Míg a halál... /BEFEJEZETT/

Szökés

-1940.február 11.-

Sokáig agyaltam rajta,hogy megtegyem-e vagy nem.
Késői  beszélgetésünk alatt , kiötlöttük, hogy megszöktetem őt. Nem lesz könnyű, de megcsináljuk. Josephnek is elmondtam a tervem. 

-Figyelj,szerintem ez őrültség,ne tedd. Törődj bele ,hogy nem lehet a tied.Te is meghalhatsz,de ezt te neked is tudnod kellene.

  Én csak egy dolgot akartam:Hogy Elisabeth szabad legyen. Kicsit később Joseph is beadta a derekát,de egyetlen egy feltétellel:Ha nem említem meg őt,hogy segédkezett nekem.Megértem őt,hiszen   hazavárja a családja,és Katherina. Katherina a barátnője,aivel már 1 éve együtt vannak. Sokat mesél  róla és egyszerűen imádja őt. Mindig magánál tart egy képet róla. És a levelek...Azokat mindig szépen berakja egy dobozba,annak érdekébe,hogy ne vesszen el vagy ne menjen tönkre.Ezekkel tudja egy kicsit megmosolygtatni magát.

Ma az északi falhoz vagyok beosztva, Joseph pedig abba a barakkba,ahol az este voltunk. A terv lényege az, hogy ő elviszi Elisabethet az irodába, mert szökni próbált a vasrácson keresztül.  Az iroda éppen  arra fele van, amerre én vagyok.Majd egy hangjelzéssel jelez,hogy a közelben vannak.  Emlékszem, a falnál  van egy rés, mert múltkor próbálkoztak szökéssel,ami sajnos egy csúf halállal végződött. A kiszökés után pedig a temetkezési gödörbe elbújik, és  őrváltás alatt gyorsan elmenekül az erdőbe és még aznap   elindul a szlovák határ felé . Már kértem magamnak 2 hétre szabadságot, így autóval haza tudom csempészni. A megbeszéltek alapján a határ előtti kisebb erdőben húzódik meg.