~Mostoha testvér~ BEFEJEZETT

~ Hajnali egy ~

🔴Márk szemszögéből🔴

Álmosan kinyitottam a szemem, majd miután megnéztem mennyi az idő, elszörnyedve láttam, hogy 7:43. Egyből kiugrottam az ágyból, mert ma újra hétfő van és nem akartam elkésni. De amint lerúgtam magamról a takarót, abban a pillanatban jutott eszembe minden dolog, ami tegnap történt. Ó istenem.. Mivel késésben voltam, azért szuper gyorsasággal rohantam a fürdőszobába, de az ajtó előtt megtorpantam és a biztonság kedvéért bekopogtam. Nem szólt ki senki az ajtó mögül. Lenyomtam a kilincset és beléptem a fürdőbe, ahol tényleg nem tartózkodott senki. Levettem a fogkefémet a polcról és mivel tegnap elfelejtettem megmosni a fogam a Hannás incidens után, ezért fogmosás után bevettem egy rágót.

Gyors léptekkel mentem vissza a szobámba, ahol magamra kaptam egy sima fekete pólót és egy kék farmert. Aztán belenéztem a tükörbe de a hajamat elfelejtettem belőni. A francba. Visszarohantam a fürdőbe, ahol átfésültem a hajam, majd hajlakkal lefújtam, ami segített abban, hogy jobb oldalon maradjon.

Visszamentem a szobámba és felkaptam a táskámat, aztán leszaladtam a lépcsőn, hogy ha busszal már nem is, de gördeszkával simán leérek a sulihoz. Felvettem a cipőmet, majd a deszkámat megfogva elgurultam a suliig.

A suliba beérve már senki nem volt a folyosókon, ezért szapora léptekkel indultam meg az osztályterem felé. Amint odaértem megtorpantam az ajtóban a kilincset fogva. Basszus bent van Hanna.. még mindig frusztrál, hogy vajon mennyit láthatott tegnap a fürdőszobában. Ahh nem lehetek ennyire puha pöcs. Előbb vagy utóbb úgy is látnom kell, mert ez elkerülhetetlen tekintve azt, hogy egy házban lakunk. Be kell mennem!

Lenyomtam a kilincset, majd bízva abban, hogy a tanár nem fog kiakadni azért mert késtem, jó gyerek módjára köszöntem egy ,,Jó reggelt"-et. Mindenki egy emberként fordult felém, és fürkésző tekintettel néztek rám. Majd ekkor a tanár is megfordult.

-Kopogni ki fog? - kérdezte szemrehányóan.

-Menj ki az ajtón és gyere be újra egy kopogás kíséretében! - utasított. A szememet forgatva kiléptem a folyosóra és becsuktam az ajtót, majd a tanár utasítását követve bekopogtam és újra köszöntem. Jó indítás így hétfő reggelre.

-Mi a késés oka? - kérdezte a tanár kíváncsiságot színlelve.

-Elnézést kérek, de sajnos nem szólt az ébresztőm és elaludtam - mondtam ki egyszerűen az igazságot, és a padomhoz sétálva ledobtam a táskámat a földre, majd leültem a helyemre.

-Komoly elaludtál? - kérdezte Máté vigyorogva.

-Eskü - mondtam halkan nevetve.

-Hallod Hanna eléggé csendes ma reggel. Történt valami? - kérdezte gyanúsan összehúzva a szemét.

-Majd mesélek. Most figyeljünk inkább, mert nekem ennyi is elég volt így hétfő reggelre - húztam el a számat, majd a tanárra kezdtem figyelni.

Az óra gyorsan telt. Miután kicsöngettek én úgy döntöttem, hogy szórakozásból feldíszítem a csontvázat, ami bent van a termünkben, ezért rátettem a bőrdzsekim és a napszemüvegem, ami tökéletesen állt rajta. Nagy hévvel nyílt az ajtó, amikor is Hanna és Evelin jöttek be rajta. Nem is foglalkoztam velük, mert most jobban lefoglalt a csontváz öltöztetése. Aztán valaki hátulról megkocogtatta a vállam, és én hátrafordulva csodálkozva néztem Mátét, aki egy piros parókát fogott a kezében.

-Ezt meg honnan szerezted? - nevettem fel átvéve a parókát Mátétól, majd a csontvázra rakva gondosan eligazítottam rajta.

-A másik osztály is kidekorálta az övéket, én meg megláttam hogy van rajta paróka ezért úgy döntöttem, hogy elhozom, mert a miénken úgy is jobban állna - paskolta meg a csontváz vállát, majd a szemembe nézett.