-1940.December 15.-
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. November 29.-én egészségesen megszületett Brigitte Pohl , a kislányom. Nekem sajnos vissza kellett menni a táborba dolgozni. A születési könyvbe az édesanyja neve helyett,rokonom feleségének a nevét írattuk be. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy apa lehetek.
Megint kaptam 1 hét szabadságot, és végre láthatom a két gyönyörűséget. Joseph is mindig érdeklődik irántuk és már most leszögezte, hogy ő akar lenni a lányom keresztapja. Mindig mutatom neki a fényképeket, amit küldenek nekem.
Az idő hazafele gyönyörű voltcsak akkor kezdett el esni, amikor a határt már átléptem. Szépen lassan és boldogan zözykölődtem haza, tudva, hogy láthatom a két szemem fényét.
Mikor odaértem a ház elé,éreztem, hogy valami nincs rendben. Az ajtón láttam, hogy felfeszítették, ezért gyorsabbra vettem a tempót, és besiettem. Mikor beléptem, legelőször a kanapén ülő ,síró rokonomat láttam meg.
-Mi történt? -kérdeztem meglepődve. Felpillant rám könnyes szemével és ennyit mond.:
-Sajnálom. Elvitték.-feleli zokogva.
- Hova? -emeltem fel a vállától. -Az Isten áldjon meg, hova?! -az utolsó szavakat már idegesen mondom.
-Bi-Birkenauba. -felelte dadogva és sírt tovább.
Ekkor éreztem, hogy kettétört a szívem. Térdre rogytam és levegőért kapkodva szorítottam a mellkasom. Majd lassan eleredtek a könnyeim is. Csak folytak és folytak, mint az ár. Azt hittem,hogy már semmit nem ér az életem. Ha előbb jöttem volna, megmenthettem volna őket.
Csak sírtam és sírtam. Nem voltam képes abbahagyni.
YOU ARE READING
Míg a halál... /BEFEJEZETT/
Historical FictionMelchiort 17 évesen rendelték be katonának és a legmélyebb pokolba. Azaz Auschwitzbe a táborba. Ott a parancsnok mellett segédkezik papírok elintézésében. Egyik nap azt a feladatot bízzák rá, hogy ellenőrizze a neveket a névsorolvasásnál...
