Színpad mögé bújt démon - Teamin ff

8.fejezet

Itt a nyolcadik rész. Köszönöm a a csók csillagot és kommentet. Remélem  hogy tetszik ez is.

Teamin:
Kicsit furcsa volt, de úgy éreztem, hogy adni akarók egy csókot neki még így utoljára, hogy visszatérjen minden a régibe. Miatta más lettem hiszen lecseréltem a táncosom is, hogy közel legyek hozzá.
Változtam amit nem akartam. Nekem a fanjaim a fontosok nem pedig a saját érzéseim.
Érzések? Milyen érzések? Ki iránt?

Haza érve túl csendes volt, de a konyhába mentem és ittam egy pohár vizet.
Utána felmentem az emeletre tusolni. Tusolás közben kicsit gondolkoztam is, hogy mit hiányolok most, miért érzem ezt, de nem tudtam rájönni. Kilépve magamra vettem egy mackot majd be dőltem az ágyba. Szemem lecsuktam, de telefonom megzavart.

-Hallo? - szóltam bele.
"Holnap utaznod kell egy hétre. "
-Mi van? - ültem fel. - És akkor hogyan gyakoroljak?
"Nem tudom."
-Vigyem magammal vagy mi? - kérdeztem hajam össze borzolva.
"Ahogy akarod csak legyél ott. Tudod mi lesz, ugye?"
-Persze, hogy tudom. - tettem le.

Telefonom az ágy másik részére dobtam és aludtam.
  Reggel öltözni kezdtem, hogy oda menjek, ahová nem akartam indulás előtt. A kocsival Kitti házához mentem, ahol egyetlen villany se éget.
"Biztosan alszik. - mondtam magamban míg az ajtohoz mentem."
A csengőt megnyomtam és vártam. Párperc múlva a zárt hallom majd dugja ki fejét az ajtón. Enyhén borzos haja aranyosan mutat, de rendeztem arcomat.

-Kitti sajnos itt már nem tudok gyakorolni a héten. - kezdek bele mire szemei kétszeresei lesznek. - De lenne egy ötletem.
-Ötlet? - kérdezte döbbenten. - Teamin hová mész?
-Meszire. - rántottam vállat. - De a terv az lenne, hogy velem jössz.
Fogta és becsukta az ajtót. Megdöbbentem, de újra kopogtam mire kinyitotta és engem nézett.
-Szóval nem álom. - suttogta.
-Kitti muszály gyakorolni a táncot. - tettem kezem az ajtóra, hogy ne csukja rám újra.
-Egyedül is tudok gyakorolni. - nézte kezem majd engem.
-Egy páros táncot, hogy akarsz egyedül gyakorolni? - kérdeztem kicsit beljebb tolva az ajtót. - Menjünk be. Hideg van.
-De... - dadogot mire kezemmel beljebb löktem az ajtót és be menten míg ő döbbenten nézett.

Nem fogalalkozva vele, hogy mit mogyog csak be mentem és a kanapéra ültem, de ő csak állt az ajtóban engem nézve. Vártam, hogy becsukja ami egy kis idő után történt meg.
Megállt az ajtóban és engem nézett kicsit idegesen, de fogta a konyhába ment majd egy pohár vízzel jött vissza amit elém tet.

-Teamin nem akarók veled menni. - fonta kezét össze melkasa előtt.
"Megint ellent mond nekem. - mondtam magamban, ahogy őt néztem."
-Szóval kérlek menj el. - folytatta, de felálltam és felé sétáltam, de nem mozdult, ahogy közelebb mentem egyre följebb emelte fejét, hogy szemembe nézzen.
-Menjek? - kérdeztem őt nézve. - Miért vagy mindig ilyen? Mások már rég pakolnának.. De te.
-Nem vagyok olyan mint más. - fordított hátat, de vissza húztam csuklóját fogva. - Ez fáj.
-A rajongóim tökéletes show-t várnak ez nekem a fontos. - rántottam magamhoz. - Pakolj!
-Nem! - húzódott távolabb, de nem tudott. - A nem az nem.
Ideges lettem igy megszorítottam csuklóját közelebb rántva újra.
-Most megyünk. - kezdtem kihuzni a házból nem törődve azzal, hogy végig "nem. hagyj"-ot mond. Fogtam kinyitottam az ajtót és be löktem a kocsiba becsukva az ajtót. Beültem a másik oldalra, de ő csak hisztizve arrébb húzódott tőlem.
Beindítottam az autót egyenesen a reptérre, de útközben megálltam egy ruha boltnál, ahová járni szoktam.

-Minek hoztál ide? - kérdezte morogva.
-Ruhát veszek neked. - állítottam le az autót. - Így nem jelenhetsz meg. Szállj ki.
-Vigyél haza. Mondtam, hogy nem megyek. - fonta kezét össze maga előtt, de kiszálltam és kihúztam őt is. Behúztam ott már rendesen megállt bár morgott közben.
-Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte az idősebb hölgy.
-A barátnőm új ruhát vagy ruhákat szeretne. - húztam közelebb a lányt aki arrébb húzódott.
-Akkor jöjjenek erre. - vezetett hátra és ültetett le egy kanapéra. - Itt tudnak próbálni is. Hozok néhány ruhát amit próbálhat.

