The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

42.rész: Félelem

Pár percig mindenki csak némán állt és nézett. Végiggondolták és logikus az egész. Egyébként, én tegnap nem voltam ott, mikor történt az az eset, mert azt mondták nekem veszélyes lenne és nem engedték, de Scotték elmesélték és bár nem ismertem őket, mégis sajnáltam, hiszen jó emberek voltak.

-Akkor ő ölte meg azt a pokolkutyát is? - kérdezte hirtelen Stiles.

-Milyen pokolkutya? - fordultam feléjük. - Mit nem mondtatok el nekem? - fontam össze mellkasom előtt a kezemet.

-Volt egy pokolkutya, két napja, akit holtan találtunk meg. Sejtettük, hogy vadászok keze van benne, de amikor Derek megérkezett és elmondta, hogy szervezkednek, akkor már tudtuk, hogy biztosan ők voltak. Neked pedig nem mondtuk el, mert még úgy gondoltuk, hogy az előző történések hatása alatt állsz, illetve ami két hónapja történt. - magyarázta meg nekem Liam.

-Akkor azt most szögezzük le, hogy bármi történik, azt nekem is elmondjátok. Jól vagyok, higyjétek el. Most is megakartak ölni alaptalanul, tehát már tudom kezelni a helyzetet. Tudom, hogy ez még csak a második alkalom volt, de biztos nem az utolsó. - néztem körbe a társaságon.

-Egyébként, lehet van itt még valami, amiről tudnod kell. - kezdte Stiles, majd a többiekkel együtt összenéztek.

Elmesélték, hogy még érkezésem előtt történt, hogy Stiles kitörlődött mindenki emlékezetéből. A Sötét Lovasok tették ezt. Céljuk az volt, hogy mindenkit kitöröljenek, de aztán sikerült megállítani őket, de a pokolkutya szerint valamit kiengedtek közben. Eddig nem történt semmi olyan, amit ahhoz az eseményhez köthettünk volna, de úgy tűnik most jött el az ideje.

Ezután még elmeséltek néhány dolgot és mondták, hogy a városban vannak még emberek, akik a falkát segítik és, ha úgy adódik, akkor forduljak hozzájuk is, mert eddig nem volt olyan alkalom, hogy találkoztam volna velük, hiszen olyan helyzet nem adódott, de most lehet, hogy lesz közöm hozzájuk is.

*Pár nap múlva*

Ma reggel egyedül mentem iskolába, mivel tegnap este sikerült elintézni, hogy Scott találkozzon Tamoraval, hogy megbeszéljék ezt az egészet. Szeretnénk elkerülni egy esetleges háborút az ember és természetfeletti között. Egyébként, Scott egyedül ment, de Malia és Lydia is követi őt arra esetre, ha csak egy csapda lenne vagy valami balul sülne el, Stiles pedig bement az apjához a sheriff hivatalba, hogy elmesélje neki a történteket és megpróbáljon kitalálni valamit.

-Ne aggódj Liam. Szombaton történt az eset, azóta elfelejtették az emberek. - próbálta nyugtatni őt Mason, amikor melléjük csapódtam.

-Nos, nem akarlak elbizonytalanítani, de mindenki félve néz. - vezettem körbe a tekintetem, amint a folyosón sétáltunk.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - szállt be most már Corey is a nyugtatásba.

-Bármi gond van, szóljatok nekem. Scott rám bízott titeket. Tudom, én csak egy egyszerű ember vagyok, de határozott vagyok és felfegyverkezett. - néztem rájuk, amikor megálltunk az ő tantermük előtt és megvillantottam a vadász késeket és a fegyveremet, amit Argent tanításainak megfelelően rejtettem el a ruhám alatt.

-Ugye tudod, hogy nem kell senkit megölni? - nézett rám Mason talán kissé félve is.

-Tudom, ez csak elővigyázatosság. Két hónapja már folyton nálam van. Sosem lehet tudni, de nyugi, ők csak egyszerű diákok, nem terveztem ellenük alkalmazni. - néztem rájuk komolyan.

-Azért örülök, hogy itt vagy velünk. - mosolyodott el Liam.

-Aztán tanuljatok is. - eresztettem el egy mosolyt én is, majd a saját tantermem felé vettem az irányt.