Egyéjszakás kaland

CHAPTER ONE

-Esküszöm megfojtalak! - mordult fel Kayla a legjobb barátnőm a tükör előtt. - Mégis, hogy képzeled, hogy ebben mész megünnepelni a diplomádat?

Kaylát még elsőéves koromban ismertem meg. Ő lett a kolis szobatársam, aki eleinte megkeserítette az éltemet az állandó bulizásaival és kimaradozásaival. Számolni sem tudtam, hogy hányszor mentettem ki egy-egy szívós helyzetből és hány pasiját dobtam már ki, mind a lakásából, mind a lépcsőházból. Végülis egy ilyen eset után, szerinte hálából, szerintem szánalomból meghívott kávézni és kiderült, hogy nem is olyan üresfejű liba ő, mint amilyennek gondoltam. Társadalomtudományt tanult, és meglepően jó véleménnyel volt az általam is kedvelt témákról, így párszor megismételtük a kávézást. Később pedig arra eszméltünk fel, hogy már mindent együtt csinálunk és nem is bánjuk. Még az erősen konzervatív személyiségemmel is megbarátkozott, bár voltak olyan dolgok, amik továbbra is szúrták a szemét. Például a divathoz viszonyuló nulla érzékem.

Most őszintén, nem értettem, hogy mi baja volt a szerelésemmel. Farmer és póló, véleményem szerint tökéletes egy bulihoz.

Szólásra nyitottam a számat, de ő megelőzött.

-Meg se próbáld nekem bemagyarázni, hogy ez a normális viselet. Vagyis, de ez az. A hétköznapokra. Na húzzál átöltözni! - utasított. Mikor látta, hogy eszem ágában sincs tenni, amit mond, a kezemnél fogva megragadott és maga után rángatott.

-Héj, Kay! Ez fáj, engedj el. - morogtam.

-Emma, az isten szerelmére, huszonöt leszel egy hónap múlva. Tanulj már meg úgy öltözni, és ne úgy, mint egy alsós kislány.

Csípős visszavágásán felhördültem.

-Kikérem magamnak! Igenis vannak a koromhoz illő ruháim.

-Tudom, elzárva a pincében, egy dobozban, amikben a tőlem kapott ajándékokat tartod.

Ez történetesen igaz volt, de soha semmi pénzért nem vallottam volna be neki is. Fogalmam sem volt, hogy vajon honnan jött rá.

Időnyerésként végigmértem az ő ruháját. Nem is igazán ruha volt az, talán egy hosszabb póló. Kayla tökéletesen gömbölyded alakjára, mintegy második bőrként tapadó vörös anyag, minden tekintetben sokat mutatott. Mély dekoltázsa tökéletes belátást biztosított a fiúknak, és szinte biztos voltam benne, hogy még lehajolnia sem kellene, ha azt akarná, hogy minden kilátszódjon. A két oldalon szimmetrikusan húzódó, arany flittercsík megvillantott egy darabot a napbarnított bőréből. Fekete hajzuhataga lágy hullámokban omlott a vállára. A ruha színéhez passzoló magassarkú teljessé tette a szettjét.

Hát igen, mellette úgy nézek ki, mint egy óvodás. A szőke hajam, mint szénaboglya terült el fejemen. Egyszerű farmeron és a kedvenc egyszínű pólóm nem keltettek olyan hatást, amit egy korombéli, fiatal lánytól elvár az ember.

Gyors fejszámolást végeztem és végül bólintottam.

-Csinálj velem, amit akarsz. Egyszer élünk.

Kayla hangos sikítása még a felső szomszédhoz is felhallatszódott, mert a felettem lakó idős hölgy a bevett módszerrel kezdte ütlegelni a padlót. Lassan vennem kéne neki egy seprűnyelet.

-Úristen, ez annyira jó lesz. - ugrált körbe Kay. - Add a pince kulcsát, te meg menj zuhanyozni, míg keresek neked valami szexit.

Kezébe dobtam a kulcscsomómat és elindultam teljesíteni a kérését.

Másfél óra múlva nem is ismertem magamra.

Kayla az egyik legmerészebb ruhadarabot aggatta rám, amit csak találni lehetett az óriási kupacban. Fekete, - természetesen - extra rövid és testhezálló darab, aminek a hátán a fenekemig húzódó kivágás díszelgett. Elöl szív alakú kivágása sem bízott sokat a képzelőerőre, és bár hiába viszolyogtam a viselésétől, Kayla nem engedett. Fekete magassarkút nyomott a kezembe, amitől már akkor tériszonyom támadt, mikor ránéztem. Ötletem sem volt, hogy hogyan fogom viselni. Hajamat szögegyenesre vasalta és arcomra nem éppen visszafogott sminket mázolt. Ajkaimat tűzvörös rúzzsal tette hangsúlyosabbá, szemeimet füstössé varázsolta. Semmi kétség, Kayla egy varázsló.