Egyéjszakás kaland

CHAPTER FIVE

Az első gondolatom az volt, hogy ezt nem gondoltam át.

 Levy jelenleg  velem szemben ült és fertőtlenítőt fújt kezeire, miközben én az apró kis szobában nézelődtem. Josh a szabad(abb) kezén tűrte fel az inget, majd kényelembe helyezte magát a párnázott széken. 

-És hogy ismerkedtetek meg, skacok? - próbált csevegni a fiatalabb Johnson. 

-Semmi közöd hozzá.

-A Bang-ben találkoztunk. - szólaltam meg Josh-sal egyszerre. 

-Az már biztos, hogy a modorod nem változott. - nevetett fel a másik fiú azonnal. 

Josh gyilkos pillantással jutalmazta, mire tőlem is egy hasonló kaliberű nézést kapott. Rögtön viszakozni kezdett. 

-Úgy értem, hogy ne most beszéljük meg. - szépítette az előző, modortalan megszólalását. 

-Látom, jól befenyítetted. - kacsintott rám Levy, mialatt elővette a vázlatfüzetét és visszafordult a bátyjához. - Pontosan mire gondoltál? Felirat, minta, szimbólum? 

-Felirat. -vágta rá gyorsan. Hevessége nem csak engem döbbentett meg, hanem a szorosan előtte ülő Levyt is. 

-Nyugavér, nem megyek sehova. - tartottam fel kezeit védekezőleg. 

Josh válaszát meg sem hallottam. A falon lógó képek megragadták figyelmemet és nem eresztették. Bár engedélyt nem kértem, gond nélkül simítottam végig a lapokon és vonalakon. Lenyűgöző, hogy Levy milyen ügyességgel harmonizálta a színeket és formákat. A kontrasztok és a képek éle is meglepően jó hatást alkotott a legváratlanabb formákban.

 Éppen egy farkas rajzát tanulmányoztam, mikor egy eldobott papírlapba rúgtam bele. Lenéztem és rájöttem, hogy a padló szinte egésze tele van papírgalacsinokkal. Lehajoltam egyért, mire figyelmeztető morgás hallatszott a fiúk irányából. Felnéztem, és azt láttam, hogy Josh fél kézzel mutogat felém, és célzatos pillantásokat vet a csupasz combjaimra. 

Gyorsan kapcsoltam, már amennyire ez lehetséges volt, és lejjebb ráncigáltam, az amúgy sem túl hosszú ruhát. Josh pillantása megenyhült, majd szemével odaintett magához. Készségesen mellé sétáltam, és lekucorodtam a padlóra. 

-Fel fogsz fázni. - jegyezte meg halkan, miközben a tű a bőréhez ért. 

Rá se hederítettem, csak megbűvölve néztem, ahogy az öccse dolgozik. 

-Nem fáj? - kérdeztem elég hangosan ahhoz, hogy hallja, de nem elég hangosan ahhoz, hogy elnyomjam a tű jellegzetes berregésének hangját. 

-Nem fogok hazudni, neked valószínűleg nem lenne leányálom. Én kibírom. - kacsintott rám. 

-Igen, mert te vagy a nagy, erős, hősies Josh, aki mindent kibír. 

-Látom, kezd beütni a pia. - suttogta lágy mosollyal. -Akarod látni, hogy mi készül? 

-Persze! - pattantam fel és bevetésre készen álltam, hogy megtekinthessem a karját borító újabb mesterművet. 

Hogy őszinte legyek nem tudom, mire számítottam. Talán egy csípős rap-szövegre vagy egy idézetre a kitartásról, ki tudja. De semmiképp sem, egy két szócskából álló feliratra, egy apró motívummal. 

Beautiful Destruction 

Josh fehér bőrén a halványvörös körvonalakkal rendelkező felirat eszméletlenül nézett ki. A második szócska után egy pici csillag ragyogott, és a szokásos indák fonták körbe az egészet.