Ki tudja?! (Befejezett)

Éjszaka

Ennyire peches is csak én lehetek. Éppen egy lepedőt és egy takarót viszek ki a nappaliba. Hogy miért? Egyszerű. Bence nálunk alszik. Anya semmikép sem akarta, hogy autóba üljön, miután bulizott. Ők nem tudják hazavinni, mert az egyik szomszédban lakó házaspárral és a mésik szomszéd pasassal vacsoráztak és, hát boroztak is. Ráadásul még mindig vannak itt rendőrök. A másik, hogy Bence szülei nincsenek itthon, ugyanis egy két napos meetingre mentek Budapestre és, mivel a buli előtt még otthon voltak a szülei és Bence nem vitt kulcsot, így kizárta magát a házból a nagyokos. Éppen mentem volna fürdeni, amikor kinyílt Marci szobája.
- Mi folyik itt?
- Te végig aludtad az egészet?
- Mit?
- Majd reggel elmondom. Ja, és van egy vendégünk. - közöltem és bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtaját. Végre leszedhettem magamról a rúzst és a többi sminket. Egy jóleső zuhany után belebújtam a pizsamámba, ami egy nagy szürke póló és egy pizsama short. Ahogy kiléptem a fürdőből Bencébe ütköztem, aki egy kapott törölközővel és Karcsi vadonatúj pólójával és szintén első használatra váró melegítőalsójával a kezében állt.
- Szóval ilyen a pizsamád - állapította meg vigyorogva.
- Túlélhetnénk ezt az éjszakát úgy, hogy nem szólunk egymáshoz? - kérdeztem.
- Azért a fürdőszobát használhatom?
- Parancsolj! - léptem el az útból és bementem a szobámba. A telefonom pittyegett egyett.

"Megadtam Bencének a címedet, remélem nem baj!"

"Nem haragszol, ugye?"

"Lucaaa!"

Mind a három üzenetet Vivitől kaptam. Gyorsan válaszoltam neki:

"Nem a te hibád, hogy itt alszik..."

"MI VAN???" - Vivi.

"Hosszú történet" - én (Luca)

"Mesélj!" - kérte Vivi, én meg mindent leírtam neki.

"Ez durva! Meggyilkolták a szomszédotokat?!"

"Ja. Hallod, én nem vagyok egy félős, de ezek után nem merek kilépniaz utcára. Gondolj bele! Pont a szomszédunkat! És, ha a következő áldozat mi leszünk?"

"Túl sok horrort és krimit nézel!" - Vivi

"Könnyen beszélsz! Nem a te szomszédokat öltek meg!"

" Jó lehet, hogy igazad van!"

"Vivi! Biztos, hogy igazam van! Jó éjszakát! Vagy mit..."

"Neked is!"

Amint befejeztük csörömpölést hallottam a konyhából. Anyáék már alszanak. Lehet, hogy a gyilkos? Felkaptam a táskám, mint lehetséges önvédelmi eszközt és félve nyitottam ki az ajtóm. Halkan lépdeltem a konyha fele, ahol sötét volt. Megfordult a fejemben, hogy inkább elhúzok a házból, de akkor mi lesz a többiekkel? A szemem kezdte megszokni a sötétséget és egy ember sziluettje rajzolódott ki előttem. Hirtelen felindulásból teljes erőmből megcsaptam a táskámmal.
- Normális vagy? - kapott a fejéhez.
- Bence! Ne haragudj! Azt hittem a gyilkos vagy!
- Csak inni akartam.
- Sötétben? Jó, hogy nem hívtam a rendőrséget!
- Kösz! Nagyon nagylelkű vagy! - mondta gúnyosan.
- Nagyon fáj?
- Megmaradok. - közölte, mire Karcsi jött be a konyhába.
- Itt meg mi folyik? - kérdezte és fel kapcsolta a lámpát.
- Luca leütött. - felelte Bence szemrebbenés nélkül.
- Mit csináltál?
- Hát, azért az nem pontosan úgy volt. - kezdtem. - Azt hittem, hogy betörtek, netán az aki Erzsi nénit...- csuklott el a hangom.
- Ne félj! - tette ra a vállamra a kezét Karcsi. - Fáj a fejed? - fordult Bencehez.
- Nem vészes. - legyintett. - Nem hiszem, hogy pont egy lány ütésétől nyúlnák ki!
- Hé! Azt hiszed, hogy nem vagyok erős? Megmutassam mégegyszer?
- Álljatok le! Van egyéb tuneted? Szédülés? Hányinger? Kettős látás?
- Meg csak azt kéne! Lucából egy is sok! - röhögött, kihasználva azt, hogy Karcsi nem az igazi apám.
- Ne hidd, hogy belőled nem! - feleltem.
- Ne veszekedjetek! És Bence ne mond ilyeneket! Jó éjszakát gyerekek! - oltotta le a villanyt, én meg vissza indultam a szobámba.
- Jó éjszakát kis ninja! - szólt utánam.
- Ha-ha - csaptam be az ajtóm. Egész éjszaka alig bírtam elaludni. Cikaztak a fejemben a gondolatok. És bevallom féltem is. Reggel végre reggeli után elhúzott Bence. Aztán tíz óra felé csengettek.