24. fejezet

4K 157 20
                                    

NICK

21.nap 9:05 Boston, Brown Sollar Enterprise

- Kisfiam! Te meg mit keresel itt?

Anyám hangjára ébredek. Egy kicsit megijedek, hiszen nem számítok látogatóra, ezért gyorsan felülök a kanapén, ekkor látom meg, hogy ki zavart meg.

- Anya! Mit keresel te itt? - ásítok egy hatalmasat. - És hány óra van?

- Komolyan itt aludtál? Megvesztél kisfiam? - hűl el anyám.

Igazából igen, itt aludtam. Azt se tudom hogyan aludtam el, és hogy kerültem a kanapéra. Tisztán emlékszem, hogy hajnali egykor még az íróasztalnál dolgoztam, de hogy utána mi történt, azt már nem tudom. Annyira fáradt voltam, hogy teljesen kiesett az este többi része.

- Ne aggódj anya! Jól vagyok - tápászkodok fel a kanapéról, és megigazítom magamon az inget.

Lehet, hogy előre kellett volna gondolkodnom, és hozni magammal váltásruhát, de nem volt ennyi eszem. Úgyhogy most vagy gyűrött ruhában leszek egész nap, vagy kitalálok valamit.

- Nem dolgozhatsz éjjel-nappal. Kicsinálod magadat! - dorgál.

- Csak addig amíg utol nem érem magam. Utána természetesen haza fogok járni - forgatom a szememet. - Szóval miért jöttél? - kérdezem.

- Meg akartam nézni, hogy hogyan állsz a munkával - ül le velem szemben.

- Nyugodtan - veszem elő a papírokat és lerakom elé.

9 óra múlt, tehát éppen itt az ideje dolgozni. Már mindenki bejött elvileg, munkaidő szerint.

Amíg anyám a papírokat olvassa addig én megcsörgetem Avát. Jó lenne végre hallani a hangját. Most pedig van egy kis időm. Ha belekezdek valamibe, akkor megint nem lesz időm telefonálni. De sajnos ez most sem jön össze. Nem veszi fel a telefont. Nem baj, újra tárcsázom. De megint nem járok sikerrel, mégsem adom fel, újra hívom, de ismét semmi. Biztosan alszik még. Bár én mérget vennék rá, hogy az mondta ma is dolgozik. Na mindegy, biztos rosszul emlékszem. Lerakom a mobilomat az asztalra és átveszem anyámtól a papírokat.

- Na mit szólsz? - kérdezem.

- Nagyon büszke vagyok rád - néz rám mosolyogva. - Annyira tudtam, hogy te sokkal jobb leszel. Nagyon szeretlek - jön oda hozzám és átölel.

- Én is anya - karolom át apró testét.

- Nem is zavarok tovább kicsim. Dolgozz csak nyugodtan. De ígérd meg, hogy ma este otthon alszol - fordul vissza felém az ajtóból.

- Megígérem - forgatom a szemem.

Int még egyet felém aztán becsukja maga mögött az ajtót. Én még egyszer megpróbálom felhívni Avát, de ez a próbálkozásom is sikertelen. Rendben, akkor vágjunk bele a munkába. Hamarosan jön a konkurencia és nem ártana friss ruha, ezért felhívom a bejárónőmet, hogy dobjon be az irodába valamit. Ekkor jut eszembe, hogy ma még interjúra is kell mennem. Így pedig duplán jól jön a szép öltöny.

***

Claudia, a bejárónőm még éppen időben meghozta a ruhákat. Nem is tudom mit csinálnék nélküle. Valószínűleg már az utcán feküdnék természetesen koszos öltönyben.

Most éppen ezeket a ruhákat húzom fel magamra. Már csak pár percem van addig, amíg megjön a konkurencia. Mikor a nyakkendőt húzom meg a nyakamon hallom Sydney hangját, hogy beengedheti-e őket. Gyorsan felkapom a zakómat és válaszolok is neki.

Édes balszerencse ✅Where stories live. Discover now