In the church

6.

Szerda reggel az eső kopogására keltem. Úgy verte a falak, mint a....inkább nem mondok semmit, szerintem ti is tudjátok, hogy milyen az, amikor úgy zuhog az eső, mintha kötelező lenne neki. Minekután kinyitottam a szemem, elmormoltam egy sor átkot az időjárásra és kikecmeregtem az ágyból, a konyhába vettem az irányt. Mivel anya már korán elment, ezért az egész ház csak az enyém volt. De az egetrengető ének és tánc egyvelege helyett inkább csak a hűtőhöz sétáltam és kivettem minden olyan dolgot, ami mehet a szendvicsbe.

- Ha úgy döntök, hogy joghurtos felvágottas szendvicset reggelizek, akkor egy tizes skálán mennyire leszek rosszul Isten házában? - tettem fel eme költői kérdést a joghurtos dobozt nézve. - Á, nem tehetem ezt Shawn atyával. Vagy mégis? Isten, ha hallasz, küldj egy jelet, hogy mit tegyek!....oké, kezdek megőrülni-ingattam a fejem, majd visszaraktam a hűtőbe a dobozt és csináltam egy normális szendvicset, minek elfogyasztása után visszabattyogtam a szobámba.

Nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit vegyek fel. Gyorsan magamra kaptam egy pulcsit és egy fekete nadrágot. Amennyire tudtam összerámoltam a szobámban és elindultam a templomba. Igaz még fél egy sem volt, de inkább megyek most és leszek kész mindennel, mintsem délután, amikor mennek a kedvenc sorozataim..

A templom láttán egy hatalmas sóhaj szökött ki a tüdőmből. Nem szeretnék bemenni oda! Még az első nap sem taszított annyire, mint most.

- Gyermekem! - hallottam meg egy ismerős hangot. Ijedten kaptam a szívemhez és még mielőtt megfordulhattam volna elmormoltam egy basszameget.

- Atyám! - varázsoltam magamra egy hatalmas vigyort. - Hogy van ma? - sétáltam oda hozzá.

- Remekül, köszönöm kérdésed lányom! És te? - indult meg a templom mögött elhelyezkedő kert felé.

- Kicsit fáradtan, de izé....biztos, hogy esőben szeretne sétálgatni? - utaltam arra, hogy az eső még mindig szakadt én pedig egyre jobban fáztam. Mint aki megvilágosodott az égre pillantott, majd elmosolyodott.

- Olyan frissítő, nem?

- Hát ha nem zuhanyozott le tegnap, akkor biztos - motyogtam a szememet forgatva.

- Gyere, menjünk be, mert megfázol - intett a fejével, ezután a hátamra simította a kezét és a templom ajtaja felé kezdett vezetni. Amolyan "vedd már le rólam a kezed" féle kínos mosollyal lépdeltem mellette, miközben a vizes tincseim az arcomhoz ragadtak. Oké, ha most nem úgy nézek ki, mint egy ázott görény, akkor Aladdin soha nem tudott szőnyegen repülni!

- Jesszus, itt hidegebb van, mint kint! - kiáltottam fel, amikor megcsapott a templomban honoló, szinte már a lelkemig hatoló hideg.

- Ha szeretnéd felkapcsolom a fűtést - pillantott felém. - De nemsokára kisüt a nap és meleg lesz.

- Aha, szóval nem kapcsolja fel - következtettem a szavaiból. Shawn atya egy tuskó...

- Nem lenne semmi értelme Lányom! - ingatta a fejét. Elszakította rólam a tekintetét, miközben kezével a vizes hajába túrt. Anyám!

- Igen, érzem a felmelegedést - legyeztem magam fülig vörös fejjel. Kérlek Istenem, legyen annyira szent, hogy ezt elhiggye!

- Na látod? Mondtam én! Tegnap este mondták is az időjárásjelentők, hogy a zivatar után bizony napsütéses órák várhatóak.

- Ugyan már, azoknak nem lehet hinni. Egyik nap ezt mondják, aztán azt. Saját maguk ellen dumálnak basszus - csattantam fel. Az utolsó szóra felszisszent, mire leesett, hogy még mindig egy reverendában ácsorgó emberhez beszélek.

- És mi volt az a dal, amit dúdolásztál? - váltott témát az egyik pad támlájának dőlve.

- Mikor? - értetlenkedtem.

