úgy érzem nem is tudnék nélküle aludni, se élni.
Lassan nyitotta ki szemét és nézet rám majd egy pillanat alatt kezdett menekülni tőlem. Kezét megfogva húztam vissza és tepertem az ágyra felé mászva.

-Enedj el. - fordult el.
-Végig hallgatsz végre? - kérdeztem mire felém fordult és bólintott. - Rendben.

Nem tudtam, hogy mit mondjak, de reméltem, hogy kitalálok valamit.

-Szeretném ha kiszállnál az egész showból. - szólaltam meg mire döbbenten nézett és ütött meg.
-Nem. Hagyj békén! - próbált kiszállni alólam. - Szállj le rólam!

Jogosan lett ideges, de nem akarom, hogy ennyi ember előtt álljon és annyian rajongjanak érte. Féltékeny lennék? Talán, de akkor se akarom ezt.
  Lejjebb hajoltam és megcsókoltam megdöbbent, de újra megtettem közben megfogtam oldalát közelebb húzva magamhoz. Kezével pólóm oldalát fogta és még igy is éreztem, hogy remeg is keze. Szemét lecsukta igy én is majd mélyitettem el a csókot, de hírtelen keze arcomon csattant és futott ki a házból.

Most úgy tűnik, hogy Taemin szerelmes, de ez változhat is.

Remélem, hogy tetszett.. Még sok fordulatos részt tervezek. 😋😎🤔