Sárkány szülött (Befejezett)

Védtelenül magányosan

Másnap reggel fel hívtam az iskolát, elmondtam, hogy a szüleim meg haltak és ma emiatt nem tudok be menni. Természetesen az igazgató is részvétet mondott és hozzá tette, hogy ha már jobban vagyok jöjjek vissza. Igazán kedves volt tőle, hogy ezt mondta, persze valahol érthető volt, hisz nem könnyű feldolgozni azt ha valaki elveszít valamit.
Lassan kiléptem a házból és elindultam egy kis sétára. Alig telt el egy óra és a kis sétából egy nagy túra lett. Már azon kaptam magam, hogy nem messze vagyok az erdőtől. Gondolkozni kezdtem, de végül csak a nyugalom és a béke miatt az erdő felé vettem az irányt. Lassan oda értem a kemping részhez és eszembe jutott, hogy itt volt a szüleim támadása. Bentebb mentem, de semmi nyoma nem volt, hogy itt sárkány vagy bármilyen okból adódóan tűz ütött ki.
- Akár hogy is csinálták... Nagyon jól csinálják. - csak mondtam, de azt hittem magamban mondtam mikor valaki meg szólalt.
- Az attól függ mire gondolsz. - ismerős volt a hang. Lassan meg fordultam és Jilai-t láttam meg.
- Jilai hát te idekint? - nagyon meg lepődtem.
- Mivel semmi komolyabb bajom nem volt elengedtek. És te? Jól vagy? - érdeklődve nézett rám, de most tisztán láthattam az arcát, a haja el volt tűrve ami nagyon jól állt neki.
- Hát... Nem mondhatnám, hogy fantasztikusan vagyok. - csak el néztem a szeméből.
- Hallottam mi történt. Nem is gondoltam volna én sem, hogy ilyesmit tenne.
- Tudom, én sem gondoltam, hogy ő ilyen... - lassan elkezdett könnyezni a szemem. Jilai látta, hogy próbálom elrejteni, de nem sikerült. Oda jött hozzám és át karolt. Furcsa volt, de mégis... Jól esett.
Egy kis ideig így voltunk, Jilai számára nagyon furcsa volt, de neki is jól esett, hogy van valaki aki nem akarja meg ölni. Lassan ki másztam az öleléséből és még egy kicsit elbeszélgettem, sétáltam vele. Megint úgy éreztem, hogy van valaki mellettem, de hamar eszembe jutott Lucas akivel ugyan ez volt.
- Mond Jilai, neked mondtak bármit is, hogy mit csinálnak? - érdeklődve néztem rá.
- Mire gondolsz? - rám nézett azokkal az arany vörös szemekkel.
- Tudod, senki sem tudja, hogy valójában mivel foglalkozik az Ősök rendje. Mivel te is ott voltál bent azt gondoltam te is tudod már. - kicsit el szomorodtam.
- Hidd el nekem nem kell az, hogy elmondják. Ha valami érdekel úgy is utánna járok. - csak előre nézett.
- Olyan furcsa vagy, igaz eddig is olyan... Másnak látlak mint a többieket. Van benned valami... Különleges. - ekkor rám nézett.
- Így gondolod?
- Igen. - pont találkozott a tekintete az enyémmel.
- Tudod, lehet igazad van. - meg lepődtem ahogy ezt mondta.
- Igazam van?
- Igen. Lehet az tesz különlegessé, hogy egy sárkány barlangjában találtak rám, nem emlékszem pontosan mióta lehettem ott, de tudom, hogy régóta. És még élek. - igaza volt. Sárkány barlangban találtak rá, nem tudni mióta lehetett ott és még él. Annyira szerencsés.
Tény, hogy mióta jobban van egész jól néz ki ő is, olyan mintha... Állandóan edzene, de még sem. Nem bírtam ki, hogy néha ne nézzek rá és ne nézzem meg alaposan. Nem szokásom ezt csinálni, de annyira más mint a többi fiú. A maga módján különleges és ha bárki is tudja, hogy honnan került elő, senki sem gondolná azt, hogy szerencsétlen. Vagyis részben az, de ha úgy nézzük életben van.
Idővel vissza értünk a városba, kicsit sétáltunk aztán el válltak útjaink. Haza mentem. Úgy éreztem, hogy még nincs vége a napnak. Ahogy meg vacsoráztam és lefürödtem, az ágynak estem és pillanatok alatt el aludtam.

Másnap reggel korán kelltem, össze szedtem magam majd végül elindultam a suliba. Ahogy beértem senki sem kérdezett, senki sem beszélt a hátam mögött, hogy hová lettem, miért nem jöttem. Mintha semmi sem történt volna, mintha végig itt lettem volna.
A nap telt és múlt, semmi sem történt. Zack-ék is úgy viselkedtek mintha nem is ismertek volna... Teljesen egyedül maradtam. Jó lett volna valakivel beszélgetni, de senki sem figyelt rám... Vissza gondoltam a tegnapi napra, egy kis mosoly jelent meg az arcom, de hamar el is tűnt. Nem tudtam, hogy most hol lehet Jilai, nem tudtam fel hívni sem, semmit sem tudtam tenni, hogy egy kis időre is... Beszélgessek vele.