- Tudod - pillantott fel az atya a kezében tartott Bibliából, majd az orrára tolta fekete keretes szemüvegét. - Lehet, hogy igazad volt, amikor azt mondtad, hogy a Bibliák évről-évre változnak egy picit.
- Én mondtam ilyet? - szaladt ráncba a szemöldököm. - És maga emlékszik rá? Hű, végre valaki, aki figyel is rám, miközben beszélek - pislogtam meghatottan, pedig igazából nem voltam az. Hülye Fayre, ez a pap még a hangyákra is figyel...
- Van egy nagyon régi, még az első világháború idejéről származó Bibliám, melyben pár sor teljesen más formában szerepel, mint ebben - lengette meg a kezében tartott példányt.
- Aha..maga most kajak megnézte, hogy hasonlítanak-e? Vagy csak olyan szent faszivá érett, hogy kívülről fújja az összes pontot meg vesszőt?! - vetettem fel, mint második, lehetséges opciót.
- Minden nap olvasok belőle egy kicsit. Lehet, hogy ez külső szemlélőként unalmas, de tudod, nekem ez olyan, mint neked a kedvenc dalod. Minden nap meghallgatod, ahogy én olvasok a Bibliából minden egyes nap. Ha elfelejteném vétkes lennék a saját hivatásom ketrecében - tette mellkasára a kezét, miközben egy furcsa grimasz futott át az arcán.
- Hű, micsoda szavak - bólogattam, nagyokat pislogva. - Gondolom ez valami rejtett jelentéses szar, én meg sík hülye vagyok hozzá, ezáltal soha nem fogom megtudni, hogy miről is beszélt pontosan. De ha tudni szeretné...vétkes helyett éhest értettem - vigyorogtam rá büszkén, mintha akkora teljesítés lenne, hogy kezdek megsüketülni.
- Ha már az éhesnél tartunk...mi a kedvenc ételed? - ült le az egyik padra, majd maga mellé helyezte a bőrkötéses könyvet, miközben témát váltott.
- Nagyon szeretem a békacombot. És a ragut. Olcsó és finom. Mi kell még? - vontam fel a szemöldökét, de az arcát látva elnevettem magam. - Jó, csak viccelek. Szabadidőmben férfiakat eszem - vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban. - Várjunk, ez totál félreérthető volt - csaptam magam homlokon.
- Csak egy picit - legyintett nevetve. - De még mindig jobb, mintha te is tagja lennél a fénnyel táplálkozók szövetségének.
- Van olyan? És azzal kajak jól lehet lakni? - kaptam rá a fejem döbbentem. Szinte le lehetett olvasni az arcáról a "mi a francért hoztam szóba" kérdést.
- Nem, tudod Lányom, ehhez csak az agymosott emberek folyamodnak.
- Most szívesen játszanám a hülyét, hogy, ha kimossák az agyam, akkor megszabadulok-e attól a sok szartól, ami benne van és utána a víz fertőződik-e meg....de inkább csak mosolygok és bólogatok.
- Tényleg jobb így - értett velem egyet. - Szóval nincs kedvenc ételed?
- Csak nem főzni szeretne nekem? - tört ki belőlem a nevetés. - Mármint..ha igen, akkor nyugodtan, ahogy szeretné. De alapból azt mondom, hogy mindent megeszek, persze ez nem igaz - tettem hozzá mosolyogva. Csak most tűnt fel, hogy ez a szemüveg milyen jól áll neki...
- Nem tudok főzni - nevetett fel lágyan. - Csak gondoltam kezdeményezek valami olyan beszélgetést, amiben te is jól érzed magad.
- Ó, nem kell ahhoz beszélgetni - mondtam, aztán kínomban nevetni kezdtem. - Jobban preferálom a bábjátékot - bólogattam, próbálva javítani a dolgon. - Vagyis...basszus, ez egyre rosszabb. A lényeg, hogy én most nem a közösülésre célozgatok, hanem, hogy én csendben is tök jól vagyok és nem kell csak miattam beszélnie.
- Hidd el, nem teher. Hiszen többnyire ezért van a szánk.
