Egy kapcsolatnak vége...

447 17 0
                                    

A tanévnyitó dögunalom volt. Az igazgatónő egy órán keresztül beszélt erről a tanévről. Utána jött még négy ofő óra, amiből egyet "kihisztiztek", hogy elmondhassuk a nyarunkat. Bencétől és a haverjaitól nem is vártam mást, mint kiderült a nyaruk leginkább a lányokról és a bulikról szólt. Aztán mikor rám került a sor, be kellett mutatkoznom, ami valahogy, így hangzott: "Luca vagyok és most költöztünk ide az anyámmal, a párjával és az öcsémmel. Szeretnék valamit előre letisztázni Bence! - néztem hátra.- Nem olyan lány vagyok, akit lehet befolyásolni, sem pedig olyan aki egy szép szótól a karos a omlik, utána pedig hetekig sír miattad! Ennyi lenne. - ültem le.
- Köszönjük Luca! Miért érzem azt, hogy valami konfliktus van kettőtök között? - kérdezte a tanárnő.
- Semmi tanárnő! Csak tudja már Pesten is hallani rólam. - vigyorgott Bence. Nem mártott be, ami azt jelenti, hogy egy szép kapcsolat ele nézünk. Bosszút forral. Kegyetlent.
- Nos, látom meg mindig nem szenvedsz önbizalom hiányában. - mondta a tanárnő. A következő órában már ra kellet térnünk a megbeszelnivalókra. Különösen arra hogy közölje az ofő nem kéne idén is fel gyújtani a kémiaszertárat. Egyéb kis "csínytevesekre" is kitértünk, mint például "nem zárjuk ki Gulyás tanár urat matekról, a táblára nem írunk vagy rajzolunk illetlenségeket, az ablakból horgaszbottal felhúzni a rendelt pizzát, ne legyen olyan nap, hogy osztály szinten lógunk, ne nézzük a kilencedikeseket inasoknak, ne hackeljuk meg a tanári gépeket, ne fogyasszunk alkoholt órán, de oran kívül se, stb". Szünetben Fruzsi tökre felső időt attól, hogy én is lovagol ok, ezért megbeszéltük, hogy szombatonként együtt megyünk az apja lovardajaba lovagolni. Tanítás után Bori megkereste a tesi tanárnőt, hogy megbeszélje vele az idei röpi edzéseket és Fruzsi és Vivi lementek a büfébe, de megbeszéltük, hogy negyed óra múlva találkozunk Vivivel a suli előtt, mivel csak ő jön velem busszal Balatonvilágosra. Éppen indultam volna kifele, amikor Bence elém állt.

- Szóval nem vagy a "többi lány".

- Okos fiú! - mondtam gúnyosan.

- Kössünk alkut - kezdte, én meg karba tett kézzel vártam, hogy mit akar. - Ha békén hagysz, akkor én is.

- Szívesen! - indultam kifele, de az ajtóban megtorpantam. - Baszki! - rohantam vissza az osztályba. - Adjátok vissza!

- Ugyan mit? - röhögött Olivér.

- Vajon mit? - kérdeztem idegesen.

- Nyugi! Lazulj már! - mondta Szabi.

- Ezt keresed? - kérdezte Bence, kezében a telefonommal. - Hmm. Kit lenne érdemes felhívni? Srácok?

- Azonnal add vissza!

- Ki ez a Benjámin? - kérdezte vigyorogva.

- Semmi közöd hozzá!

- Mindjárt kiderül. - mondta és rányomott a hívásra, bennem meg megállt az ütő. Kinyírom!

- Add ide! - kapkodtam a telefon után, de késő volt, felvették.

- Szia! Mizu? - hallatszódott a barátom hangja a készülékből, ami természetesen ki volt hangosítva.

- Minden pöpec. És veled? - vette csevegősre a beszélgetést Bence.

- Te ki a vagy?

- Itt az a kérdés, hogy te ki vagy.

- Ne hogy elhigyj bármit is ezeknek a barmoknak! - szóltam bele én is.

- Luca, mégis mi folyik ott?

- Semmi.

