Egy átlagos lány, talán már nem átlagosnak mondható élete Madridban.
A történet trágár szavakat és 16+ jeleneteket tartalmazhat!
Mindenki saját felelősségre olvassa.
MINDEN JOG FENNTARTVA!/ALL RIGHTS RESERVED!
Megszólalt az ébresztőm, ami egyet jelentett: Kezdődik az egyetem. Amikor futni is megyek reggel, akkor mindig Linkin Park az ébresztőm, de ha csak a "suli", vagy munka, akkor sosem.
Szerencsémre eléggé rugalmasnak mondható az egyetemen a beosztás, a legtöbb órát én választhattam ki, hogy mikor legyenek, valamint voltak választható, és kötelezően felvehető tantárgyak.
Mivel a kötelező tantárgyaknak meg voltak szabva a napjai, ami hétfő, szerda, és csütörtök volt, így logikusan ezekre a napokra akartam beilleszteni a többi tantárgyat, és ez sikerült is.
Az egyetemre szerencsére sosem kell olyan sok cucc. Van összesen három füzetem, mindegyik A4-es, és olyanok, hogy mindegyikben van 4 elválasztó, tehát mindegyikbe tudok írni 5 féle tantárgyat, ami azért praktikus, mert így témák vagy éppen szakok között szét tudom választani őket.
Szép lassan kikászálódtam az ágyamból, és indultam elvégezni a reggeli tevékenységeimet, ami nem egy olyan bonyolult folyamat. A fürdőmbe érve felkontyoltam a hajamat, majd megmostam az arcomat hideg vízzel. Egyrészt, hogy egy kicsit hasson a fáradtságomra, másrészt pedig éjszaka folyamatosan megizzadok (leginkább tavasszal és nyáron, valamint ősz közepéig), úgyhogy már csak az arcomra ragadt izzadtság miatt is muszáj.
Reggeli gyanánt egy tál gyümölcssalátát készítettem, és természetesen a kávé sem maradhatott el. Miután ezekkel végeztem, elmentem fogat mosni, majd a szobámba battyogva megálltam a szekrényem előtt.
Sokáig töprengtem, de úgy véltem, hogy első nap, hát legyen, úgyhogy leakasztottam a fogasról az egyik kedvenc fekete ruhámat, és előkerestem az ehhez megfelelő alsóneműket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(a képen csak a ruha a lényeg, a lány nem Sarah. szerk)
Egy kissé azért mégis lázadóra vettem a figurát, ugyanis egy fekete lapos talpú sportcipőt vettem fel a ruhához. A hajam még vállalható állapotban volt, úgyhogy csak kifésültem, és hagytam, hogy enyhén hullámos állapotában omoljon a vállamra.
Előkerestem az ékszeres dobozomból a kedvenc nyakláncomat, ami egy álomfogós darab volt, és még anyától kaptam. Miután késznek nyilvánítottam magamat, felkaptam a táskámat a vállamra, és a lakáskulcsommal a kezemben kimentem a konyhába, és bedobtam a táskámba kettő almát, gondolván ma úgysincs olyan sok órám, csak fél egyik vagyok bent, nyolctól.
Miután ezt is elrakta, kiléptem az ajtón, és bezártam. Hirtelen valaki hátulról átölelte a derekamat, mire egy kisebb szívrohamot kaptam. Megfordulva Ronaldoval találtam szembe magamat.
- Hát Te? - kérdeztem csodálkozva, mialatt a szívem őrülten vert. És nem csak azért, mert megijesztett, hanem a közelsége miatt.
- Talán zavarok? - kérdezte vigyorogva, mire megforgattam a szemeimet. Egy pillanatra eluralkodott a csend kettőnk között, Ronaldo tekintete pedig a szám és a szemem között cikázott. Annyira perzselt a tekintete, hogy ráharaptam az alsó ajkamra, mire ő gondolkodás nélkül lecsapott az ajkaimra, és megcsókolt.
