Ha találkoznánk, elmondanám, hogy mennyire gyűlöllek, mert féltékennyé teszel.
Nem lányokkal,hanem saját magaddal, mert tudom, hogy neked nincs szükséged úgy rám,mint nekem rád.
Ha találkoznánk, elmondanám mennyire szeretlek, mert életem talán legszebb pillanatait kaptam tőled.
Ha találkoznánk, elmondanám, hogy mennyire haszontalannak érzem magamat, mert nem tudok megfelelni neked, nem tudom azt nyújtani amire szükséged lenne. Nem tudok azzá válni, ami teljes mértékben megfelelne neked.
Ha találkoznánk, elmondanám, hogy mennyire hiányzol, hogy mennyire vágyom a közelségedre, az ölelésedre, a csókodra.
Ha találkoznánk, elmondanám, hogy utálom minden szép szavad visszhangját, melyek a fejemeben kántálják, hogy szükségem van rád.
Ha találkoznánk, elmondanám, hogy megakarom oldani, pedig tudom, hogy felesleges.
Ha találkoznánk, elmondanám, hogy nem kellett volna újra vagy talán el sem kezdenünk, hogy fájdalmat okozzunk magunknak.
Ha találkoznánk, elmondanám, hogy bele szerettem a személyiségedbe, az emberbe aki vagy.
És végül, ha találkoznánk, elmondanám, hogy akár mennyire is szeretlek, s akár mennyire is kötődöm hozzád, jobb lesz külön, mert így talán kevesebbet bántjuk egymást.
