Egyéjszakás kaland

CHAPTER SIX

Nevetve estünk be a karaoke-klub ajtaján. Josh kezébe kapaszkodtam, miközben egy-egy sanda pillantást próbáltam elkerülni. Furcsa, hogy az emberek mennyire gonoszok tudnak lenni idegenekkel, csak azért, mert irigyelnek valamit, ami birtokukban áll. Ruha, kocsi, Josh figyelme....

-Te most komolyan karaokezni hoztál? - néztem rá hitetlenkedve. A nagy, komoly, gyakorlatias Josh egy karaoke bárban, önszántából. Remélem készültek képek.  

Arany tincsei közül lepillantott rám, majd egy csábos vigyorral elintézte a válaszadást. Velem a karján a pulthoz sétált és kért két ásványvizet.

A színpad előtt helyezkedtünk el, és megrendülve figyeltük, ahogy egy bőven ötven éven felüli férfikórus a Single Ladies-t énekli, egy előre begyakorolt, és szemnek nem kedvező koreográfiával. A hangjuk, akár az elkárhozottak siratókórusa, és kinézetükkel is inkább egy másik helyen arattak volna sikert. A csapos egy kacsintással reagált, mikor Josh kitárt karokkal felé fordult, valami olyasmit tátogva, hogy "de miért?".

A szomszéd asztalnál ülő lányok gyakran felénk pillantgattak és esküdni mernék, hogy egy vakut is láttam villanni. Josh megjelenése az ő estéjüket is felbolygatta, bár csak közvetetten.

Az idősebb korosztály rendkívül jót szórakozott a férfiak előadásán és hatalmas füttykoncerttel jutalmazták őket. Nők és pasik egyaránt hatalmas mosollyal gratuláltak nekik, majd lesben állva várták a következő áldozatot, mint a hiénák. 

Josh velem szemben lassan kortyolgatta a vízét és néha a színpad felé pillantott. Egy-egy szörnyülködő pillantás után kitört belőlünk a nevetés, de különösebb témánk nem volt, hogy szavakra fecséreljük az időnket és hangunkat.

Néztük a letisztult falakat és berendezést, a minimális díszítést, a vendégeket. A hülye is látta, hogy semmi keresnivalónk nem volt ott, azon a helyen. Kitűntünk a szó legkomolyabb értelmében. Egyszer csak Josh felpattant az asztaltól és a ruganyos léptekkel a csaposhoz sétált. Meresztettem utána a szemeimet, de semmi megerősítést nem nyújtott, mikor csak egy elharapott nevetéssel jutalmazott, pár méternyi távolságból.

Mikor meghallottam John Newman Love Me Again-jének utolsó strófáját Josh még mindig nem jött közelebb hozzám. Amint a huszonéves lánycsapat vihogva lesétált a pódiumról, Josh laza léptekkel mellém ért, kortyolt egyet a vízéből, majd minden előjel és egyetlen szó nélkül felugrott a színpadra. Mondjuk miért is vártam, hogy esetleg a lépcsőt választja? 

Ismerős dallam csendült fel a hangszórókból, amitől szinte az egész bár megvadult. 

I got a little bit trashed last night, night - énekelte a szemembe nézve lenyűgözően magabiztosan. 

Elvesztem, már az első sor végén és csak néztem, ahogy uralja a teret. Belenevetett, megénekeltette a bárt, és amint elért a refrénhez, nem lehetett semmit se hallani.

I got a hangover, wo-oh! I've been drinking too much for sure - üvöltötte a bár összes vendége teli torokból. Josh vigyorogva szemlélte újdonsült rajongótáborát, majd kikapta a mikrofont az állványból és a tömeg közé vetette magát. 

Asztalról asztalra járt, megtáncoltatta a vendégeket, lepacsizott a Single Ladies-es arcokkal, legurított valamit a pultnál, majd végül odajött hozzám is. A kezében tartott vagy inkább az ujjai közt egyensúlyozott két poharat levágta elém az asztalra, majd elkezdte Flo Rida szövegét.