Ki tudja?! (Befejezett)

A buli 1/2

Az egész szünetünk azzal ment el, hogy Gulyás tanár úr győzködött minket, aminek az lett a vége, hogy a megbeszéltek alapján hétfő délutánonként én korrepetálom Bencét. Már alig várom. Pff. Ráadásul utána egy órát pakolhattunk a könyvtárban. Óriási! Éppen a szobámban kínlódtam a sorsomon, amikor megszólalt a telefonom és Vivi neve villogott rajta.

- Amennyiben most nem vagy kíváncsi a tragédiámra, nem jókor hívsz. - közöltem.

- De még mennyire, hogy jókor hívlak, ugyanis tíz perc múlva ott vagyok nálatok!

- Mi? Minek? Vásárolni megyünk! - jelentette be.Mondtam, hogy nem megyek a buliba!

- De biztos, hogy jössz!

- Vivi! Nincs kedvem még péntek este is annak a kreténnek a pofáját bámulni. Nem megyek!

- Akkor tíz perc múlva! - tette le a telefont, én meg hanyatt vágtam magam az ágyamon. Pontosan tíz perc múlva megszólalt a csengőnk és magyarázatra várva kinyitottam a bejárati ajtót.

- Szia! - köszönt Vivi, én meg becsuktam mögötte az ajtót. - Tökre csúcs! - nézett körbe.

- Mi ez a baromság? - kérdeztem.

- Milyen baromság?

- Hogy bulizni megyek.

- Luca, ne csináld már! Kérlek! Érezzük jól magunkat!

- De én nem tudom, ha a bunkó is ott van!

- Ha meg nem jössz el, akkor az pedig neki indok, hogy piszkáljon.

- Hülyeség!

- Naaa! Megismersz pár évfolyamtársunkat is! Addig úgy sem megyek el, ameddig nem vagy hajlandó jönni.

- Utállak! - húztam fel a szándálom, Vivi pedig vigyorgott.

- Én pedig már most imádlak! Úgy készülj, hogy már nem jövünk ide vissza.

- Mi?

- Bulik előtt mindig Fruzsinál vagy nálam készülődünk. Mivel most Siófokon lesz, ezért Fruzsinál. - magyarázta, én felkaptam a kis hátizsákom, ami az előszobában hevert.

- Marci! - ordítottam, ugyanis Károly még a kórházban, anyu pedig valami munka előtti megbeszélésen.

- Mi van? - dugta ki a szobája ajtaján a fejét.

- Anyáék kérdezik elmentem. Majd olyan... olyan mikor is jövök? - fordultam Vivi felé.

- Kettő? - kérdezte óvatosan.

Anyáék ki fognak akadni! - vigyorgott az öcsém. - Amúgy hová mentek?

- Siófokra egy buliba - ismertette a tervet Vivi.

- Jó, megmondom anyuéknak, hogy valami ismeretlen siófoki bulin vagy ismeretlen tagokkal, akár illegális dolgokat csináltok. - vigyorgott rám. - Talán még Karcsival is találkozol.

- Ide figyelj, öcsi! Ha egyszer még nemzőképes szeretnél lenni, azt ajánlom, hogy szó szerint azt mondd, hogy Luca elment a barátaival egy évfolyamtársuk bulijára, ami Siófokon van és éjfélre itthon van, értem? Illetve akár meg is mondhatom anyunak, hogy véletlenségből tudom, hogy az előző sulidban ki "dekorálta" ki a diri fényképét az aulában.

- Ez aljas húzás volt! - nézett rám. - Szóval éjfélre itthon vagy?

- Igen - feleltem, aztán Vivivel az oldalamon kiléptem a házból.

- Nem fog mást mondani? - kérdezte, miközben a buszmegállóban vártuk a buszt.

- Nem - mondtam határozottan. - Zsarolni én is tudok.