Míg a halál... /BEFEJEZETT/

Új ismeretség

-1940.Szeptember 6.-
Miután odakerültem a parancsnokhoz, tényleg jól éltem. Rendes élelmet kaptam és nem kellett kijárjak a tornyokba figyelni. A szüleimnek minden hónap 16. napján írtam. Mindig akkor kérhettem kikérőt, hogy elvigyem a legközelebbi postára.  Ott feladtam és a következő héten már jött is a válasz a levelemre.

Egyik alkalommal,a parancsnok megkért,nézzem meg a kocsiját,mert az ékszíj nagyon csikorog. Bemásztam alá és szépen elkezdtem a munkámat. Teljesen belemerültem , amikor egy ordítás hallatszott mellőlem.  Megijedtem, és bevertem a fejemet. Nagy szitkozódva és a fejemet fogva kimásztam alóla.
Egy tőlem sokkal magasabb fiúval találtam szembe magam ,barna haja és kék szeme volt. Felsegített ,és kezet nyújtott. :
-Joseph Götz vagyok, Hessenből. És kivel van szerencsém?
-Melchior Pohle vagyok,
Baden-Württembergből.  Köszi, hogy megijesztettél. Azt hittem, hogy ott maradok.
Miután jobban megismertük egymást,kimondhattuk,hogy egy örökre szóló barátságot kötöttünk.
Pont egy érdekes témánál tartottunk, amikor egy nagyobb lövést hallottunk. Az oldalsó faltól jött, ahol éppen egy gyereket akartak lelőni, szökési kísérlet végett.  Hallottam, ahogy az anyja ordít neki és próbál a katonákon átjutni, de maga is tudja, hogy ez felesleges.  A gyermek pedig ott áll, reszketve halkan sírdogálva.  Majd eldörren a fegyver.  A gyermek élettelenül terül el a földön, mint valami rongy.  Az édesanyja pedig zokog és már állni sem tud, annyira lesokkolta a halott gyermek látványa. Az édesanyát elráncigálják onnan, én pedig Josephel ott maradtam. A gyermek pedig üveges tekintetével szemezett velem egészen addig, amíg odébb nem álltunk. Ez is egy kisebb nyomot hagyott a lelkemen, hiszen nagyon sajnáltam azt a fiút. Joseph azt mondta, hogy minden reggel 6-kor végeznek ki legalább 2 foglyot, valamilyen hamis ürüggyel.

Hiszen a tábornak ez volt az igazi szándéka:megölni azokat az embereket, akik mások. Elmondta még azt is,hogy  az értékeiket összegyűjtik és vagy a katonák kezébe kerül,vagy bevágják egy szobába. Egy ilyen táborban a katonák számára is veszélyes lehet. Lehetőség van elkapni bármilyen betegséget vagy lelki traumát kaphatnak.

Abban reménykedek, hogy nem fognak beállítani a tornyokba.

Sziasztok! Remélem ez a történet is elnyeri a tetszéseteket. Ha tetszett, vote-olj és ha akarsz, kommentelj is.
Mindenkinek szép napot kívánok ❤!