-1940.február 10.-
A gyönyörű szemeit még mindig nem tudtam kiverni a fejemből. Azok a gyönyörűen csillogó szemek, a barna hosszú haja... Egyszerűen csodálatos.
Ma estére vagyok beosztva a barakkba,felügyelőnek Josephel. Amint kilépek a szobámból, a téli dermesztő hideg csapja meg az arcom. Reményt bennthagytam, nehogy megfagyjon. Odaállok a nagy vasajtó elé és bekopogok.
-Ki az? -kérdezi valaki komoly és erőteljes hangon.
-Melchior vagyok! -mondom,majd kattan a vasajtó zára.
-Végre! Már azt hittem egyedül fogok szolgálatban lenni!-ránt be Joseph az ajtón. -Hol voltál eddig?-kérdezi kissé idegesen. Látszott rajta, hogy egy kicsit fél a rabok miatt. Mit tehetnek egy darab katonával?
-Bocsi,de papírokat kellett még intézzek. -feleltem neki.
Ő pedig visszament az íróasztalhoz és csinálta a papírmunkát.
A barokkok általában egy hosszú folyosóról kezdődtek. A folyosó mindegyik oldalán 6-6 szoba volt abban pedig 12 fővel. Leginkább emeletes ágyak voltak bennt, ahol 3-4 ember aludt egy ágyrészen. Az ajtójuk vasból volt, egy kis nyílással középtájt. Kaptunk egy listát, hogy folyamatosan ellenőrizni tudjuk őket.
Felváltva lesz az ellenőrzés, és addig a másiknak van lehetősége aludni.
YOU ARE READING
Míg a halál... /BEFEJEZETT/
Historical FictionMelchiort 17 évesen rendelték be katonának és a legmélyebb pokolba. Azaz Auschwitzbe a táborba. Ott a parancsnok mellett segédkezik papírok elintézésében. Egyik nap azt a feladatot bízzák rá, hogy ellenőrizze a neveket a névsorolvasásnál...
