Hoppá! Egy kicsit eltértem a tárgytól. Vissza!!! Vagy fél órát vártunk az épület előtt mire beengedtek. Nekünk Fogykossal pedig már kezdett vécére menés érzésünk lenni. Végre! Beengedtek minket. Itt kellett hagynunk a cuccainkat az épület előtt, fent a lépcsőn. Milyen jó, hogy nem az esőben!
Be kellett mennünk egy teremben amin elmondtak ami szükséges. Feladták ránk a belépő karszallagot. A mi karszallagjaink piros volt. Utána el lehetett menni vécére. Azonnal el is mentünk Fogykossal.Vissza érve még volt 20 perc mire végre a szobák felé tévedhettünk. De! Az nem ott volt az épületben. Hanem egy jó 10 perces domb séta után elértünk egy épülethez. Amin félkörívesen voltak két emeleten át szobák. Ki volt rakva rá egy nagy piros egyes. Akkor emiatt kellett a piros szallag. Utána rá jöttünk, hogy voltak egy kicsit arrébb másik épületben zöldek és kékek is. Nem csak a mi csoportunk volt ott piros szalaggal hanem más honnan is.
Elkezdődött a szoba osztás. Három hetedikesen (meg a fiúkon) kívűl az összes egy szobába ment meg a legtöbb hatodikos ötödikes. Asszem ezek voltam a klikkek nagyon. Minket meg össze akartak zárni a taknyosokkal. Azt már nem! Ne is higgyék! Inkább kiugrottam volna a másodikról. A tanárok megkegyelmeztünk nekünk! A három nyolcadikos lány (mi!) oda adta a hármas szoba kulcsát!!! A többi gyerek pedig csak nyolcas vagy tizes szobát kapot. De mi menők vagyunk és hármasat kaptunk. Muhahahaha!!!
A szobánk száma a 2115 volt. Diadalmasan kezdtem el bele rakni a kulcsot a lyukba, és elfordítottam. Mikor kinyitottam mind ahárman elkezdtünk kiabálni. Komolyan! Mintha egy kpop sztárt láttunk volna meg a szobábanXDDD. Én foglaltam el felső ágyat, alattam Dorka feküdt el, az emeletes ágy melett pedig feküdt egy sima ágy. Amit Fruzsi foglalt el. Ami fölött volt az ablak!!! Ez későbbi story!
Le kellett cuccolnunk és mehettünk (asszem egy-kettő körül) EBÉDELNI! Pedig még éhesek sem voltunk, de muszáj volt. Legalább megnézhettük milyen. Egy ötperces séta után a dombról elértük az úti célunkat. Mikor beértünk annyi embert láttam, hogy majd nem elájultam! Nekem ez sok volt. Elkezdtem egy kicsit zihálni, meg remegett a kezem. Ekkor még nem láttuk a későbbi story szereplőit (nem az ablakosét).
Amerikai failling-ja volt az ebédlőnek. Tálcák és poharak külön. Egy kis rés ahol adták a kaját. Tisztára olyan volt! Mikor leültünk egy üres helyre végre megkönnyebültünk. Mert már annyian nem voltak az emberek. Égett tarhonyáshús volt, meg egy darab uborka. Meg uzsonnának pedig lekváros bukta becsomagolva. Alig ettünk valamit. Az uborkát meg nem, hogy négy felé vágták volna. Nem! Egészben kaptuk.
Lemenve a lépcsőn megláttunk egy kis piacnak nem mondható kirakat félét. Fogykos azonnal kiszemelt magának egy kulcstartót. Én meg egy fekete baseball sapkát! Sapka gyűjtő vagyok úgyhogy azonnal azon akadt meg a szemem. Vissza mentünk az épülethez és megpillantottam egy gyereket. Ekkor még nem neveztük el. Meg még ekkor nem is volt olyan fontos ezért tovább is siklott a tekintetem rajta, de mikor az első napon megpillantottam véletlen akkor mindig néztem egy kicsit. Hihihihihihi!
A tanárok mondták, hogy háromnegyed 4-kor menjünk a szobáknak fent tartott épület elé mert már akkor van programunk. Mozizni megyünk. Addig bent maradhattunk a szobákban. Robi át is jött megkukkolni a szobánkat. Ez után vissza ment mert azért ő is fáradt volt. Mi meg bent voltunk addig.
