Let's not fall in love

21

Sarah (ezt csak azért írtam most ki, mert az előző rész Cris szemszögével fejeződött be)

Gondolatok és érzések ezrei kavarogtak bennem. Több, mint 21 év után, mégis hogy jutott eszébe levelet írni nekem, már ha egyáltalán ő volt.

- Kicsim, valami baj van? Rossz dolog történt? - fordított maga felé Cris, és mélyen a szemeimbe nézett. 

Szinte anélkül, hogy észrevettem volna, a könnyek elkezdtek folyni a szememből.

- Nem is tudom. Azt se tudom, hogy miért sírok. - mondtam félig mosolyogva, és a pólóm aljával letöröltem az arcomat. - Csak én ezt nem értem. - nyögtem ki, és nyilvánvaló volt, hogy ebből nagyjából semmit se értett, de látta rajtam, hogy idő kérdése, és szépen elmondom. Vettem pár mély lélegzetet, és belekezdtem a dologba. - Tudod nem túl sokat meséltem neked apáról, mert anya se mesélt nekem róla sose, csak néha karácsonykor eszébe jutott valami fiatalkori szerelmes történet, és azokat mindig megosztotta velem. De valamiért sosem említette meg nekem a nevét, és amíg kisebb voltam, ez annyira nem is érdekelt, aztán ahogy nagyobb lettem, elkezdett foglalkoztatni, de egyszerűen semmit sem találtam róla, így belenyugodtam, hogy valószínűleg sosem fogom megismerni az apukámat, ahogyan azt sem fogom megtudni, hogy vajon miért hagyta el anyát, amikor megtudta, hogy terhes velem. Nem is tudom, minek kellett ez a hosszú bevezető, de a lényeg, hogy elvileg apa írta ezt a levelet nekem. Bár nagyon furcsa ezt mondanom, hiszen azt se tudom, hogy ki ő. És tudod, ez nekem nagyon zavaros, mert az egészet spanyolul írta, úgyhogy valószínűleg ő nem is magyar. Nagyon sok mindent leírt benne, de majd olvasd el, mert nincs erőm hozzá, hogy mindent elismételjek. - adtam a kezébe a levelet, amit majdnem elejtettem, ugyanis a kezeim remegtek. - Leírta, hogyha átgondoltam a dolgot, és benne vagyok, szeretnék e vele találkozni és megismerni őt. És tudod, hiába volt bennem mindig egy rossz érzés, hogy a válásuk anyával, meg az, hogy sose keresett engem, az azt mutatja, hogy minden az ő hibája, és rossz ember, még ha ennyi idő után is, de írt nekem, és ha tényleg ő az, én ezt nagyon becsülöm, és azt hiszem, szeretnék vele találkozni, mert tudod, nekem a családnál semmi sem fontosabb. 

- Hát Sarah, én egyáltalán nem ilyen levélre számítottam, és engem is nagyon meglepett, de tudd, hogy mindenben melletted állok, és bármikor, amikor késznek érzed magadat, elmegyünk, és megismerheted az édesapádat. És ha úgy látom, hogy ettől boldog vagy, az nekem bárminél többet jelent. - ölelt magához szorosan, és egy puszit nyomott a homlokomra.

Néha még ennyi idő után is elcsodálkozok rajta, hogy hogy lehet mellettem egy ilyen tökéletes ember, aki bármiben támogat engem, és mindig mellettem áll. 

- Annyira szeretlek. - szívtam magamba a mámorító illatát, majd vettem egy mély levegőt és körbe néztem. 

Azt vettem észre, hogy az eddig jelen lévők nagy része már távozott, csak Marcelo-ék maradtak itt, akik Juniorral fociztak. Egész biztos vagyok benne, hogy Clari érzékelte, hogy ez most valami fontos dolog, és kikísérte helyettünk is a többieket, amiért így magamban is nagyon hálás voltam neki.

Az eget kémlelve elmélyültem a gondolataimban, míg Cris odament Marciékhoz elbúcsúzni tőlük, majd kikísérte őket. Mindketten mosolyogva köszöntek nekem, Marci még a vállamat is megpaskolta, és nagyon hálás voltam nekik, de nem nagyon volt erőm emberekkel kommunikálni. Nem fizikailag voltam fáradt, csak nagyon leterhelt mentálisan ez az egész.

- Sarah, elviszel fürdeni? - futott oda hozzám Junior, mire felkaptam az ölembe, és egy kicsit megpörgettem a levegőben. Ez a kis apróság a nap bármely pontjában képes feldobni a kedvemet és mosolyt csalni az arcomra. - De most nem kell habos fürdő, mert nagyon fáradt lettem. - magyarázta, majd valami gyerekdalt kezdett el énekelgetni, kipattant az ölemből, és elfutott befelé, azzal a kiáltással, hogy megkeresi a pizsamáját.