The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

9.rész: Igazság

Egy ideig csak szemeztek, majd a férfi gonoszan felnevetett.

-Ám legyen! - kiáltott, majd mindenki annak támadt, aki a legközelebb volt hozzá.

Nekem a félelemtől földbe gyökerezett a lábam és nem tudtam most mit kéne tennem.

Hirtelen mellém ugrott annak a férfinak az egyik embere és megfogta a nyakamat. A fekete farkas pedig mellém állt és rámorgott a nőre, aki neki lökött a szekrénysornak, ami miatt elszédültem és már csak azt láttam, hogy megtámadja a fekete farkast.

*Később*

Fájó fejjel ébredtem fel Derek házában. Először azt gondoltam, hogy álmodtam az egészet, de volt egy lila folt a karomon, ami a szekrénynek csapódásnak köszönhető.

-Szia! Hogy vagy? - jött be az előszobába Derek és a kezembe nyomott egy csésze teát.

-A körülményekhez képest jól. De mi történt tegnap? Te hol voltál és mi volt ez az egész? - néztem rá komolyan.

-Tudom, hihetetlen, de hinned kell nekem. - kezdett bele. - Mi vérfarkasok vagyunk, illetve Malia vérpréri farkas, Lydia banshee, Stiles pedig ember. Theo és én át tudunk változni farkassá, a többiek viszont nem. Ezt az egészet most bonyolult lenne egyszerre elmagyarázni, meg, hogy mi miért és hogyan van, de hinned kell nekem. - nézett mélyen a szemembe.

Hirtelen valami furcsa érzésem támadt, ahogy néztem Derek gyönyörű smaragdzöld szemeit. Hatalmába kerített és úgy éreztem, igazat mond, bármennyire is abszurdan hangzik ez az egész.

-De ez... - kerestem a szavakat, viszont nem tudtam mit mondhatnék.

Ő sem szólt semmit csak felvillantotta kéken izzó szemét.

Egész addig csak néztük egymást, amíg Scotték be nem léptek az ajtón.

-Figyelj, meg tudom magyarázni! - állt elém Scott.

-Tudom, Derek elmondta. Egyszerűen hihetetlen, de amit láttam, az tudom, hogy valódi volt. Viszont, kik voltak azok az emberek? - kérdeztem, majd ebben a pillanatban lépett be Theo.

-Ők a régi falkám voltak. Elhagytam őket, mert folyton kényszerítettek rossz dolgokra, de tőlük nem lehet csak úgy megszökni. Ezért valahogy megtaláltak és bosszút akartak volna állni. - mondta, majd leült mellém és átölelt. - Sajnálom, hogy belerángattalak. - suttogta a fülembe.