1. fejezet

10.3K 229 10
                                    

AVA

0.nap 16:11 Boston

- Hogy érted azt, hogy nem jössz? - emelem fel a hangomat.

- Úgy, ahogy mondtam - nevet fel Melissa idegesen. Hallom, hogy aggasztja a reagálásom.

- Nem mondhatod le pont most! Ne csináld ezt velem - mondom sírós hangon. - Holnap indulunk. Mi lehet annyira fontos, hogy cserbenhagyd a legjobb barátnődet? - rogyok le csalódottan az ágyra.

- Én is nagyon szeretnék menni. Te tudod a legjobban mennyire, de képzeld, a Rogers & Roberts munkát ajánlott nekem - ujjong, ez engem is jobb kedvre derít.

- Mi? Komolyan? Ezt nem hiszem el! Gratulálok Mel! - visítom.

Régi álma, hogy ennél a divatcégnél dolgozzon. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ekkora szerencséje van. Kb. 1 hónapja jelentkezett a meghirdetett divattervező állásra. Rengetegen jelentkeztek a munkára, nem is hittük, hogy pont Melissát választják. Természetesen tudom, hogy remekül végzi a dolgát, de gyakorlat híján el van veszve a szakmájában. Legalább is eddig el volt. De ez hatalmas áttörést jelent számára. Nagyon örülök neki, mégha ez azt is jelenti, hogy le kell mondanunk az utat Athénba.

- És mikor kezdesz? - kérdezem érdeklődve.

- Holnap - sóhajt. - Gondolkodtam rajta, hogy inkább veled megyek...

- Dehogyis! Ezt meg se hallottam - pattanok fel az ágyról mérgesen. - Életed lehetőségét nem szalaszthatod el! Majd elmegyünk máskor. Ne aggódj, megoldjuk - nyugtatom.

- Én arra gondoltam igazából, hogy elmehetnél nélkülem - mondja óvatosan.

- Mi? Egyedül? Kizárt! - tiltakozom.

- Ne már Ava! Nem vagy már kislány! Felnőtt, független nő vagy! Simán elmehetsz egyedül is nyaralni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire vártad ezt az utat - oktat ki.

- Egyedül unalmas lenne. Én azért vártam ennyire, mert veled lehetek - sóhajtok egy nagyot.

- Minden nap együtt vagyunk, és az út után is együtt leszünk. Attól meg ne félj, hogy unatkozni fogsz. Bármikor FaceTimeozhatunk - nevet fel. - Úgy olyan, mintha együtt lennénk.

Azért nem olyan, de nem szállok vitába vele.

- Ava, szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Menj el! Hidd el, jól fogod érezni magad. A csodálatos görög tengerparton fogsz sütkérezni, hát nem nagyszerű? - csábít.

Már kezd meggyőzni. És végül is már úgyis bepakoltam a bőröndömbe. A repülőjegy ki van fizetve, a szállás lefoglalva. Minden készen áll az indulásomra, nekem csak meg kell jelennem. Igaza van Melissának, rám fér a pihenés. Lehet, hogy még jó is lesz, hogy egyedül leszek, nem fog senki zavarni.

- Rendben, elmegyek - dőlök vissza az ágyra. - Viszont akkor le kell tennem, még pár dolgot be kell pakolnom - búcsúzom el, hiszen még csak a ruháimat csomagoltam be.

- Oké, majd hívj, ha leszálltál Athénban - köszön el vidáman.

- Úgy lesz - küldök puszit.

Kíváncsi leszek mi lesz ebből a nyaralásból. Egyedül azért mégsem lesz olyan, mint Mellel. De már tényleg annyira el akartam menni. Kislánykori vágyam, hogy lássam a görög tengerpartot. Mellel egész évben erre gyűjtöttünk. Így se tudtunk sok pénzt félretenni, de a nyaralást állja az összeg.Melissával egészen eddig egy helyen dolgoztunk. Egy kicsi étteremben voltunk pincérnők. Vagyis én még mindig az vagyok, de Mel gondolom a jó hír hallatán felmondott. De nem olyan rossz ám ott dolgozni. Én kimondottan szeretem. A fizetés nem sok, de néha elég magas borravalót kapunk. Nem ez az álommunkám, félre ne értsetek, de egyelőre megfelel.

Édes balszerencse ✅Where stories live. Discover now