-Mit szólnál hozzá, ha lassan hazaindulnánk? - kérdezte Josh, mikor kiléptünk az óriáskerék fülkéjéből.
Őszintén, semmi kedvem sem volt hazamenni. Csalódottság lett úrrá rajtam, amiatt, hogy el fogunk válni egymástól. Tudatában voltam annak, hogy nem tudom leplezni az érzéseimet, ezért direkt nem Josh-ra néztem, miközben válaszoltam.
-Az jó lenne. - feleltem a távolba révedve.
-Úgy értem... - köszörülte meg a torkát - feljöhetnél hozzám, és ha kialudtad magad majd hazaviszlek.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá, és meg sem próbáltam palástolni meglepődésemet. MiNdenféle kép rejlett fel elmémben, amik jelentései valószínűleg arcomra lehettek írva, mert Josh rögtön magyarázkodni kezdett.
-Nem tennék semmit veled, teúrjézus. Nehogy azt hidd, hogy kényszerítenélek bármire is vagy akármi. Mármint na... Semmit sem kell csinálnunk, csak én itt lakok két háztömbnyire, és gondoltam örülnél, ha nem kellene többet gyalogolnod ebben a cipőben. Tisztes távolságban leszek tőled.
Nevetnem kellett azon, hogy mennyire gyorsan hadarta ezt el. Mint akit a pokol kutyái üldöznek egy befagyott, repedező tavon. Persze, másodjára belegondolva tudtam, hogy minden félelmem - vagy éppen vágyam - alaptalan volt, de jobb félni, mint megijedni.
-Értem, és átgondolva az ajánlatodat élnék vele. - feleltem végül hosszas csönd után
.
Josh szeme felragyogott, és átkarolta a derekamat, miközben viszlátot mormolt az óriáskereket kezelő férfinek.
-Hogy lehet az, hogy még pályakezdő lehetsz, de máris saját lakásod van a belvárosban? -tűnődtem.
-Úgy Emma, hogy nem vagyok pályakezdő. - felelte egyszerűen. -Alig töltöttem be a tizennyolcat, mikor nagyapám, isten nyugasztalja, meghalt és rám hagyta a cégét. Így fogtam magam, egyetemre mentem, kitanultam a marketing-szakma rejtelmeit, lediplomáztam, és közben vezettem a céget.
Elképedve bámultam Josht. és hirtelen minden egybevágott. A folytonos magabiztosság, a laza elegancia, a megfontolt megszólalások, és a tekintetében folyton égő tűz. Nem csoda, hogy mindig tudja, mit akar, ha már olyan fiatalon, ekkora felelősség szakadt a nyakába.
-A bevételünk az elmúlt három évben csak duplázódott, ezért úgy döntöttem, hogy veszek itt egy lakást, és nem kell annyit ingáznom reggelente.
-Én ezt nem értem. Láthatólag te és a testvéred is sikeresek vagytok, mégis úgy viselkedtek,mint akinek feldugtak egy karót a seggébe. - mondtam ki a gondolataimat cenzúrázatlanul.
-Ilyen szépen sem mondta még senki, hogy elbaszottak vagyunk. - nevetett fel.
-Nem akarlak alábecsülni, csak gyakorlatias vagyok. A legtöbb dolgot alapos utánajárással meg lehet magyarázni.
YOU ARE READING
Egyéjszakás kaland
AdventureÉn csak egy egyszerűnek mondható éjszakát akartam a barátaimmal. Megünnepelni a diplománkat és berúgni, majd másnap siránkozni, hogy miért ittam annyit. Na jó nem, én inni sem akartam, csak elmenni és vigyázni rájuk. Persze ők maguk sem hitték el, h...