Hisztizve ült a kanapén távolabb húzódott tőlem. Egy ideig csendben ültem, de magam felé fordítottam fejét.
-Ne hisztiz. Élvezd. - engedtem el fejét.
-Chhh.. - fordult el majd jelent meg a hölgy és tette le a ruhákat.
-Köszönjük, de még tudna hozni egy kis ruhát is. - mondtam mire bólintott és elment.
-Kis ruha? - kérdezte, de felállt és inkább próbálni kezdett, de egyszer se jött ki - Kitti gyere ki.

Nem jött ki igy felálltam és odamenten. Kopogtam, de nem válaszolt igy benyitottam, de a felsőt vette épp fel. Gyorsan becsuktam és enyhén zavarba is jöttem.

-Csak gyere ki meg mutatni. - mondtam majd vissza leültem.
-Ezek voltak jók a többi nem tetszik. - tette le, de vissza jött a hölgy egy piros ruhával.
-Hmmm.. Nem ilyenre gondoltam, de ez is jó lesz. - vettem el és adtam a lánynak aki csak nézte. - Próbáld fel, de gyere ki benne.
-Rendben. - fogja meg és megy be. Egy kis idő után már a ruhába lép ki vörös arccal. -Szerintem nem áll jól.
-Szerintem jó. Lenne hozzá egy magassarkú meg még vagy három edző cipő és egy szanda. - adtam le gyorsan és hogy ne szóljon közbe befogtam a száját.

Mindent meg kaptunk és kifizettem majd be ülve a kocsiba mentünk a reptérre. A cuccokat leadtuk az egyik felső és nadrág rajta maradt és a haját is rendbe szedték előtte még ott.
A hangos bemondó közölte, hogy bekén szállni igy csuklóját megfogva húztam a repülőre. A manager írt egy üzenetet, hogy majd a következő géppel jön. A gépen a meletem ülő lányt néztem aki még mindig morgott, de végül elaludt és a vállamra dőlt hagytam neki végülis én ráncigáltam ide.
Kezemmel elsepertem haját ami arcára csúszott, de a repülő a leszálláshoz készült így kelteni kezdtem.

-Sajnálom. - nyújtott mellettem.
Kuncogva néztem assitását.

A gépről leszálltunk felvettem maszkom míg a mellettem sétáló lány csak ássitott. Egy autó várt kint amibe be szálltunk mind ketten. A sofőr a hotelhez vitt minket, de mielőtt kiszálltunk volna hátra fordult felénk.

-Sajnos későn szólt Uram így egyszobát tudtunk le fogalalni. - mondta mire én és Kitti is megdöbbentünk, de kiszállt és szerintem szidkozodni kezdett a saját nyelvén.
-Köszönöm. - szálltam ki és a hordároknak adtam az utasítást, hogy vigyenek mindent fel.

Megszólaltam volna ha nem megy be az épületbe és áll meg engem várva. Közelebb mentem derekára tettem kezem, de elhúzódott és a pulthoz ment. Kikértem a kulcsot és a lifthez mentem beszállva vele együtt.
Nem szólt hozzám csak követett a szóbáig belépve ledöbbent a látvány miatt és körbe nézett.

-Alszok a kanapén. - mondta hirtelen, de választ is adtam.
-Majd én alszok ott, de az se lenne baj ha együtt aludnánk hiszen már megtörtént. - mondtam neki, de nem tetszett a válaszom. Közelebb jött és elém állt.
-Az az este egyszer történt és jegyezd meg.. Jegyezd meg Taemin. - nevem gúnyosan mondta, de csak vártam a folytatást. - Soha többé nem fog megtörténni.. Soha! Alszok itt. Te megy a szobába.
-Meddig leszel ilyen? - kérdeztem mig hátat fordított nekem. - Az az este hiba volt.. Oké tudom, de azt mondtam, hogy legyen minden a régi.
-Neked a régi nekem nem. - ült le a kanapéra és kicsit ugrált rajta. - Nem rossz.

Napokig itt leszek azzal a lánnyal aki gyűlöl engem egy este miatt amit ő is akart. Valahogyan el kell érnem, hogy olyan legyen minden mint a többi táncosal is. Velük nem volt ennyi gond.
Felkelt a kanapéról és a konyhába ment követtem őt. Bele nézett a hűtőbe és becsukta, de ott álltam amitől megijedt. Kicsit sikított is.

-Ved fel a piros ruhát készülj el és megyünk enni. - túrtam hajamba majd mentem készülni én is.
-Oké?! - hallottam még válaszát.

Remélem, hogy tetszett a rész. Hamarosan lesz rész ha várjátok. 😙😙😙