Ki tudja?! (Befejezett)

Matek óra

- Bocsi a késésért, itt vagyok! - érkezett meg Bori is másnap az iskola előtti megbeszélt helyre. - Mi történt? - nézett végig rajtunk, mire beavattuk. - Ez elképesztő! Nem néztem volna ki belőlük!

- Borikám, te soha senkiből nem néznél ki rosszat! - mondta Vivi.

- És most mi lesz? - kérdezte.

- Háború. - néztem az éppen akkor érkező Bencére.

- Édes Istenem mibe keveredtem! - fogta a fejét Bori.

- Ne legyél már beszari! - próbálta átadni a harci kedvet Vivi.

- És mit fogunk csinálni? - kérdezte Fruzsi, mire vázoltam a tervem. A tanárok már a tanév második napján bekeményítettek és annyi tanulnivalót és házit adtak, hogy konkrétan attól elzsibbadt a kezem, hogy leírtam. Bence túllépett a "miattam szakítottatok, ú de sajnálom" sztorin és levegőnek néz, de olyannyira, hogy második szünetben nem vette a fáradságot, hogy kikerüljön a folyosón, hanem nekem jött és egy "bocs" sem jött ki a száján. Én sem vettem fel, bár nagy önuralom kellett, hogy ne lökjem fel. Az utolsó óra előtti szünetben Bence és a haverjai lementek a büfébe, én meg akcióba lendültem és leöntöttem vízzel a székét, ami tudniillik fából van. Lehet, hogy gyerekes, de majd csak szépen sorban. Higgye cak azt, hogy ennyi telik tőlem. Becsöngőre értek vissza, a tanár után.

- Bencéék is voltak szívesek meérkezni, nagyszerű! - mondta Gulyás tanár úr (amúgy milyen szívás már, hogy utolsó óra matek).

- Fölösleges leülnötök! Ki a hetes? - kérdezte és a jelentés után jött az én pillanatom.

- Mi a ...?! - ugrott fel Bence, az osztály pedig értetlenül nyújtogatta a nyakát, hogy mi történik. Aki látta és a menőbbek között volt, nem feltétlenül egy társaságban Bencéékkel halkan röhögni kezdtek.

- Amennyiben reumás tüneteid vannak, minél hamarabb kezeltesd! És valami kiesett a szádból, amit nem akartam hallani. - fűzte hozzá a tanár csak úgy mellékesen.

- Tanár úr! Átcserélném a nadrágom. - indult ki a teremből a tornazsákjával.

- Vidd a széked is és szárítsd meg! Ki öntötte le a széket? - fürkészte az osztályt a tanár, én meg abban a pillanatban felsikoltottam, ugyanis két poloskát szedtem ki a hajamból. Itt már az egész osztály röhögött. Felettébb jól szórakoztak akik miatt tönkrement a kapcsolatom. 

- Á! Luca, igaz? Szokásod, hogy időközönként felsikítassz? Mert előtte szólj, légyszíves! - nézett rám, a fiúk röhögtek és Gulyás tanár úrnak remek a helyzetfelismerő képessége. - Ti ketten - mutatott Bencére és rám - óra után segítetek az önkénteseknek a könyvtárban.

- Mi?! - kerekedett ki Bence szeme. - Ő kezdte! - mutatott rám.

- Hol vagyunk, oviban? - kérdeztem tőle. - Tanár úr - kezdtem.

- Nincsenek kifogások! Óra után a könyvtárban. Most pedig, Bence lesz szíves átvenni a a testnevelés nadrágját, azután Lucával együtt, nem érdekel hogyan, de megszárítják a széket. Addig ne is lássalak titeket! - ült le a tanári asztahoz, mi meg kimentünk (Bence a székkel együtt)

- Gratulálok, jól megcsináltad! Hogy menjek így végig a folyosón?

- Lehet, hogy én vagyok vak, de senkit sem látok. - vettem el tőle a széket, amiről lefolyt egy kis víz. - Én megszárítom. - indultam el a lány öltöző felé. Papírtörlővel próbáltam annyira letörölni, hogy rá lehessen ülni. Néhány pillanattal később Vivit pillantottam meg hajszárítóval a kezében.

