Színpad mögé bújt démon - Teamin ff

15. Fejezet

Itt is az ígért rész.

Kitty:
El kell mennem muszáj és itt kell hagynom őt. A csók  elgyengült Minho meg elkapta Taemin fejét és fektette az ágyra.
-Semmi baj csak gyógyszer.-mondta, majd fordult felém.-Nem a ceo miatt nem más miatt, hanem magad miatt menj el. Kitty...
-TUDOM!-mondtam, hiszen azt akarta mondani ami történt a fanok miatt.
-Bántanak téged ha itt maradsz.-mondta Lucas.
-Tudom.-suttogtam sírva. Félni tőlük? Én nem inkább féltem őt.
-Kitty!-mély rekedt hang arra készített forduljak meg na meg nevem is. Manager állt ott kezébe a jeggyel.-El kell menned! Nem magad miatt nem a ceo miatt hanem Taemin miatt. Miattad történt ez miattad lett baleset. Eddig egy hiba nem történt egy kórház sem, de miatta...
Nem engedtem, hogy befejezze sírva kaptam fel a cuccaim a Manager kezéből a jegyet vettem el és rohantam ki.
Szerencsére találtam egy hátsó ajtót és tudtam el lógni nem vett észre egy fan sem. A reptérre megyek, nem tudok itt maradni a fejembe az járt végig míg oda nem értem a reptérre "Taemin meg is halhatott volna miattam. Miattam!".
Gyorsan meg vettem a jegyet az sem érdekelt, hogy a lány annyira nézte ki sírt szemem, hogy máskor kinos lett volna, de most nem érdekelt. Csendben ültem a padon és szartam le a telefon csörgést nem érdekel pedig tudom Minho vagy Ken az, de nem érdekel. Fülesem be dugtam és kapcsoltam be egy számot. Kivételesen nem Taemin pedig mindig az megy ne felejtsem a koreot el, most nem törődök  ezzel csak zene legyen. Úgy egy óra múlva a kijelző ami a gépeket írta hangot adott ki így fejem oda kapva tudatosult bennem "mennem kell!". Lábam azt akarta álljak fel szívem vissza akart menni tovább ölelve vagy csókolva azt kit annyira szeret.
"Miattam, majdnem meghalt az kit szeretek" -ismételtem magamban egyfolytában.
Végül felkeltem vállamra tettem a táskám kezemmel megfogtam a bőröndöt és kezdtem el húzni a géphez. Nem bírtam ki egy utolsó pillantást vetettem a város felé amit imádtam és a mai napig imádok. Egy rossz lépés és az életednek annyi és ez annyira szomorú volt, hogy sírni kezdtem miközben a fények egymás után kapcsolódtak fel a sötétben.
-Sajnálom.-suttogtam, majd telefonom kapcsoltam ki és adtam oda a jegyet és szálltam fel a vas gépre.
-Ég veled Taemin ég veled álmok ég veled szerelmem.-mondtam halkan még utoljára.

2.év múlva:
Az életem teljesen normális semmi idol semmi baj. Táncolok a mai napig és van egy barátom is ki szeret engem a neve Thomas. Igen nem koreai, de mégis szeret engem és ez a fontos és "azt hiszem én is". Nem vagyok biztos benne, de tudom ő szeret és fontos vagyok neki.
Thomas egy cégnél dolgozik ott ahol táncolok és itt találkoztunk. Boldog vagyok vele és nem aggódom, hogy valaki be tör hozzánk és el lopja egy cuccát vagy meg fenyegeti.
-Kitty.-kiabált párom ezzel felkeltve.
-Igen?-kérdeztem pislogva rá mire le hajolt és meg puszilt.
-Azt kérdeztem kérsz-e egy sütit. Vettem és gondoltam esszel.-kelt fel és ment a konyhába.

