14. fejezet

3.3K 109 0
                                    

AVA

8.nap 22:23 Szkopje

Macedóniából így elsőre nem sokat látok, késő van már, és első utunk egy hotelbe vezet. Nick tényleg nagyon kitett magáért. Végig vezetett, 7 órán át. És egyszer se panaszkodott, pedig azért az nem kevés idő. Látom rajta, hogy a kedvemre akar tenni, és már az ő célja is az, hogy minél előbb Porosra érjünk. De most nem tudok erre olyan sokáig gondolni, annyira elfáradtam az út alatt, hogy csak az ágyat kívánom. Nem is hittem, hogy ennyire el lehet fáradni abban, hogy csak ülsz. Ha én így kivagyok, akkor vajon mennyire lehet fáradt Nick? Nem tudom, mert nem panaszkodik. Igazi hős. Egy hétköznapi hős. Na jó, annyira nem is hétköznapi. Legalább is, ha ő hétköznapi, akkor én nem tudom melyik bolygóról származom.

- Jó éjt Ava! - nyom egy puszit a homlokomra Nick, és ez az utolsó dolog, amit aznap hallok.

***

Másnap kipihenten ébredek. A nap a hasamra süt. Jó ízűen nyújtózkodok. Oldalra fordulva látom, hogy Nick még hason fekve alszik. Elmosolyodok. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy mellette lehetek. Nem keltem fel, hagyom pihenni még egy kicsit, inkább az arcát tanulmányozom. Olyan, mint egy műalkotás. Minden egyes porcikája tökéletes, tényleg mintha gondos kezek alkották volna. Nem találok rajta hibát. Arccsontja és állának vonala megbabonáz, egyszerűen nem bírom levenni róla a szememet. Rám férfi még nem volt ilyen hatással. Telt ajkaival enyhén csücsörít ahogy odanyomódik arca a párnához. Muszáj egy pillanatra végigsimítanom rajta, nem tudok nem hozzá érni. Haja most eléggé kócos, de pont így szeretem. Olyan mintha most kelt volna ki az ágyból egy kiadós szex után, ami félig igaz is. Egyetlen apró hiba most rajta a borostája, ami már inkább szakállá vált. Rá férne egy borotválkozás, de ebben a kényszerített menetben természetesen nincs rá ideje. Igazából neki még ezt is megbocsátom, de egyértelmű, hogy borostával jobban néz ki. Szemem tovább vándorol, le testére. Izmos hátát veszem szemügyre. Még így álmában is kirajzolódnak izmai. Gyönyörű teste van, más izmosnak mondaná, és valószínűleg ő sem örülne, hogyha gyönyörűnek hívnám, de igazság szerint az egész férfi csodálatos, nincs mit tenni ellene.

A takaró a háta vonalában végződik, óvatosan lejjebb húzom, hogy fenekét is megbámulhassam. Sajnos boxerben van, nem a meztelenség mellett döntött, de így is meg tudom csodálni remek alfelét. Nem bírom ki, hozzá kell érnem. Ráfektetem tenyeremet, mire mocorogni kezd. Ez sem elég nekem, muszáj megszorítanom. Erre persze már felébred.

- Hm... - morogja a párnába.

- Jó reggelt! - üdvözlöm egy csókkal.

- Mennyi az idő? - ásítja és átfordul a hátára.

- 10 óra - nézek rá a telefonomra.

- Már indulnunk kellene.

- Nem akartalak felébreszteni. Olyan édesen aludtál -mosolyodok el.

Na jó, végig mosoly van az arcomon. Egyszerűen nem tudom levakarni róla.

- Na, induljunk - pattan fel az ágyról újult erővel.

Nem értem, hogy honnan van ennyi energiája. Én már 30 perce fent vagyok, de még mindig inkább az ágyban lustálkodnék.

- Mi lenne, ha először itt is körbenéznénk? - kérdezem miközben felülök az ágyban.

- Nocsak, nocsak. Ms. Rodriguez húzni akarja az időt? -húzza fel a szemöldökét és kitekint rám a fürdőből. - Csak nem többet akar velem lenni hölgyem? Tudtam, hogy végül is ez lesz a dolog vége -vicceskedik.

Édes balszerencse ✅Where stories live. Discover now