- Megkérdezzem minek hozol hajszárítót az iskolába?

- Sose lehet tudni - dugta be a konnektorba és elkezdtük fújni a székre a meleg levegőt.

- Mi a fészkes fenének hozol hajszárítót? Bár nem kéne meglepődnöm. - dőlt a falnak Bence, immár melegítő alsóban.

- Bocs, nálatok nem szokás kopogni? - néztem fel rá.

- Minek?

- Mi van, ha éppen öltöztek volna bent, teszem azt mi? - kapcsolta le a hajszárítót Vivi, mire Bence pimasz mosolyra húzta a száját.

- Inkább meg se szólalj! - kaptam fel a széket és kimentem az öltözőből, egyenesen vissza az osztályba.

- Sikerült? - kérdezte Gulyás tanár úr egy kombinatorikai feladatot a táblára írva.

- Ja. - tettem a helyére a széket.

- Az úriembert hol hagytad?

- Itt van. - lépett be Bence és Vivi.

- Halljátok? Úriember vagyok!

- Talán akkor, ha nem én cipelem fel a széket. - vetettem oda.

- Csendet kérek és Bence megnyerte magának a feladatot. - tette le a krétát Gulyás tanár úr. Nyolc percnyi kínkeserves szenvedés után, meglepő módon én következtem. Nem tartom matek zseninek magam, de egy ismétlő feladatot képes vagyok másfél perc alatt megoldani a táblánál.

- Esetleg, ha érdekel, akkor szívesen látunk matematikai verseny csapatunkban. És gratulálok a tavalyi ötösödhöz matematikából. - mondta a tanár.

- Köszönöm! Majd még meggondolom. - nem akartam rögtön lelombozni, hogy hót ziher, hogy nem megyek matek versenyekre. Se egyedül, se csapatostul.

- Tanár úr! Lucának régi nagy vágya, hogy matematikus legyen. - röhögött Bence.

- Látok benne esélyt. Abban viszont nem, hogy ha bukásra állsz, akkor megbuktatlak és nem foglak feleltetni, mint tavaly. Szeretném, ha javulnának az eredményeid és mivel biztos vagyok benne, hogy nem fogsz korrepetálásra járni, ezért egy veled egykorú korrepetitorrt javaslok.

- Majd én! - jelentkezett Szabi.

- Arra befizetek, hogy ti ketten tanuljatok és, hogy ne buliban kössetek ki. Én Lucára gondoltam. - mondta, én pedig lefagytam.

- Nem! - mondtuk egyszerre Bencével.

- Ezt óra után hatszemközt megbeszéljük! Most pedig a következő feladat Fruzsináé lesz. - zárta le a témát egy ideig. Az óra további része is ismétléssel telt. Következő órán pedig írunk egy év eleji ismétlő dolgozatot. Csúcs! A csegetést követően mindenki úgy hagyta el a termet, mintha tűzriadó lenne.

- Luca és Bence! Gyertek egy kicsit! - hívott magához a tanár, én meg elköszöntem a lányoktól.

- Gyorsan mondja tanár úr, mert sietnék! - közölte Bence.

- Elfelejtetted, hogy rátok még vár munka a könyvtárban?

- Ez most tényleg olyan rohadt fontos?

- Megint kiesett valami a szádon! Amúgy igen. Szóval térjünk a tárgyra. Bence, sajnos látok esélyt arra, hogy idén tényleg meg fogsz bukni, ha így folytatod.

- Jó, de miért most kell korrepetálás? Még előttünk az év!

- Éppen ez az! Szeretném, ha ezt a dolgozatot minimum hármasra megírnád, de ehhez szükséged van Lucára.

- Szabi nem jó?

- De, amennyiben buliztok. Luca, tudom, hogy ez sok időt venne el tőled, de mégis megkérlek rá.

- Nekem nem vesz el sok időt? - háborodott fel Bence.

- A javadra. Szóval, légyszíves Luca. Nem tudom, hogy mi történt, de szemmel látható, hogy nem idult jól a kapcsolatotok. Talán ezzel a közös tanulással nem lesztek ennyire ellenségesek a másik irányába.