The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

43.rész: Iskolai támadás

*Utolsó óra után*

Szünetben sétáltam a szekrényem felé, amikor megláttam, hogy egy terembe sok diák van és valamit néznek. Átnéztem valakinek a válla felett és akkor megláttam, hogy verekedés van, méghozzá ketten ütik Liamet.

-Hé, álljatok le! - törtem át a tömegen, majd elrántottam onnan a két fiút, akik Nolan és Gabe voltak. - Mit képzeltek magatokról? Hogy gondoltátok ezt? Főképp úgy, hogy nem mellesleg csapattársak vagytok. - kiabáltam velük, majd a tömeg felé fordultam. - Ti is ugyanennyire aljas emberek vagytok, ha nem próbáltatok meg közbeavatkozni. Menjetek innen, nincs semmi látnivaló. - kiáltottam idegesen mire végül elmentek.

-Miért kell neked is védened ezt a valamit? - nézett rám összevont szemmel Nolan. - Biztos te is közéjük tartozol.

-Azért védem meg, mert a barátom és mert bennem van annyi emberség és tisztelet, hogy ne nézzem tétlenül, hogy megvernek valakit. - hajoltam hozzá közel.

Ekkor megérkezett Finstock edző is aki szintén kiosztotta a két srácot, amint elmeséltük, hogy mi történt, majd az igazgatóhoz küldte őket.

-Örülök McCall, hogy neked még van eszed, ha már egyszer azoknak a birkáknak nincs. - sóhajtott gondterhelten, majd elhagyta a termet.

Mason és Corey segítettek Liamnak felállni, majd Mason kocsija felé vettük az irányt.

-Neked hogy sikerült így leállítani őket? Minket lefogtak a többiek. - pillantott rám Corey.

-Mint mondtam, határozottság. Én félrelöktem az embereket és azzal a lendülettel léptem oda Nolanékhez. - vontam vállat. - Különben meg, Argent nem csak a fegyverek használatát tanította meg nekem, hanem azt is, hogy hogyan kell úgy viselkedni, beszélni, hogy tiszteljenek és tudják, hogy neked ne mondjanak ellent. - magyaráztam meg.

-Egyébként, köszönöm. - szólalt meg most már Liam, amikor nekidőlt a kocsinak.

-Ez természetes. Nem csak egy falka vagyunk, hanem egy család. - mosolyogtam rá, mire viszonozta gesztusom.

*Otthon*

Amikor hazaértem, akkor mindenki ott volt nálunk.

-Gondolom nem sikerült megegyezni, de amiatt nem vágnátok ilyen arcot. Mi történt? - néztem rájuk aggódva.

-Kiderült, hogy az a valami, ami akkor kiszabadult, az fokozza valahogy a félelmet. Megjelent a csatornában. Parrish pedig pokolkutyaként jött és egy helyzetjelző fáklyával megölte. Legalábbis, remélhetőleg megölte és nem jelenik meg újra. - magyarázta meg nekem Scott.

-Nos, ezek alapján lehet, hogy Tamora felhasználja ezt a félelmet. Így toborozza a sereget. A félelem miatt az emberek ellenetek fordulnak. - mondtam, majd ebben a pillanatban lépett be az ajtón Liam, Mason és Corey. - Ma Nolan és Gabe megtámadta Liamet. - tettem hozzá.

-Azt akarták, hogy mindenki előtt átváltozzak. - szólt a fiú.

-De ugye ez nem történt meg? - nézett rá komolyan a bátyám.

-Nem. Nani még épp időben odaért és kiosztott mindenkit, ezzel megmentett. - pillantott rám Liam, majd vissza Scottra.

-Büszke vagyok rád. - nézett rám mosolyogva a testvérem.

-Csak az a gond, hogy már nem fogjuk tudni elkerülni a háborút. - sóhajtott Mason.

-Akkor nincs más választásunk, mint figyelmeztetni a természetfelettieket és felkészülni a támadásokra. - sóhajtott gondterhelten Scott.

-Akárhogy is lesz, mi mindenben mellettetek állunk. - szólt Stiles, ezzel arra célozva, hogy ugyan mi csak emberek vagyunk, mégis harcba szállunk úgymond a saját fajtánk ellen is, hogy őket segítsük.

-De azért remélem, hogy ez az egész háborúsdi a lehető legkevesebb áldozatot vonzza majd maga után. - sóhajtottam én is, majd leültem az asztalhoz.