Ki tudja?! (Befejezett)

Az új suli 1/2

- Luca! - tépte fel az ajtómat másnap reggel anya.

- Nem felejtettél el valamit? - kérdezte, én meg résnyire nyitott szemmel láttam, hogy csípőre van téve a keze

.- Kipakolni? - tippeltem.

- Mondjuk felkelni! - ordította.

- Ezek szerint nem jól tippeltem. - ültem fel álmosan az ágyamon.

- Kislányom, tíz perced van, hogy indulásra készen várd a nappaliban Karcsit! - azzal kiment a szobámból. Álmosan átbagtattam a fürdőbe, hogy fogat mossak. Ezután a bőröndömből előhalásztam az ünneplőmet és magamra rángattam. Hogy én mennyire utálom a szoknyákat! Felhúztam a fekete balerinacipőm és kisiettem a nappaliba, vállamon az iskolatáskával. Kábé úgy festettem, mint akire most ítéltek ki egy halálos ítélet.

- Kész vagy? - kérdezte Károly, mire bólintottam és a kocsihoz mentünk. - Kíváncsi vagy milyen lesz az új sulid? - kérdezte, mikor beültünk. - Jó! Hülye kérdés volt, de ne aggódj! - tolatott ki. Valószínűleg az arckifejezésem árulta el neki, hogy mindenhol szívesebben lennék, mint úton a suliba.

- Hol kaptál munkát? - kérdeztem. Azt tudni kell, hogy Károly sebész. Anya pedig cukrász. És, mint kiderült abban a cukrászdában fog dolgozni a jövő héttől, amelyiket kinéztem magamnak.

- Siófokon a kórházban. Ezért viszlek én suliba. - mondta. Ja, igen. Siófokon van a gimi.

- Már ma mész?

- Igen.

- Akkor busszal megyek haza. - bólintottam, afféle "tudomásul vettem" stílusban.

- Sajnálom! - pillantott rám egy pillanatra.

- Nem baj! - legyintettem. Autóval körülbelül 17 perc az út a suliig. Károly leparkolt az épület előtt.

- Ügyesen! Érezd jól magad!

- Kösz, de suliba megyek - húztam el a számat és becsuktam a kocsi ajtaját. Figyeltem, ahogy elhajt, utána a sulira szegeztem a tekintetem. Semmi extra az épület. Előtte a diákok kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgetnek. Belépve a suliba a porta felé vettem az irányt.

- 'Reggelt! Megtudná mondani merre van az igazgatói iroda?

- Új vagy? - kérdezte egy kopaszodó, bajúszos portás.

- Igen.

- Felmész a lépcsőn és az első ajtó balra.Köszönöm! - indultam felfelé a lépcsőn, kikerülve egy nagyobb csoportot, akik az aulában állva röhögtek valamin.

- Hé! - kiabáltak utánam, mire megfordultam.

- Kidobnád nekem a szemetet? - kérdezte egy barna hajú srác, felém tartva a papírgalacsint. Kikerekedett szemmel néztem rá, aztán a kezében tartott galacsinra.

- Hol van a kuka? - kérdeztem, mire maga mögé mutatott. Felkaptam a kukát (ami mellesleg még üres volt) és nemes egyszerűséggel rátettem a fejére. Az egész aula felröhögött és én is széles mosolyra húztam a számat és felfelé indultam a lépcsőn.

- Azt kértem dobd ki a szemetet! - vette le a fiú a fejéről a kukát.

- Kidobtam! - húztam gúnyos mosolyra a számat, de a srác arckifejezésétől hozzátettem - Én nem azt láttam szemétnek! - mondtam vissza se nézve. Az aulában döbbent diáksereget hagytam , de nem foglalkoztam vele. A bátrabbak (gondolom, a menőbbek) röhögtek. Sikerült kiborítanom már rögtön az első nap valószínüleg a suli egyik legmenőbb arcát. Csúcs!

- Ezt még nagyon megbánod! - hallottam a fiú hangját. "Azt nem hinném!" Gondoltam magamban és bekopogtattam az igazgatói ajtaján.

- Tessék! - szűrődött ki bentről egy női hang. Kinyitottam az ajtót és beléptem. A szoba közepén egy nagy íróasztal volt és mögötte egy negyven év körüli szemüveges nő ült.

- Jó reggelt kívánok! - varázsoltam magamra illemelmet egy kis mosollyal fűszerezve.

- Á! Biztosan te vagy az új diákunk! Kovács Luca, igaz?

- Igen.

- Remek! Üdvözöllek az iskolánkban! Én Kissné Bencze Katalin vagyok, az igazgatónő. Édesanyád már minden papírt elintézett néhány nappal ezelőtt. A 11/b - be fogsz járni. - ennél a mondatnál egy kissé megrándult a szemöldöke és nyelt egy picit. - Az osztályfőnököd pedig Tóth Kriszta tanárnő lesz, aki kémiát és biológiát tanít. Az osztályterem a folyosó legvégén az utolsó előtti terem balra. Remélem, hogy jól fogod magad érezni! A tanévnyitó ünnepségen találkozunk! - fejezte be a mondandóját. Magyarul húzhatok be az osztályterembe. Egy gyors köszönés után elindultam a folyosón a terem felé.