-1940.december 6.-
Hát elkövetkezett ez is. A kihullott katonák helyére az irodaiakat is beállìtották. Engem jövő héttől kell, mert még nincs annyi veszteség. A Parancsnokkal minden reggel kell névsorolvasást tartani. A mai reggel sokkal csípősebb volt, mint az elmúlt héten. Igen, hiszen lassan bekövetkezett a tél is. Itt, Auschwitzben a földrajzi elhelyezkedés miatt sokkal hidegebb van, mint Németországban. Az embereket barakkok alapján állították fel. Én olvasom fel, hangosan.
-Arthur Riegel!
-Jelen!
-Katarina Eidelbach!
-Jelen!
-Elisabeth Jung !
-Jelen! - szólt egy csilingelő hang. Felpillantottam és egyszerűen megdermedtem. Akinek az előbb kimondtam a nevét majdnem szembe állt velem. Frissen érkezett a táborba, ezért még nem látszódott meg rajta a nyomok. Hosszú, barna haja volt és zöldes szürkés szeme. Ajka dús és vörös volt. Termete karcsú volt, magasságban pedig egy fejjel alacsonyabb volt. Ledöbbentem, hiszen én sem tartozok az alacsonyak körébe a 196 centimmel. Csodálásomnak a parancsnok vetett véget egy oldba lökéssel. Miután felébredtem,folytattam tovább. Utána monotonon folytatódott az olvasás.
Ebédnél próbáltam érdeklődni a lány iránt,de Joseph újra figyelmeztetett,hogy a katonáknak szigorúan tilos a rabokkal beszélgetni, érintkezni ,szöktetni és egyéb más dolgokat végezni. Egyszerűen nem tudtam gyönyörű szemeit kiverni a fejemből.
YOU ARE READING
Míg a halál... /BEFEJEZETT/
Historical FictionMelchiort 17 évesen rendelték be katonának és a legmélyebb pokolba. Azaz Auschwitzbe a táborba. Ott a parancsnok mellett segédkezik papírok elintézésében. Egyik nap azt a feladatot bízzák rá, hogy ellenőrizze a neveket a névsorolvasásnál...
