Otrombán viselkedtem azon az estén, pedig csak jót akartam.
Mégis, nem tudok átlépni a saját mi voltamon.
Túl kétségbeesett és önző vagyok, túl gyenge a helyes választáshoz.
Az életemben, az egyik legfontosabb emberért nem tudok ennyi áldozatot hozni...
De miért?
Miért nem látok, abban az emberben akárcsak egy szemernyi hajlandóságot, hogy a világ egyik legcsodásabb lányát szeresse?
Miért van az, hogy hiába kérem, hogy őt csókolja meg, ha azt velem teszi?
És miért vágyakozom ilyen őrületesen egy rossz döntés után?
Hogyan tehetném jóvá a vétkeimet? Hogy tudnám rávenni magamat és őket is a jobb útra? Arra amelyik kevésbé fáj nekünk...
Január után, miért akarja ő ezt?
Hisz fáradt, csalódott, kihasznált. Az a lány tökéletes lenne neki. Megtudnák védeni egymást, kiegészítenék egymást.
Ellenben én... Miért vagyok mindenhol hiba? Hogy lehetne engem, a hibás alkatrészt eltávolítani? Kicserélni? Megújítani?
Remeg a kezem, pörög az agyam, de nincsenek válaszok. Oly sok kérdés megválaszolatlanul marad. Beszélnem kell vele. Mi van köztünk? Mi van köztük? Mit szeretne csinálni?
És bármit is szeretnék. Vagy ő. A legjobb útra kell terelnem. Legalább megpróbálnom.
Egy utolsó próbálkozás, s talán a kérdéseimre tud valaki válaszolni.
