Míg a halál... /BEFEJEZETT/

Élet vagy Halál

-1940.február 12.-

Elindultam a táborból a Szlovák határ felé.  Elisa elmondása szerint a határ mellett van egy erdő. A határnál pedig könnyű lesz az átmenés.  Szerencsémre Szlovákiában laknak  távoli rokonok, így el tudom ott rejteni Elisát.

Igazábol a rokonaim rejtegettek már ott minden  féle embert. Románt, zsidót, homoszexuálist vagy csak egy menekültet.  Nagyon kedvesek és segítenek ott , ahol tudnak. A férj egy időben pilóta volt, de miután mind a két lábát amputálni kellett, így nyugalmazták. Az asszony volti eladó volt, az egyik kis üzletben.

A kocsi rázkódása ritmusszerűen hallatszódik az úton.  Ha egy kicsit lelassítok, hallom a madarak csicsergését is. Lassan odaérek a határhoz.

Óvatosan félreállok, majd villogok az autóval.  Hallom, hogy zörög a bokor és megjelenik Elisabeth.  Nagyon rosszul nézett ki, csont és bőr volt. Haja kócos, csapzott volt, arca hol vörös, hol hófehér volt. Beszállt mellém majd rápillantottam.  A rossz kinézete ellenére, szeme még mindig gyönyörűen csillogott és akjai csodaszép vörös volt, majdnem, hogy izzodt. Óvatosan megfogtam az állát, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.  Tökéletes csók volt, amit soha nem akartam abbahagyni. Sajnos a levegő hiánya, és az idő miatt is félbe kellett hagyjuk. A kocsi ülése alá elbújt, majd elindultam.  A határtól lehettünk úgy egy órára, amikor elkezdett cseperegni az eső. Mire a határhoz értünk, mintha dézsából öntötték volna. Az őr nagyon nyugtalan volt, hiszen nem akart az esőbe kinnt állni. Megértem, mert nekem is kellett kint állni, csak én havazásban felügyeltem. Gyorsan elkérte a papírokat, majd tovább is engedett.

Elindultunk a rokonokhoz. Egy kicsit még beszélgettünk, de igazából csendben telt az út nagyrésze. Örültem, hogy Elisa érezheti, hogy milyen az, ha egy ember szabad.

Szürkületre oda is értünk a házukhoz. Egy kis családi házban laktak, amit egy szép kis kert vett körül. Először bementem én, és szóltam nekik.  Majd kijöttek, és bekísérték.  A pincébe van egy rejtett szoba, ahol egy bizonyos tégla meglökésével kinyílik.
Beköltöztették oda, és csak akkor kell odamennie,ha katonák jönnek.
Végre  fellélegezhetünk az események után.