8. fejezet

5.1K 135 16
                                    

AVA

3.nap 5:59 Saarbrücken

A kocsinál állok, türelmetlenül dobolva a lábammal. Ezt nem hiszem el, késik. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Tényleg nem fogunk Athénba érni. Már elegem van ebből. Én meg direkt felkeltem korán, a szobámat is kifizettem. Karba tett kézzel dőlök neki a kocsinak és tovább várok.

Pár perc elteltével meg is látom őt. De nem a hotelből jön ki, pont az ellenkező irányból. Igazából a semmiből lép elő, két papírzacskóval a kezében.

- Jó reggelt! - köszön rám boldogan, mikor elhalad mellettem.

Én csak morgok valamit. Nem vagyok jó kedvemben. Vajon mikor fogunk végre elindulni, és most hova megy?

Újabb percek elteltével megjelenik a bőröndjével. Úgy tűnik így 10 perc késéssel el is tudunk indulni. Kinyitja a kocsit, én pedig gyorsan bepakolom a cuccaimat, aztán beülök az anyósülésre.

- Hol volt eddig? - támadom le, amint ő is beül. - Úgy volt, hogy 6-kor indulunk.

- Reggelit hoztam. Nem vagy éhes? - nyújtja át nekem a zacskókat.

Őszintén szólva majd éhen halok, de ezt nem vallanám be neki semmi pénzért.

- Miért nem az autóval ment? Ahogy láttam semmi sincs a közelben - mondom, miközben belekukkantok a zacskókba.

Számos péksütemény van benne. Még válogathatok is, de persze nem tudok dönteni.

- Hans azt mondta, hogy itt van nem messze a pékség. Gondoltam elmegyek gyalog, jót tesz egy kis séta. Át tudom gondolni a tegnap estét - kacsint rám sokat mondóan.

- Ó, és át tudta gondolni? - kérdezem gúnyosan. - Remélem többet nem vetemedik ilyesmire.

- Mintha te olyan vétlen lennél - nevet fel. - Nem én kezdtelek el simogatni.

- Talán nem kellett volna félmeztelenül beállítania hozzám - fortyanok fel.

- Ha annyira hidegen hagylak, miért varázsolt el a testem? - emelgeti szemöldökét.

Most aztán elkapott. Az igazság az, hogy egyáltalán nem hagy hidegen. De ezt miért is árulnám el neki? Így is egoista, és így is mindent megtesz, hogy elcsábítson, ezek után csak nagyobb fokozatra kapcsolna. Ezt az információt jobb, ha megtartom magamnak.

- Erre már nem tudsz válaszolni? Miért is nem lepődök meg ezen.

- Ez csupán egy pillanatnyi elgyengülés volt. Mint már Önnek is említettem régen voltam férfival, és talán igaza volt abban, hogy ez hiányzik nekem. De nehogy azt higgye, hogy ez a személyének szólt, csak éppen maga járt arra - közlöm vele nyersen a szemen szedett hazugságot.

Az arc izmai elernyednek, meglepődött ezen. Ezek szerint hihetően alakítottam. Elszomorodik, mintha csalódott volna. Egy pillanatra még meg is sajnálom, aztán újra közönyös arcot veszek fel.

Nem láthatja meg a gyengeségemet. Borotvaélen táncolok, ez nyilvánvaló. Túl sok időt töltöttem vele együtt, és az igazság az, hogy ez a kemény macsó csak a látszat, igazából ő egy érző lény, akinek még szíve is van. Ezzel talán még ő sincs tisztában, de én megláttam benne az igazi embert. Nagyon sokat elárult magáról, úgy érzem mintha már évek óta ismerném. Hogy ezeket már tudom róla, sokkal szimpatikusabb nekem. Már egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy beleszeretek, de abból nem sülne ki semmi jó. Ő képtelen az elköteleződésre, csak megbántana. Még akkor is, ha én se akarok komoly kapcsolatot. Már túl jól ismerem ahhoz, hogy lefeküdjek vele. Nehezen tudnám utána elfelejteni. Most már tényleg beindítom a védelmi mechanizmusomat.

Édes balszerencse ✅Where stories live. Discover now