Ki tudja?! (Befejezett)

A biosz csoport

- A dolgozatok nagyon vegyesen sikerültek. - lépett be másnap az osztályba Gulyás tanár úr. - Bori, legyszives oszd ki oket! Néhányat látni sem bírok! Bence, mondtam, hogy rádfér a korrepetálás. Kettes. Viszont Vivien nagyon meglepett. Mit csinált a nyári szünetben, csak nem tanult?
- Lelombozzam a tanár urat?
- Inkább ne. Viszont ötös alá lett, gratulálok. - mosolygott, aztán a dogák után ra tértünk a tanagyagra. Aztán biológia következett.
- Sziasztok! - lépett be az ofő. - Mielőtt elkezdenénk az órát, bejelenteni valóm van. Csoportos projekt munkákat osztok ki, amit egy hónap múlva esedékes bemutatni, ám a terveket holnap mutassátok meg nekem. S csoportok pedig a következőek...- kezdte sorolni. - A második csoport Vivi, Bori, Fruzsi, Luca, Szabi, Olivér és Bence.
- Na, nem már! Mit vetettem a suli ellen?! - kérdeztem, és Bence is valami ilyesmire gondolhatott.
- Luca! Kibírjatok! - szólt rám az ofo, aztán elmondta a maradék csoportot és ismertette a feladatot, ami minden csoportnak más. Órák után megbeszéltük, hogy hozzánk megyünk. Na mármost héten voltunk egy öt személyes kocsira, ráadásul valami miatt ma nem jár a busz, így engem és Vivit Karcsi vitt suliba.
- Na ezt, hogy a jó életbe oldjuk meg? - néztem a többiekre.
- Hatan még talán elférnénk, de heten! - jegyezte meg Bori.
- Kellett neked ilyen hamar meggyógyulni! - nézett szórakozottan Vivi Fruzsira.
- Bocs, majd legközelebb éjszaka úszom a Balatonban és vizes én fekszek be az agyba. Tuti tüdőgyulladás. - forgatta a szemet.
- Elég legyen! - szóltam rájuk. - Valami ötlet?
- Talán, ha valaki a csomagtartóban utazik. - szólalt meg Bence.
- Na, megszólalt a zseni! - mondtam gúnyosan.
- Nem, tényleg. Igaza van. - mondta Olivér.
- Ugye nem baj, hogy a buli óta vannak kétségeim a szavaidban?
- Mit mondtam? - kerekedett ki a szeme.
- Hogy bírsz - vontam meg a vállam, majd hozzátettem. - És hátulról átöleltél.
- Öö.. erre nem tudom mit mondjak. Ki voltam utve.
- Tudjuk. - mondtuk egyszerre a többiekkel.
- De most komolyan - kezdte Szabi. - Vivi alacsony. Simán befér a csomagtartóba.
- Beakarsz gyömöszölni egy rohadt csomagtartóba?!
- Figyelj. Másik megoldás, hogy visszajön azért a kettő emberért. - vázolta fel Bori.
- Eszednel vagy? Az tudod milyen sok benzin? És amúgy is a sok időt vesz igénybe. De ahelyett, hogy veszekednenk, inkább valaki masszon már be a rohadt csomagtartóba, mert kezdek ideges lenni! - szólt Bence.
- Tudjatok mit? Bence nyisd fel a csomagtartót, nehogy véletlenül meg sérüljön, ha én hozzanyulok. - mondtam cinikusan, mire felnyitotta, én meg bemasztam. - Beültök vagy tapsra vártok? Bence csukd le és menjünk már, mert meg a rendőrség kitalálja, hogy ide jön! - kertem, mire lecsukta és beült a volán mögé, Szabi mellé, az anyósülésre. Vivi, Bori, Fruzsi és Olivér pedig bepréselődtek hátra.
- Megvagytok hátul? - kerdezte Bence.
- Aha. - nyoszorgott Fruzsi.
- Luca?
- Megvagyok.
- Akkor induljunk - tolatott ki a parkolóból. Az út csendesen telt. Nem is csodálom. Összerakni két olyan csapatot, akiknek semmi közük sincs egymáshoz, azon kívül, hogy osztálytársak, csettintesre ne várják, hogy öri várok lesznek.
- Bence... - kezdtem.
- Mi az? - kerdezte.
- Nem azért, de dugó van? Csak mert állunk már egy ideje.
- Ja. Meg fel óra tuti. Ne hisztizz!
- Oké, csak már teljesen el zsibbadt a lábam.
- Nyujtsd ki. - javasolta Olivér.
- Hova? Rúgjam ki a kocsi oldalát? - röhögtem.
- Meg viccből sem! Apám kinyír! - szólt rám Bence.
- Van a közelben benzinkút? - kerdezte Bori.
- Miért? - hallottam a "sofőrünk hangját.
- Pisilnem kell.
- Ilyen nincs! Egyiknek zsibbad a lába, a másik mindjárt bepisil!
- Nem azért haver, de nem hibáztathatod őket. Tudtommal nem irányíthatjuk, hogy mikor kell véceznünk. A másik pedig, hogy Lucanak nem szórakozásból zsibbad a lába.
- Mi van Olivér? Előtört belőled az igazságérzet vagy mi a ...? - röhögött Bence.
- Vagy csak ő nem bunkó! - vetette oda Fruzsi.
- Jól van, na. Kiszállás. - éreztem, hogy leparkolt. - Gyere! - nyitotta ki a csomagtartót, mire már a lányok eltűntek a benzinkúton.
- Jönnék, ha érezném a lábam.
- Várj! Segítek! - fogta meg a karom Oliver.
- Olivér a szőke herceg! - röhögött Szabi.
- Fogjátok be! - förmedtem rájuk, miközben Olivér segítségével kikászálódtam. - Köszönöm! - néztem ra hálásan.
- Nincs mit. - mosolygott.
- Na jó. Hol van a már a csajok? - forgolódott Bence.
- Biztos meg ellenőrzik a sminkjüket - vigyorgott Szabi.
- Annyira idióták vagytok! - néztem rájuk.
- Ne legyetek már ilyenek srácok! Biztos hosszú a sor! - állt a mi oldalunkra Olivér.
- Áttértél a "sötét oldalra"? - vigyorgott Bence.
- Nem, csak nem hiszem el, hogy nem veszitek észre, hogy a csajok milyen jofejek! Főleg Luca. Te mondtad, hogy Luca adta a vizes rongyot a buli után! Pedig akar bele is fulladhattam volna a hanyasomba, mert simán otthagyhatott volna, mert semmi közünk egymáshoz. És mielőtt meg mondanatok, igen. Buliztam már. Nem egyszer. És nem is először voltam részeg, és ezek biztos, hogy nem történhettek volna meg. Lehet, de nem ezen van a hangsúly, hanem, hogy Luca nem hagyott egyedül. Pedig miattunk szakított a barátjával. Elegem van. Lehet, hogy nyálas a dumák, de nem érdekel! Tudom, hogy ti nem akartok konkrétan semmiben formában részt venni ebben a projektben, pedig járnunk közül ti ketten értetek jobban a bioszból, de én, ha sík hülye is vagyok hozza, de segíteni fogok nekik! Erről ennyit. Luca, hozzak neked valamit bentről?
- Nem, köszi! - raztam a fejem. Néztem ahogyan bemegy a benzinkutra és a szavain töprengtem. Kiállt mellettem. Mellettünk. És segíteni fog. Talán nem is olyan amilyennek elsőre hittem. A srácok nem szóltak egy szót sem és én sem erőltettem a kommunikációt. Pár perc múlva mind a négyen visszajöttek és indulhatunk tovább.