~Mostoha testvér~ BEFEJEZETT

~ Ami mindent meg fog változtatni ~

🔴Márk szemszögéből🔴

Reggel Hanna mellett ébredtem. Fejét a mellkasomnak döntve, szuszogva aludt. Reggel is gyönyörű. Mint mindig. De nem kéne felébresztenem. Csak az a baj, hogy nem tudok úgy kiszállni az ágyból, hogy ő ne kelljen fel. Óvatosan eltoltam a fejét a mellkasomról, mire egy kis szisszenést hallatva befordult a másik irányba és tovább aludt. Felültem az ágy szélére és visszanéztem Hannára. Gyönyörű látvány volt. Ahogyan a csodás haja az arcába omlik. Elképesztő ez a lány. Lehet, hogy még is fel kéne ébreszteni mert mi van akkor, ha valami okból kifolyólag benyit valamelyik szülőnk. Azt már tényleg nem tudnánk kimagyarázni, hogy miért alszik Hanna az ágyamban egy rövid sortban és egy hosszú pólóban. Óvatosan oda nyúltam hozzá, hogy felébresszem. Kisimítottam a haját az arcából, majd meglöktem egy kicsit. Álmosan felém emelte a fejét, majd szépen lassan kinyitotta a szemét. Meseszép.

-Jó reggelt, álomszuszék - mosolyogtam kedvesen.

-Neked is - mosolygott vissza és tekintete olyan volt, mintha most idézné vissza az estét. Kis pimasz.

-Kelj ki az ágyból, mert szerintem te sem szeretnéd ha valamelyik szülő rajta kapna, hogy velem aludtál.

-Ohh, tényleg. Nem az én szobámban vagyok - mondta, mint akinek még csak most esik le, hogy hol is van.

-Na tényleg gyere - mondtam, majd óvatosan ki húztam az ágyból, amit persze nem díjazott.

-Hé,magamtól is ki tudtam volna mászni! - nézett rám durcás arccal.

Halkan nevetve kikászálódott az ágyból, majd az ajtó irányába kezdett el lépkedni. Kilesett az ajtón és puha léptekkel ment végig a folyosón, majd be ment a szobájába. Becsuktam mögötte az ajtót és ledőltem az ágyamra. Gondolkodtam a tegnap estén, de nem tudtam sokáig csinálni, mert megzörrent a telefonom, miszerint üzenetem jött. Felültem az ágyra és levettem az ágy mellett levő polcról a telefonom. Anyu írt, hogy van egy meglepetése, ezért szóljak Hannának, hogy menjünk le a nappaliba. Kicsit meglepett ez a dolog, de átmentem Hannához és szóltam neki, hogy jöjjön mert van valamilyen meglepetés.

-Milyen meglepetés? - kérdezte izgatottan lefelé menet a lépcsőn.

-Nem tudom. Nem mondott semmit, hogy miféle meglepetés lesz.

-Remélem valami izgalmas - mondta hatalmas mosollyal a száján.

Mikor leértünk a nappaliba, anyu és apu egy borítékkal a kezükben ültek a kanapén. Kicsit már én is kiváncsi voltam, hogy mi lehet a borítékban. Leültünk melléjük, majd belekezdtek.

-Van egy meglepetésünk - kezdte anyu mosolyogva.

-Szerintem nagyon fogtok neki örülni - mosolygott apu is. Már izgatottan vártuk, hogy mi lesz a meglepetés, mire anyu felkiáltott.

-Veszünk egy kutyust - kiáltotta lelkesen, mire Hanna felsikoltott örömében és én is majd kicsattantam a boldogságtól. Imádom az állatokat, de főleg a kutyákat. Eddig sosem volt kutyánk, mert nem tartottam magam annyira felelősségteljesnek, hogy tudjak róla rendesen gondoskodni. De most végre lesz egy kutyusunk, amire 100%-osan tudok majd gondoskodni. Meg hát Hanna is fog róla, szóval nem leszek egyedül.

-Tényleg kapunk egy kutyust? - kérdezte Hanna már szinte sírva. Nagyon boldognak látszott.

-Igen. Holnap mehetünk is kiválasztani - mondta apu, és átnyújtotta nekem a borítékot, amit Hanna egyből ki is tépett a kezemből és sietősen felbontotta.

-ÚR ISTEN EGY MÁLTAI SELYEMKUTYA - ordította sírva, és mint egy kisgyerek, úgy kezdett el ugrálni. Amint meghallottam a kutya fajtáját, ledöbbenve ültem a kanapén és csak néztem a szüleinket, hogy ez igazi-e vagy csak álmodom. Teljesen ledöbbentem, mert egy ilyen kutyus nagyon nem a legolcsóbb. Szóhoz sem jutottam. Annyira jó volt látni, hogy Hanna is ennyire örül neki.

