20. fejezet

2.4K 90 0
                                    

NICK

17.nap 11:05 Poros, Lotus Hotel

Rémes fejfájásra ébredek. Szinte már elviselhetetlen. Mi a fene történt velem? Azt se tudom milyen nap van. Mi történt tegnap?

Felülök az ágyban, két kezembe hajtom a fejemet. Nagyon erősen hasogat. Egy-két perc múlva halványan derengeni kezd valami. Avával lementünk a partra iszogatni. Eddig oké, megvan. Ekkor észreveszek az éjjeliszekrényen egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót. Gyorsan be is veszem. A víz nagyon jól esik kiszáradt torkomnak. Újra eszembe jut valami. Felrémlenek előttem a képek. A bárpultnál iszok egy lánnyal, beszélgetünk, kicsit feldobta a kedvemet. Aztán felvisz a szobámba. Avával veszekszem és elég bunkón viselkedek. Olyat mondok neki, amit mára már nagyon bánok. Hogy mondhattam ilyet? Még ha nem is tudom, hogy mi van köztünk, akkor se mondhatom ezt egy lánynak. Jó nagy hülye voltam! Hát ezt nem tudom hogyan tudnám jóvá tenni. Jó nagy pácba kevertem magam. Nem akartam így viselkedni vele, az alkohol beszélt belőlem. Ezt meg kell oldanom. Vagy mondjam inkább úgy, hogy ezt is?

Körbenézek a szobában, de Ava nincs sehol. Gyorsan felöltözök, hogy a keresésére induljak. Meg kell találnom, és megmagyarázni neki az egészet. Amint felöltözök, az ajtóhoz sietek, de ebben a pillanatban kinyílik és Ava jelenik meg előttem.

- Hoztam reggelit - emeli meg a kezében tartott zacskót.

- Köszönöm - nézek rá gyanakodva.

Miért csinálja ezt? Miért kedveskedik nekem? Esküszöm jobban örülnék, ha ordibálna velem. Ki kellene adnia magából. De ő nem kiabál. Nem azt mondom, hogy boldog, közömbös velem, de mégis hagyott nekem fájdalomcsillapítót és hozott reggelit is. Ez nekem fura, itt valami bűzlik. Ha megbántott valaki, akkor nem akarsz a kedvében járni. Vagy ez nem így van? Valamiért én jobban örülnék annak, ha kiabálna. Így most mit mondjak neki?

- Figyelj - kezdek bele. - Amit tegnap mondtam, azt nem gondoltam komolyan.

- Hagyjuk - int le. - Nem fontos.

- Tényleg? - emelem fel a szemöldökömet.

A lányok nem szoktak ilyen hamar megbocsátani. Furcsa, hogy semmit nem kell tennem azért, hogy újra beszéljen velem.

- Persze - bólint egyet, de még mindig hideg velem.

Ez így nem lesz jó. Ez valószínűleg egy csapda. Azt mondja, hogy minden oké, de közben még haragszik. Ettől függetlenül is ki kell engesztelnem, csak azt nem tudom, hogy hogyan. Ezt még ki kell tervelnem. Na nem mintha olyan sok időm lenne, hiszen haza kell mennem. Tényleg, ez egy pillanatra ki is ment a fejemből. Most már el kell mondanom Avának. Nem várhatok tovább. Tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb pillanat, de talán sose lenne alkalmas. Nem várhatok tovább.

- Valamit el kell még mondanom - ülök le az ágyra, és ő is mellém ül, persze tisztes távolságra tőlem.

- Hallgatlak - néz rám kíváncsian.

- Haza kell repülnöm - mondom ki egyszerűen.

- Mikor?

- Még nem döntöttem el. De nem igazán van már időm. A vállalatnál olyan ügyek merültek fel, amik nem tűrnek halasztást.

- Értem - bólint egy aprót.

- Eljöhetsz velem ... - kezdem, de félbeszakít.

- Nem. A visszafelé útra a jegyem már megvan, és még van pár napom, amit kiélvezhetek.

- Ahogy akarod - egyezek bele.

Nem akarok már ellenkezni vele. Nagylány már, biztosan tudja mi a jó neki. Teljesen rábízom. Pár napig egyedül is tud boldogulni. Persze aggódni fogok érte, de a vállalat majd eltereli a figyelmemet. Nem nagyon tudok mit csinálni. Ha nem akar velem jönni, abba bele kell nyugodnom.

AVA

17.nap 15:50 Poros

Annyira rosszul érzem magam. Mintha egy világ dőlt volna össze bennem. Amit eddig a valóságnak hittem, most kezd összeomlani. Kicsúszik az irányítás a kezemből. Úgy éreztem, hogy ennek a nyaralásnak soha nem lehet vége. Soha nem fogom elveszíteni Nicket. És ezt annyira elhittem. Erre most kijelenti, hogy ő haza megy. Ez nagyon rosszul esett, de persze tudom, hogy hívja a kötelesség és csoda, hogy eddig itt maradt. De akkor is szomorúvá tett a hír. Talán itt vége is van közös életünknek. Vagy talán soha nem is volt. Abból kiindulva, amit tegnap mondott nekem Nick. Soha nem is voltunk együtt. Ez még mindig emészt belülről. Ott motoszkál bennem, és nem akar elengedni. Tudom, azt mondta, hogy nem gondolta komolyan, de valamiért mégis kijött a száján, nem lehet alaptalan. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem, de az biztos, hogy én nem fogom tovább a levegőjét rontani. Menjen csak, ha mennie kell. Én itt maradok még és próbálom megszokni a Nick nélküli életemet. Mást nagyon nem tehetek.

És ami a legjobb. Kiderült, hogy Nick már holnap indul. Nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar eljön. Kevesebb időm van vele, mint gondoltam. Ez azt jelenti, hogy alig maradt 24 órám. És nem is tudok úgy lenni vele, mint eddig, a becsületem nem engedi. Éreznie kell, hogy valamit most nagyon elrontott. Bár végül is tök mindegy, ha soha többé nem találkozunk. Nem tudom mit csináljak. Hogyan viselkedjek vele? Bocsássak meg csak azért, hogy az utolsó pillanatokat boldogan töltsük? Istenem, nem tudom.

NICK

18.nap 10:20 Poros

Beszéltem az asszisztensemmel, hogy küldje el a magángépemet. Ma este már otthon akarok lenni. Mondjuk elég hosszú az út, szóval nem biztos, hogy sikerülni fog. Már 10 óra múlt, és még nem kaptam információt, hogy mikorra fog ideérni.

Mindegy, addig se unatkozom, bele vetem magam a vállalat papírjaiba. Találok magamnak munkát még innen messziről is. Tegnap is egész este dolgoztam. Csak hajnalba feküdtem le aludni, akkor Ava már az igazak álmát aludta. Ma pedig mielőtt még Ava felkelt volna, én már dolgoztam. Ava nem zavartatta magát, addig is lement a partra napozni. Örülök, hogy feltalálta magát és nem hisztizett, hogy dolgoznom kell.

Ekkor kapom meg az SMS-t Sydneytől, hogy kettő órára érkezik meg a gépem. Az még azért odébb van. Még simán van időm bepakolni, Avától is ráérősen el tudok búcsúzni. Mégis jobban örültem volna, ha hamarabb haza érek. De én se vagyok mindenható, bele kell ebbe nyugodnom.

Mikor azt az ügyet átnéztem, amibe belekezdtem, lemegyek Avához a partra, hogy vele is közöljem az időpontot. Jobb, ha tud róla.

Édes balszerencse ✅Where stories live. Discover now