The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

32.rész: Kín

Pár percig csendben voltam, amíg átgondoltam ezt az egészet. Nem tudtam mit tehetnék. Teljesen tanácstalanná váltam és kezdtem elfogadni, hogy itt a vég.

-Ölj meg, de aztán engedd el őt. Így teljes a bosszú. - néztem most már fel rá, a föld bámulásából.

-Meggondoltam magam. - sétált ide-oda. - Előbb megkínozlak, megöllek, majd végül őt is...igen, így határozottan jobb. - gondolta végig.

-Te szemét! - kiáltottam, majd ellezdtem rángatózni, de nem ért semmit.

Nem szólt erre, csak a szokásos gúnnyal felnevetett. Ekkor vettem észre, hogy az asztalon van a késem, amit talán a lábammal ide tudnék húzni, de amíg figyelnek, addig nem tehetem.

-Mi történt? - nyöszörgött Theo a földön fekve.

-Már csak rád vártunk. Most az elsősorból nézheted végig, ahogy megöljük az egyetlen fontos embert az életedben. - sétált mellé, majd a pólójánál fogva felrántotta a földről és velem szembe fordította.

-Nanett, ne! - nézett rám félve. - Őt hagyjátok békén! - kiáltotta, majd megpróbált harcolni az őt körülvevőkkel, de nem járt sok sikerrel.

Amíg vele voltak elfoglalva, addig magamhoz húztam az asztalt a lábammal, ahonnan sikerült elvennem a kést és a pulóverem ujjába rejtenem, mivel a kezem úgy volt a drótkerítéshez kötve, hogy az asztallal egymagasságban van.

-Így mégjobban fogom ezt élvezni. - törölte le az orrából kifolyó vért és egyet belerúgott Theoba, akit lefogtak. A zsebébe nyúlt, ahonnan egy kést húzott elő. Lassú léptekkel közeledett felém. - Sajnálom drága, ez nem ellened irányul. - nyomta a nyakamhoz a kés azon részét, amelyik nem éles és mélyen a szemembe nézett.

Egy lassú és fájdalmas mozdulattal végighúzta a kést a kulccsontomon. Erre én felkiáltottam. Mégegy vágást ejtett a combomon, ami szintén égette a bőröm. A harmadik vágást a felkaromon ejtette, de azt már némán tűrtem.

-Meg...foglak...ölni. - suttogtam a fájdalomtól elhaló hangon.

-Ezt még te sem hiheted el. - vigyorodott el gonoszan és az oldalamon is ejtett egy vágást, amely nem volt olyan mély, hogy nagyobb károkat is tegyen bennem, de pokolian fájt.