- Szeretném megtudni, hogy kinek a neve szerepel a csajom telójában. - kérdeztem tetettett dühösséggel Bence

MIVAN? - hallottam Benjámin hangját.

- Az, hogy idióták! - mondtam. - Nem vagyok a csaja!

- Most miért tagadod, cica? - kérdezte Bence "szomorú" hangon, a haverjai pedig alig bírták visszatartani a röhögést.

- Nem tagadok semmit! - akadtam ki teljesen.

- Szóval akkor igaz... - mondta Benjámin.

- Mi? Dehogy! Azért nem tagadok semmit, mert nincs miért!

- Persze - sóhajtotta. - Menj a pasiddal.

- De te vagy a pasim!

- Úgy látszik nem! Szia!

- De ne csináld már!

- Legyetek boldogok! Luca, ez úgyse működött volna! Szia! - azzal kinyomta.

- Jól megcsináltad hülyegyerek!

- Luca, én...

- Te mi? Hogy tönkretetted a kapcsolatomat? Igen, képzeld sikerült. Tudom, hogy ezt a reggeli kukás eset miatt csináltad, de ez azért marhára nem ugyanaz!

- Sajnálom! - nézett rám, csakhogy rohadtul nem hatott meg.

- Messzire mentünk. - mondta Szabi.

- Tényleg? - kérdeztem cinikusan. - Nem mondod?

- Luca, tényleg sajnálom!

- Sajnálhatod! - azzal kikaptam a kezéből a telóm és kisiettem a teremből. Bencéék utánam kiabáltak, de marhára nem érdekelt. Szerencsémre pont jött a busz. A buszon ülve felhívtam Benjámint, aki nem vette fel. Velem ezt nem lehet csinálni, ezért addig próbálkoztam amíg hajlandó volt megnyomni a zöld ikont. Az ötödik hívásra volt szíves felvenni.

- Mit akarsz?

- Bence egy barom! Nem a pasim! - tértem rögtön a lényegre.

- Hát, nem úgy hangzott...

- Azért hívtalak, hogy megbeszéljük!

- Ezen nem kell semmit megbeszélni.

- Te komolyan nem hiszel nekem?! Elhiheted, hogy igazán igazat mondok, mert ez nem az én stílusom, hogy magyarázkodjak!

- Éppen ez az! Most hívtál.

- Te mindig is ennyire hülye voltál vagy csak most? Tudod, mit? Igazad van! Zárjuk ezt le! Szia! - most rajtam volt a sor, hogy kinyomjam. Rettenetesen dühös voltam. Hazaérve csak Marcit találtam otthon, aki valamilyen idióta filmet nézett a tévében.

- Ki vagy?

- Ki! - rúgtam le magamról a cipőt.

- Úgy értem, ki jött meg - pontosított Maci. - De csak a lökött nővérem.

- Igazad van! Teljesen igazad van! - huppantam le még mindig mérgesen Marci mellé a kanapéra, aki értetlenül nézett rám.

- Luca, beteg vagy? - kérdezte furán.

- Én, nem. Csak lökött, hogy eddig nem vettem észre, hogy milyen hülye Benjámin!

- Bocs, Luca, de nem érdekel. - pattintott le. - Most meg hová mész?

- Kiszellőztetem a fejem. - vágtam be magam mögött az ajtót. A tegnapi helyre mentem, ahol leültem. Annyira forrt bennem a düh, hogy egy kavicsot teljes erőből a vízbe dobtam, Ezt követte úgy száz.

- Célod, hogy ne maradjon kő Balatonon? - ült le mellém Vivi.

- Cél az, hogy ne nyírjam ki Bencét meg a hülye haverjait!

- Mi történt? - kérdezte, én meg mindenről részletesen beszámoltam.

- Akkor ezért nem vártál meg. Holnap megkapják a magukét, az egyszer biztos! - tervezgetett.

- Bocs, hogy félbeszakítom az elképzeléseidet, de nincs szükségem rá. Ha harc, akkor legyen harc!

Ki tudja?! (Befejezett)Where stories live. Discover now