Sárkány szülött (Befejezett)

Álom vagy valóság?

Lassan fel ébredtem. Kicsit furcsán éreztem magam, ahogy fel ültem akkor láttam meg igazán, hogy mennyire veszélyes helyzetben vagyok. Egy sárkány feküdt mellettem és aludt, de nem messze tőle, vagy inkább körülötte még több sárkány feküdt és aludt. Nem tudtam fel fogni, hogy ebbe a barlangba hogy kerültem, mert amikben feküdtek arra nem emlékszem, hogy láttam volna.
Soha nem láttam sárkányt, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel és ennyire veszélyesen fogok látni... Nem is egyet. Annyira furcsák voltak. Végül nem vártam meg míg felébrednek, meg fogtam hallkan a táskám, a hátamra vettem és megpróbáltam a lehető leghalkabban kijutni a barlangból. Ahogy már majdnem kiértem véletlen bele rúgtam valamibe. Szerencsére nem nagyon így egyik sárkány sem ébredt fel, de amikor meg láttam mi volt az... Majdnem fel sikítottam. Néhány emberi csontváz hevert a földön szanaszét. De egy biztos, ha nem fogom be a számat én is úgy járnék mint azok az emberek. Végül kijutottam, majd szaladni kezdtem.
Nagyon boldog voltam mikor haza értem. A halál vize vert le mikor felébredtem és meg próbáltam el jönni onnan. Tudtam, hogy ha ezt elmondom Lucas-nak... Kapom a fejtágítást. Ez egy... Borzalmas reggel volt, de legalább elmondhatom, hogy láttam sárkányokat aludni. Végül csak elmentem fürdeni majd elindultam a suliba.

Ahogy beértem a suliba már Lucas várt rám. Nem a legjobb kedvében volt.
- Megint a sárkányok? - csak kérdeztem tőle.
- Nem csak a sárkányok... A sárkány szülött is... - meg mutatta az üzenetet a kereskedelmi központban.
- Szóval nem hagyják annyiban, hogy meg öltetek egyet. - kicsit meg ijedtem - De ha más szemszögből nézzük, az írást fel lehetne ismerni, csak ahhoz idő kell mire mindenkitől kérnétek egy-egy mondatot amit leírnak.
- Tudom, jelenleg ezen vagyunk most. Egyenlőre csak a fiatalokat, a korosztályunkat nézzük át és erre az iskola tökéletes. A tanárok is együtt működnek velünk szóval sokkal könnyebb dolgunk van.
- És mi van azokkal akiknek még nincs dolgozat beadva, egysem? - csak kíváncsian kérdeztem.
- Ha nincs semmilyen formában kézírása, akkor folyamatos megfigyelés alatt fog lenni... - hamar el hallgatott. Láttam, hogy valamit nagyon néz. Lassan meg fordultam és meg láttam Jilai-t. Egyáltalán nem úgy nézett Lucas-ra, mint napokkal ezelőtt, teljesen nyugodt volt.
- Egy pár percre elkérhetném Leila-t? - Lucas szemébe nézve kérdezte meg.
- Mit akarsz tőle? - látszott rajta, hogy nem örül neki.
- Szeretnék beszélgetni vele, néhány személyes dologról és csak a segítségét szeretném. - még mindig nagyon nyugodt volt, de ezt nem mondhattam el Lucas-ról. Végül a szavukba vágtam.
- Persze, hisz segítek bármiben. - csak intett, hogy menjek utána - Semmi baj nem lesz Lucas, nyugi. - majd elindultam Jilai után.
Az iskola mögötti kis kertbe értünk. Nagyon úgy tűnt, Jilai mindent le ellenőriz, hogy tényleg csak ketten maradtunk.
- Tudod, hogy nem a legjobb helyen voltál? - végül megszólalt.
- Hogy érted ezt? - össze voltam zavarodva.
- Leila... - rám nézett - Egy sárkányokkal teli barlangban voltál. - kicsit halkabban mondta.
- Honnan tudsz erről? - nagyon meg lepődtem, de tényleg nem értettem, hogy honnan tudja.
- Láttalak ki menni onnan reggel. Mázlid, hogy nem vették észre.
- Mázli, hogy nem faltak fel álmomban. Ráadásul... Ha nem aggódtam volna érted annyira akkor ki sem mentem volna éjjel. - elég hamar böktem ki magamból az aggodalmat.
- Mondtam, hogy nem kell aggódnod miattam.
- Lehet, de az elmúlt három napban nem voltál, hívtalak, de nem vetted fel és közben a sárkányok is nem egyszer támadtak. Azt hittem... - hirtelen már nem tudtam vissza fogni a könnyeim - Azt hittem meg haltál...
- Leila... - hirtelen át karolt és magához húzott - Semmi baj. - lassan simogatni kezdte a fejem, hogy meg nyugtasson. Lehet, hogy sárkány szülött volt, de voltak emberi érzései így a sajnálat és a megértés is meg volt benne.
Egy kis ideig így voltunk, a karjaiban voltam és ő vígasztalt. A barátom így nagyon is van okom aggódni ha a sárkányok lecsapnak valahová és ő nem jelenik meg. Olyankor egyre rosszabb és rosszabb gondolatok járnak a fejemben. Ezért is volt, hogy a múlt este ki merészkedtem az erdőbe... És a végén sárkányok közt ébredtem.
- Mond... Szerinted miért nem bántottak mikor aludtam? - csak érdeklődve néztem rá.
- Lehet nem akartak még foglalkozni veled és fáradtak is lehettek. Lucas tudja? - nemre ráztam a fejem.
- Ha elmondtam volna neki csak leszid, hogy hogy képzeltem el az egészet. Ráadásul egyáltalán nem bír téged... Állandóan azzal jön, hogy te lehetsz a sárkány szülött, de már félig nem ezen van.
- Tényleg ezt gondolja rólam? - bólintottam - Leila... Ma este rá érsz?
- Elvileg igen, de nem tudom, hogy Lucas akar-e valamit vagy az üzenettel foglalkozik a többiekkel.
- Ha tudsz jönni én a kemping helyen várlak majd úgy tíz után. De erről be szólj neki rendben?
- Nem is nagyon mehetnék oda ha szólnék neki, mert akkor jönne velem vagy otthon tartana.
Végül meg egyeztünk, hogy ha tudok menni akkor tízre megyek. Ezután csak vissza mentünk, Lucas hamar le támadt, hogy mit akart és még sorolhatnám. Csupán annyit mondtam neki, hogy legutóbb mikor volt suliban elmondta, hogy néhány emléke visszatért és semmi jó nem volt. Lucas lassan le higgadt és meg értette, hogy kellett valaki aki tudja, hogy mi történt vele és néhány dolgot így elmondhat neki. Szerencsémre Lucas délutánra és estére vadász dolgokat csinálni a többiekkek így végül Jilai-val lehettem a megbeszéltek alapján.