~Mostoha testvér~ BEFEJEZETT

~ Nem szabad!! ~

                🔴Márk szemszögéből🔴

Reggel az idegesítő ébresztőre keltem.

-Utálom ezt a hangot - mondtam keserűen, miközben nagy nehezen kikeltem az ágyból. Elmentem letusolni, ami most nagyon jól jött. Beállítottam a hajamat a szokásosra. Már egy kicsit tűrhetőbben néztem ki. Aztán lementem a konyhába, ahol apu valamit főzött.

-Reggelt - mondtam.

-Neked is - mondta nagy vigyorral az arcán.

-Látom jó kedved van.

-Az biztos! Ma átmegyünk a barátnőmhöz és a lányához - mondta csillagó szemekkel.
-Ja, és te is velem jössz! - tette közzé ellent nem tűrő hangnemben.

-Muszáj? - kérdeztem könyörgő hangon.

-Igen fiam, muszáj. És ha minden jól megy, akkor ma megkérem a kezét - vigyorgott, mire én falfehér lettem, amit persze ő is egyből észrevett.
-Mi a baj? - kérdezte kicsit aggódva.

-Ez egy kicsit nem gyors még? Mármint úgy értem, hogy még csak 2 hónapja vagytok együtt, és te már most meg akarod kérni a kezét - néztem rá kicsit furán.

-Ha hozzámjön hozzámjön, ha nem, akkor nem - mondta egyszerűen.

-Hát oké. De tudd, hogy bármi lesz, én támogatlak titeket - bíztattam, és ezt tényleg így gondoltam.
-Na megyek mert elkések.

-Szia - köszöntem el.

-Szia fiam - mondta

                              
                                X X X

Amikor beértem a suliba, egyből a 2 legjobb haverom odajött hozzám.

-Cső Márk - köszönt vigyorogva Máté és Zsombi.

-Cső fiúk - köszöntem tömören.

-Képzeld! Felszedtem egy csajt - mondta Máté.

-Na az tök fasza - mosolyogtam boldogan.
-Na, és milyen? - kérdeztem a perverz mosolyomat mutatva, amit ők már jól ismertek.

-Nagyon szép - mondta nagyon boldogan. -Ja, és én már nagyon is jól ismerem ezt a mosolyt, szóval eszedbe ne jusson! -mondta, mire mind a hárman elnevettük magunkat.

-Örülök, hogy ilyen boldogok vagytok azért, mert elkezdődött az iskola, de azért ennyire nem kéne - mondta az igazgató helyettes.

-Rendben mrs.Katalin - mondtuk egyszerre a fiúkkal. Amint elment a látókörünkből, egyből kitört belőlünk a röhögés.

-Pfhhhh. Még hogy a suli miatt vagyunk ennyire boldogak - röhögött Zsombi.

-Szerintem inkább menjünk be a terembe, mert az öreg Haraszti nem fog örülni ha elkésünk az amúgy is semmilyen beszélgetésről - mondtam.

A folyosón haladva egyszer csak kicsúszott a számon egy mondat.

-Szerintetek milyen lesz az új lány? -kérdeztem.

-Tuti valami pattanásos kis stréber kislány - nevetett Zsombi.

-Ja szerintem is - nevetett vele Máté.

Beértünk a terembe, és leültünk a már jól megszokott helyünkre.

                                         X X X

Nagyban röhögtünk, amikor is lenyomódott a kilincs, és bejött rajta Haraszti, meg egy lány. Eddig még nem láttam. Úgy hogy szerintem, ő az új lány. Nem csúnya. Egy kicsit sem. Mi? Dehogy nem csúnya! Nagyon is csúnya! Nem tetszhet! Nem, nem, és NEM! Haraszti megkérte rá, hogy mutatkozzon be. Szimpatikus. Mi?? Dehogy is! Te Szatmáry Márk vagy!! A suli egyik legmenőbb fiúja! Ez nem lehet! Így vitatkoztam magamban, amikor meghallottam a nevem. Haraszti megkérdezte, hogy ki mellé szeretne ülni. Mellém, vagy Evelin mellé. Egy vigyorral néztem rá, mert miért ne? Legalább ha mellém ülne, tudnám szekálni. Úgy is unatkozok minden órán.

-Evelin mellé szeretnék ülni - mondta.

-Rendben Hanna - mondta Haraszti.
Nahh. Ennyit erről. Továbbra is unatkozni fogok órákon. Na mindegy. Még meghallgattuk Haraszti unalmas beszédét, aztán végre kicsöngettek.

                               X X X

Gondoltam ebédszünetben veszek egy kakaóscsigát, mert megéheztem. Már mentem volna a büfé felé, amikor véletlenül a nagy tömegben neki mentem egy lánynak.

-Hé - mondta szúrós szemekkel.

Gúnyolódtam vele egy picit, mert hát még is csak az új lány. De utána olyan történt, amit egyszerűen nem tudok kiverni a fejemből. Pár másodpercig néztünk egymás szemébe. Azok a nagy sötétbarna szemek. Az a nagy száj. Az a makulátlan bőr. A gondolataimból Evelin zavart meg, mert óvatosan megütötte a lány vállát, és elhúzta onnan. Percekig állhattam ott, mint valami nemnormális. Ez meg mi volt? Miért néztem a szemébe? Miért éreztem azt, amit nem kellett volna? Na jó hagyjuk! Nem gondolhatok ilyenekre! Nem, nem, és NEM!