Boldog vagyok? Nem tudom. Szeretem? Nem tudom, de nem annyira mint őt aki imádtam és szerettem.
-Jaj ne el kések.-rohantam is el elhagyva a házat be a tánc iskolába. Táncolok a mai napig és boldog vagyok. Valami mégis hiányzik nekem, de nem tudom mi.
A tánc után este lett és mentünk el enni és egy clubba. Azt hittem sínen van az életem azt hittem boldog vagyok, de erre nem számítottam. Épp mentem a mosdóba, de ott Thomas volt és épp az egyik friss táncos csajt akarta meg enni teljesen. Idegesen mentem oda és ütöttem meg a pasim.
-Undorító vagy!-mondta, de nevetet.
-Nem szeretsz. Csodálod, hogy más kezébe kötöttem ki.-nevetet tovàbb.
Nem tudtam mit mondani. Igaza van teljesen nem szeretem az eleje óta csak helyettesíteni akartam. Idegesen mentem el haza magam se tudom mi miatt voltam ideges. Haza érve nem sírtam nem voltam bánatos ami azért van mert nem szerettem őt.
Reggel valahogy jól keltem és nem szomorú voltam úgy éreztem, hogy le esett egy szikla a vállamról. Felöltöztem és mentem le ott enni kezdtem boldogan, de valami közbe avatkozott.

"Hétvégi Taemin koncertre a jegyek holnap kaphatóak utoljára."
Mondta be a tv fejem meg automatikusan fordult oda. Taemin itt lesz a városba itt a városba ahol élek.. miért? Miért istenem? És miért lettem boldog?

Telefonom rezegni kezdett és barátnőm száma jelent meg.
-Halló?-kérdeztem le véve a tv hangot így csak Teamin táncát láttam és őt, ahogy mozog.
-Te plusz én koncert.-mondta és sóhajtottam egyet.-Menni akarok. Ne csináld már, hogyha feljön mindig tereled ezt.
-Oke megyek csak elég a végén sírni kezdesz.-túrtam el hajam és sóhajtottam egyet.-Csak kérlek ne előre.
-J..jó.-dadogott és tette le a telefont gyorsan.

A napok teltek és utáltam az érzést, hogy itt lesz és láthatom újra őt. Tudom és érzem baj lesz.

-Wahhh ne húz.-nyüszítettem fel, ahogy rohant be és húzott engem be maga után. Úgy éreztem valami baj lesz velem és lehet haza kellene mennem. Testem nehezebb lett és kiszáradtam a mèg üres színpad miatt, de sokáig nem volt az. A hely tele lett és egyre előrébb nyomtak ahonnan tökéletes volt a színpad rálátás.
-Én haza akarok menni.-szólaltam meg, de zene csendült fel és a szívem hevesen kezdett verni.
Két év munkája kirepült az ablakon. Két éve tartom magam távol és nem kerestem nem nézzem. Azért, hogy jó legyen neki és ne zavarjam ne fájón neki... erre itt van előttem és épp jön fel. Döbbenten néztem, ahogy mosolyogva énekelve jön fel a zene dübörög és táncol is a színpadon, ahogy az várható.
Valahogy remegtem és nem féltem izgultam vajon fel ismer vagy sem.
-Valami más.-suttogtam szemeit figyelve ami sötétek voltak. Nem boldog hanem szomorú -Szomorú. Haza kell mennem.
Néztem körbe, de nem tudtam mozdulni sem csak álltam és néztem és kezdtem sírni végül valahol a szám közben.
((Koncert dal 👇👇romantikus kellett és van rajta felirat is )

Egyszerűen nem bírtam csak sírtam ajkaim takarva, de így is látszik mennyire sírok is. A vége felé vett észre a "maradj" szó közben én pedig döbbentem meg mert szemembe nézet.
A koncert végén le ment én pedig siettem annyira amennyire tudtam, de barátnőm megállított.
-Hova rohansz és miért?-kérdezte én meg néztem körbe.
-Fiú aki miatt itt vagyok az ő. -suttogtam ő meg hangosan nevetet vagy 5 percig.-Nem viccelek Ennie.
-oke és? Mit is fogsz tenni?-kérdezte én meg siettem onnan ki, hogy véletlen se találkozzam vele, de persze ez lehetetlen.
Ennie jött velem, de valahogy a tömegben eltűnt és lettem egyedül. Természetesen vártam és vártam addig míg az összes ember el nem ment.
-Kitty.-mondta nevem valaki. Így felemelve fejem szembe találtam magam Thomas-sal.
Biztos voltam benne, hogy megtalálta a ruháit a szemét között és ezért ideges.
-Hagyj békén.-keltem fel, de neki lökött a falnak és lendítette nekem kezét, de valaki elkapta azt és állította meg.

Itt abba hagyom. Hogyan tetszett? Remélem mindenkinek tetszett. ♥️