Egy kis idő után meguntuk. Ekkor mentünk Fogykossal a kis piachoz, hogy megvegye a kulcstartót. Az a bolond alig merte megvenni a kis szarját. Mikor vissza értünk akkor valami hülye beindította a füstriasztót. Mi meg csak ültünk lent a padoknál. Vége lett ezért felmentünk a szobákba megkérdezni mi volt. Mi a saját gyermekeimkre gyanakodtunk, de végül nem így volt. Hála!! A történetet is össze tudtuk rakni amit hallotunk. Úgy volt, hogy egy csajszi a mi fiaink szobája felett egy másik szobában be sprézett, vagy be parfümözte magát. Talán azért mert büdös volt. Mindegy. Ezért beriasztott a füst riasztó. Ilyen szerencsétlennek lenni!
Régen egy másik táborban a fiúk véletlen be riasztották az egész helyet. A történetből kivéve, úgy, hogy az egyik hülye gyerek telibe ütötte a falat és az egyszer csak beriasztott. Hajnalok hajnalán pedig felkellett kellnünk. Énpedig elfeküdtem volna a riasztó mellett. Régi story.
Vissza!!!
Már háromnegyed előtt lementünk mert unatkoztunk. El is felejtettem megmondani mit is fogunk megnézni. A kutya négy életét. Fogykos már az ebédnél elkezdett sírni mert ezt a filmet már látta és nagyon sírt rajta, és nagyon megható volt. Robi meg én csak nevettünk rajta. Elfogaltuk a sátorban a helyünket és kezdődhetet is.
Robi meg én nevettünk. Jó! Néha én is meg-meg könnyeztem rajta. Dorka meg csak az ásítás miatt könnyezett be. Fogykos azért haragudott ránk a film végénél mert mi nem hagytuk, hogy rendesen kisírhassa magát a filmen.
Azonnal mehettünk vacsorázni. Hot-dog volt teával. Meg adtak hozzá kis tasakokban egy mustárt és egy ketchupot külön-külön. Egyet megettem a másikat megtartottam estére. Ahogy Fogykos is. Ekkor láttam meg egy lányt AOT pulcsiban. ÁÁÁÁÁH!
Vissza érve mindenki elkezdett fürödni. Fogykos volt az első. Még a tusolónk is pacekos volt. Ugye Fogykos elkezdett fürödni. Mi meg Dorkával össze-vissza sétáltunk a mieink szobájában mert náluk még nem voltunk.
Hamar meguntuk ezért Fogykos után fürödtem én, utánam meg Dorka. Ez után bejött Robi, az egyik Zsófi (mert két Zsófink van) és Anett. Kinyitottuk az ablakot had jöjjön egy kis levegő be. Halottuk, hogy valakik beszélgetnek kint. Kinézünk és látjuk, hogy néhány ablakban beszélgetnek egymással az emberek. Hát mi is közéjük álltunk és a felettünk levő emeleten három szobával arrébb szóba elegyedtünk a bent lakókkal. Már kérdeztem, hogy hanyas szobában vannak mikor benyit az igazgató helyettes.
Ig. Hely.: Hát ti mit csináltok? *kérdezi*
Én: Ismerkedünk *mosolygok*
Ig. Hely.: De az ablakból? *hűlt le* És ha kiestek? MIndegy nem ezért jöttem. Nem sokára alvás. 10-re mindenki legyen a szobájában.
Ezzel kiment. Mi meg elkezdtünk nevetni és egy kicsit halkabbra vettük mert a mi szobánk melett voltak a mi tanáraink.
A fiúk (mert ők laktak bent) még szerenádoztak is nekünk. Mi meg csak addig becsuktuk az ablakot. Utána megkérdeztük a nevüket. Az egyikük Balázs volt a másikat nem értettük, és Újpestiek voltak.
Ha valaki ismerné őket keressük őket mert nem tudjuk az egész nevüket. Köszönjük mindenkinek!!!!
Ez után eltüntek mert becsukták az ablakot ezért mi is becsuktuk, meg már kezdett hideg lenni nagyon. Az igazgató csak utána jött be miután becsuktuk az ajtót. Vissza terelte a többieket a saját szobájukba, Robit meg hagyta, hogy még hadd lehessen velünk. Ezért jó ha utolsó éved van az iskolában! Muhahahaha!
A lányoktól kértünk egy kis kólát, a tanároktól poharat (kis feles, műanyag poharakat adtak!) és Robi hozott be kaját. Gumicukrot és olyan chipset amit már régen ettünk. Dorka meg csapott hozzá még egy hagymás-tejfölös chipset. Így voltunk majdnem éjfélig. Jó volt velük lenni, így, négyen csak.
Másfél óra után Robi átment mi meg elkísértük. Csak azt hallottuk a szobájuk előtt, hogy megilyesztette a többi fiút. Mi meg vissza osontunk a szobánkba. Egy kis beszélgetés után mind a hárman elaludtunk. De fürdő szobai fénnyel aludtunk el mert én majrázok a sötétben.