- Amikor idefele jöttél - válaszolta mosolyogva. Honnan tudja, hogy.....ez a pap tényleg para.

- Jaaa, hát..um..megmutassam?! - vettem elő a telefonom, majd megsem várva a válaszát léptem mellé és indítottam el Ariana Grande God is a Woman című dalát.

A telefon és köztem cikázott a tekintete, miközben a zene hangosan töltötte be a templom csendjét. Végig vigyorogva és kíváncsian vártam a reakcióját, hogy számára mit is adott át ez a dal.

- Naaa? - csúsztattam vissza a zsebembe, miután véget ért.

- Gyönyörű dal két ember érzelmeinek elmélyítéséről - bólogatott. - Bár a mai napig nem értem, hogy a fiatalok miért írnak ennyi dalt az együttlétről.

- És maga elhiszi?

- Mit is? - nézett le rám felvont szemöldökkel. Azt hittem, hogy leesik neki, hogy a dalban vagy hatvanszor énekli, hogy "elhiszed, hogy Isten egy nő", de ezek szerint tévedtem.

- Hogy Isten egy nő - válaszoltam türelmetlenül.

- Gyermekem, Isten nemtelen. Mindenkinek más. Lehet ő egy tárgy, egy személy is akár, vagy egy érzés. Nem lehet ezt így meghatározni, ahogy a hölgy tette a dalban.

- Hölgy - tört ki belőlem a nevetés. - Nem lehetne, hogy nem beszél ilyen...így?

- Hogy? - szaladt ráncba a homloka. Na Fayre, válaszolj úgy, hogy ne bántsd meg!

- Hát így! - mutogattam.

- De hogy? Lányom, ha nem mondasz konkrét dolgokat, akkor soha nem fogom megérteni a szavaidat - döntötte enyhén oldalra a fejét.

- Mindegy - sóhajtottam a hajamba túrva. - Maga tényleg csak huszonnyolc?

- Igen! A te korodat megtudhatom?

- A múlt hónapban lettem húsz - vigyorodtam el. - De úgy érzem magam, mint egy nagymama.

- Ezt miért mondod? Hívjalak többször Gyermekemnek, hogy ne érezd magad úgy?

- Isten ments! - vágtam rá azonnal. - Csak, ebben a faluban nem lehet semmit csinálni és az sem segít, hogy itt vagyok egész nap.

- Figyelj, támadt egy ötletem! - mosolyodott el.

- Kezdjek félni?

- Ha az a baj, hogy itt kell lenned egész nap, akkor mozduljunk ki. Amúgy is terveztem, hogy a hívőket meglepem és elviszem őket valahová - tette hozzá csillogó szemekkel.

- Csak azt ne mondja, hogy valami templomtúrára akar menni - mondtam.

- Nem, de a túra az nem is olyan rossz - kiáltott fel boldogan.

- Legalább lesz programja estére. Tudja ezt tervezgetni - utaltam az ötletére, ami egyébként szörnyű volt. Én biztos nem megyek egy kupac vén szatyorral, egy pappal és rengeteg mormolt imával túrázni. Inkább beleugrok a kútba és megvárom a halálom.

- Igen! Felejthetetlen élményben lesz része Isten híveinek. Ezek után majd szívesebben járnak misére is.

- Amúgy maga izgul misék előtt? Mármint, ez milyen érzés? Olyan, mintha valami híres énekes lenne egy koncert előtt? - zúdítottam rá a kérdéseimet.

- Abszolút nem - ingatta a fejét. - Megnyugvás, amikor elkezdődik a mise. Igaz, hogy alig járnak öten, de attól még gyönyörű az egész. Egyszer el kell jönnöd Gyermekem, és meg kell hallgatnod azokat a csodálatos, üzenetekkel teli énekeket.

- Egyszer már voltam.. - bólogattam magabiztosan, de aztán a homlokomat ráncolva pillantottam el mellette. - Ja, neem. Az csak a keresztelés volt, nem mise.

- Meg lettél keresztelve? - mosolyodott el. - Így eltemethetnek majd, ha örök békességre lelsz.

- Hát remélem, hogy az még nem akar magával rántani. Túl fiatal vagyok a halálhoz - vágtam be a sablon dumát, amin halkan elnevette magát. - Annyi kérdésem lenne magához, de félek, hogy megborul, ha felteszem őket.

- Tartsd meg őket a többi napra is, Lányom - simította meg a karom, majd sarkon fordult és elment.