-Holnap mehetünk is érte - szólt apu és megsimogatta a hátamat.

Hanna úgy látszik, hogy elfáradt, mert újra leült a kanapéra, és csak csendben zokogott.

-Nagyon köszönjük - mondtam hálásan mind két szülőnek.

-Igen. Nagyon de nagyon köszönjük - szólt Hanna szipogva.

-Szívesen, és nagyon vigyázzatok majd rá - mondta anyu.

-Nagyon fogunk rá vigyázni. Mindent megteszünk majd, hogy a legjobb legyen neki - szólt Hanna.

-Nahh, akkor most mindenki menjen szépen a szobájába - tessékelt minket fel a szobánkba anyu.

Nagy nehezen fel rángattam Hannát a szobájába, majd én is bementem az enyémbe. Le feküdtem az ágyamra és elkezdtem nézni egy filmet. Már a felénél járhattam amikor megcsörrent a telefonom. Máté volt az. Felvettem és kíváncsian szóltam bele.

-Hé haver, mizu? - kérdeztem.

-Hallod, arra gondoltam, hogy mi lenne ha eljönnél velem meg Zsombival este egy buliba. Benne vagy? - kérdezte boldogan, energiával feltöltve.

-Hmmmm, - gondolkodtam hangosan - mikor mondok nemet egy bulira? - kérdeztem vigyorogva, mire Máté egy ,,Jeeeee" felkiáltást hallatva újra a telefonba szólt.

-Akkor este nyolcra ott leszek a házatok előtt és indulunk egyből, szóval hamar készülj el és ne kelljen rád várni mint a múltkor - mondta, majd letette a telefont.

Hát igen. A múltkori bulin eléggé elkéstünk miattam, mert elnéztem az időt és egy órával későbbre állítottam az órámat, hogy szóljon amikor készülnöm kell. Egyszer csak egy dudálást hallottam ami a házunk előtt jött és Máté meg Zsombi voltak azok, én meg sehol nem tartottam, szóval egy másfél órát késtünk miattam. Na igen.

Ránéztem az órámra, ami 13:37-et mutatott. Még volt időm bőven 8-ig. Miután ezt megállapítottam, tovább néztem a filmet, miközben egy zacskó chips-et ropogtattam.
Megnéztem a filmet, majd elkezdtem nézni egy másikat is. Úgy döntöttem, hogy ma film maratont tartok. Mikor már megnéztem 4 filmet, ránéztem az órámra, mert már kezdett sötétedni. 18:21. Pont jó. Elkezdtem készülődni.

Először lezuhanyoztam, utána a hajamat állítottam be oldalra, majd mikor ezzel készen lettem a ruhámat kezdtem el kiválasztani. Egy fekete-sötétkék kockás ingben, és egy hozzá illő fekete farmerban állapodtam meg, majd újra ránéztem az órámra. 19:03. Lementem a nappaliba, és szóltam anyunak, hogy ma nem leszek itthon, hanem megyek egy buliba és majd valamikor jövök.

-Rendben, menj csak, de nagyon vigyázz magadra - mondta védelmezően.

-Nagyon vigyázok - mosolyogtam rá.

Úgy döntöttem, hogy mivel még volt időm, ezért egy kicsit nézek a neten a kutyusnak dolgokat és majd Hannával eldöntjük ketten, hogy miket vegyünk meg neki. Felmentem egy oldalra, ami a kutyákkal foglalkozott és kinéztem 3 nyakörvet, 5 kutya ágyat, és egy csomó ruhát meg játékot neki, majd le mentettem ezeket, hogy holnap Hannával ki tudjuk választani a megfelelő dolgokat.

Ismét ránéztem az órámra, ami 19:52-t mutatott. Mivel hamarosan itt vannak, ezért felvettem a cipőmet meg a kabátom, és úgy vártam rájuk bent a lakásban. Nem is kellett sokat várni, mert 19:56-kor dudáltak.

Kimentem a házból, majd egyenesen Máté autója felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót és beszálltam.

-Sziasztok - vigyorogtam.

-Sziaa - köszöntek vissza mindketten, majd Máté felkiáltott.

-Na mehet a buli? - kiáltott fel boldogan.

-Perszeee - kiáltottam fel én is vigyorogva.

-Nanááá - ordította Zsombi.

-Akkor indulás - boxolt a levegőbe Máté, majd beindította az autót. Bekapcsolt egy random lejátszási listát és hangosan énekelve indultunk el abba a buliba, amiről nem is hittem akkor, hogy egy csettintésre meg fogja változtatni az egész életemet.