Végre elérkezett az a nap is, hogy mehettünk Zánkára. Engem annyira nem érdekelt. Pedig a végén már azt mondtam, hogy miért nem maradhattunk többet. Mindegy. Nem lövök le semmit.
Hát az oda utazás. Reggel szokásosan nem akartam felkellni, mert múlt este valamit nem találtam ezért el sem akartam menni. De a végén meglett. YÉÉÉJ! Megnézem, hogy hátha jó idő van kint. Kinézek! Csak annyit látok, hogy csak ömlik az eső. Gyorsan átszerveztem a vonatra szállásos ruhámat. Felkaptam a magas derekú farmeremet, meg az egyik melegítő pulcsimat. Meg a bőrdzseki helyett inkább a téli kabátot vettem fel. Mikor elkészültünk még volt egy kis időnk mire az iskola elé mentünk. Ezért vissza mentem a szobába. A húgomat nem kellthettem fel mert ő is bele tartozik az utazók közé. A báttyáimat pedig azért nem mert kinyírtak volna. Csak néztem nyugiban a tv-ben pont ami ment. Már majdnem bealudtam mikor húgom beszólt, hogy megyünk mert már nem esik annyira az eső. Felcuccoltunk 1! biciglire mindent. Anyu meg elkezdte tolni. Azért nem segítettem mert ilyenkor még halál kómás vagyok (hajnalban). Csak azt vettem észre, hogy már az iskola előtt vagyunk. Dorkával el is kezdtünk beszélni. Már csak Fogykost vártuk (Fogykost, az apját, és Robit).
Halál fáradt voltam. A többiek meg milyen élénken beszélgettek. Pfhüüü! Mikor ide értek a többiek, beszálltunk (Fogykos apjának az autójában, Fogykos az apja mellett az anyós ülésen, én középen, két oldalamról pedig Robi és Dorka), és megettünk is a vonat állomásra.
Megérkezett a vonat. Azonnal be is szálltunk. Csak! Mindig van egy csak! Nem kabinosok voltak! Pedig még pihenni is akartunk volna. Nem így történt....
Mind a négyen (mert csak négyen voltunk nyolcadikosok) meglepetten vettük észre ezt a...valamit! Leültünk egymással szemben (két-két ember egymás mellett) és az eéső fél órában kussban voltunk.
EZ UTÁN! Csak minket lehetett hallani. De az ülés még melegített is! Mikor állott kan szag volt akkor is mikor beszálltunk a vonatban. Még a seggünket is égett palacsintává sütötte. Úgy oldottuk meg, hogy lejebb csúsztunk, és vagy egymás mellé raktuk a lábainkat, vagy egymás ülésére tettük. Utána ettünk is (én meg Dorka cserélgettük). Inni meg nem is ittam. Nem akartam a vonat vécéjét látni...
Ezt követően le kellett szállnunk a Keleti páyaudvarban. Át kellett szállnunk a Délibe. Még oda is el kellett sétálni. Én meg cipelhettem a rohadt nehéz utazómat. Metróval elmentünk és már ott is voltunk. Ez sem volt kabinos. Vagy hat órát utaztunk pedig!
Kedves vonatkészítők!
Legyenek szívesek több kabinos (vagy csak kabinos) vonatot készíteni. Mert oda sem, meg vissza fele sem utaztunk egy rohadt kabinos vonatban!!! Köszönjük ha elolvassák ezt az üzenetet!
Szeretettel: Aki nem utazhatott egy kabinos vonatban!
Vissza térve. Felszálltunk a déliben a vonatra. Székesfehérváron ismét átszálltunk. Várni kellett asszem egy kicsit rá, de ismét elindultunk. Zánkára érve leszakadt a vállam mert ahogy mát említettem egy elefánt rejtőzött az utazómban. Pedig nem is vittem sok ruhát! Komolyan! Lehet, hogy a két alvós párna nyomta a sújt. ÁHHHH! Ők nem. Ők szent és sértetlenek az én részemről. Meg is van! Csak is az én hibám!!!