- Najó, hagyjon békén - temettem a tenyerembe az arcom, miközben olyan hangokat adtam ki, mint egy kutya, amikor meglátja a gazdáját. Most tényleg arra gondolt, amire gondolok, hogy gondolt? Egy pap sötét gondolatokkal? Főleg Shawn atya? Ez még pálinkának is erős lenne...
- Maga olyan, mint Veronica...íjesztő és furcsa - vettem ki a gumit a hajamból, hogy újra felköthessem, miközben szűkített szemmel vizslattam a szórakozott atyát. - Csak nem túl sok volt a misebor?
- Ma nem volt mise...
- De attól még meghúzhatja - vágtam a szavába egy sunyi vigyorral. - Nyugi, nem mondom el senkinek. A maga dolga, hogy mit és mennyit iszik. De azért ne igya le magát a sárga földig, mert nincs kedvem egy dülöngélő, hálóinges fazonnal tölteni a napom.
- Egyébként beszereztem pár új gyertyát - pattant fel hirtelen és az első padon heverő dobozhoz sétált. - Gyönyörűek! Képtelen vagyok levenni róluk a szemem. Azt hiszem ezek a gyertyák a szerelem megtestesítői.
- Büdösek? - szaladt ráncba a szemöldököm. - Vagy valami totál átvitt értelemben gondolkozik és arról beszél, hogy elmúlik, mint ahogy leég ez a gyertya?!
- Egyszerűen csak gyönyörű, mint a rajta lévő Szentképek. Elveszem bennük, akárhányszor rájuk nézek. Életem utolsó perceiben is ezeket, a természetfelettien szép képeket szeretném nézni.
- Photoshop az egész - horkantam fel a fejemet ingatva. Most miért kell egy képet előttem halálra dicsérgetni? Senkit sem érdekel...
- Cs6 vaaagy? - húzta el az a betűt. Amolyan "ez tényleg részeg" fejjel inkább a seprűre néztem.
- Most megkérdezném, hogy honnan tud maga az ilyen szerkesztős biszbaszokról, de attól, hogy pap még lehet telefonja - fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt, mielőtt megvontam a vállam és a seprűhöz mentem.
✝
- Még mindig úgy gondolom, hogy nem kéne ott takarítanod - suttogta Hardin, miközben közelebb hajolt hozzám az asztal felett.
- Még mindig azt mondom, hogy ha nem tudsz egy normális indokot felmutatni, akkor folytatni fogom - sziszegtem a fogam között, nehogy anya meghallja. A szomszéd átjött valamiért, ezzel megzavarva a "családi" vacsorát, ami a bátyámnak pont kapóra jött.
- Fayre, kérlek..ne legyél ilyen makacs. Csak egyszer az életedben gondolkodj tisztán!
- Ő egy pap! Hardin...ismered, nem? Te is jól tudod, hogy zakkant..
- Épp ez az! - szakított félbe. - Nem bízom benne. Mi van akkor, ha tényleg nem normális?
- Akkor tökön rúgom és utána az lesz - dőltem hátra a székben. - Ne parázz már, tudok magamra vigyázni.
- A húgom vagy, nem tudok nem aggódni, főleg, ha azzal a csókával vagy.
- A húgod már nem kislány - emlékeztettem. - Aranyos és egyben furcsa is, hogy ilyen erősen tolod ezt a jó báty dolgot, de nem kell. Képes vagyok észrevenni és megvédeni magam, ha arról van szó.
- Bízom benne - sóhajtotta, amikor anya vigyorogva csatlakozott közénk és ült le az asztalfőre.
na, vajon kivel szövetkezik az atya?
hát persze, hogy Veronica édesanyjával👀
YOU ARE READING
In the church
Romance"-A mi szerelmünket még az egyház is tiltja..." Mi van akkor, ha új papot helyeznek a kisvárosba? Egy új pap, akiről mindenki azt hiszi, hogy olyan lesz, mint Thomas atya. Idős, néha zsémbes ám egy csupaszív lélek. De arra senki sem gondol, hogy a v...