Sárkány szülött (Befejezett)

A sejtelmes sebhely

A rossz rémálom után minden jobbra fordult. Igaz Jilai haza ment miután kiléptünk a házból. Annyi minden volt még benne az álom után, hogy egyre jobban kezdett érdekelni az a dolog, hogy a sárkányok tudnak-e beszélni vagy csak a sárkány fiú. Meg hogy mennyire dolgoznak csapatban. Még mindig valósnak gondoltam az egészet, de végül a gondolataimból Lucas rántott ki.
- Leila, hát itt vagy. - boldogan szólt hozzám.
- Lucas, talán kerestél?
- Igen, gondoltam úgy is szombat van miért nem csinálunk valamit együtt? - nagyon meg lepődtem.
- Együtt? És mit? És amúgy is, nem fog szólni apád, hogy kihagyod az edzést és az őrjáratot?
- Tudja, hogy veled leszek ma. - csak vágta rá hirtelen, de továbbra is boldogan.
- És mire gondoltál? Nem sok minden van már, amit a sárkányok ne tettek volna tönkre.
- Majd ki találunk valamit út közben. - lassan mellém állt majd át karolta a derekam. Teljesen zavarba jöttem, még eddig egyszer sem volt ilyen. De végül hagytam, hogy vezessen.
Sok mindenről beszélgettünk és néha úgy éreztem, hogy jó lenne neki is elmondani az álmom, de lehet csak ki nevetne, így nem mondtam el neki. Délben együtt ebédeltünk, utána a város központjában lévő parkban voltunk. Nagyon sok mindent mesélt a vadászokról és a sárkányokról. Voltak dolgok amikre nem is gondoltam, hogy vannak. Nagyon érdekes volt, és jó volt hallgatni.

Úgy délután négy óra felé járt az idő mikor a járókelők egy furcsa hangról, vagy egy üvöltésről beszéltek. Nem értettük őket, hogy miről van szó és az elején nem is foglalkoztunk vele egészen addig míg... Mi is meg hallottuk a sárkány üvöltést. Lucas hamar kapcsolt és hívta a többieket, hogy ebből a város támadása lesz. Amint a telefont le tette, meg ragadta a karom és maga után rántott. Már majdnem a bázishoz értünk mikor fel bukkantak a sárkányok. Csak üvöltöttek és repkedtek a város felett. A vadászoknak túl magasan voltak és így hiába lőtték őket a lőszer nem ment fel olyan magasra.
Lucas-nak is mennie kellett, de nem akart magamra hagyni... Főként most nem. Ahogy a többiek felé vitt, a semmiből bukkant fel egy nagy sárkány és szállt le előttünk. Az a sárkány volt aki az álmomban is... A hatalmas korom fekete sárkány, arany vörös szemekkel. Lucas elő rántotta a kardját mivel csak ezt tudta elrejteni mások elől. A sárkányra szegte és ahogyan a sárkány el üvöltötte magát Lucas a sárkánynak esett.
Nagyon féltem, láttam hogy volt olyan pillanat amikor majdnem el kapta a sárkány, de elég hamar elugrott onnan olyankor. Lucas hirtelen egy váratlan mozdulattal csapott le a sárkányra, de csak egy kisebb karcolást ejtett a fején. A sárkány furcsán kezdett viselkedni, Lucas hamar kapcsolt és felém jött majd ahogy meg ragadta a karom és egy ház mögé vitt a sárkány csak tüzet kezdett fújni. Nagyon is meleg helyzet volt... Mikor a sárkány abba hagyta, fel szállt és elment. A többi sárkány is távozott, de senki sem értette, hogy miért mentek el ilyen hamar.
Lucas egyből végig mért, hogy nem esett-e semmi bajom, de hamar meg nyugodott, hogy jól vagyok. De én ezt nem mondhattam el róla. Voltam pillanatok a harc közben, hogy a sárkány vagy a lábával vagy a farkával ütötte meg Lucas-t így kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett. Ahogy meg nyugodtam aggódni kezdtem a kinézete miatt és próbáltam tenni valamit, de egyáltalán nem engedte. Végül végre a bázison voltunk. Lucas apja részben meg dicsérte, hogy még élve maradt a küzdelem után, de panaszkodott is, hogy el ment a sárkány és nem ölte meg.
A mai nap után nem mertem elhagyni az épületet. Tudtam, hogy Lucas jobban lesz másnapra, de az hogy ugyan az volt a sárkány mint az álmomban... Nagyon is furcsa volt. Lehet, hogy még is valóságos lehetett? Nem... Hisz Jilai ott volt reggel velem. És most nem volt sehol... Újra egy nagyobb ostobaságra vettem rá magam. Ki mentem este és az erdő felé vettem az irányt.

Miért aggódom ennyit Jilai miatt és utána az erdőben kötök ki? Ráadásul késő este... Véletlen tévedtem arra az útra ami a rétre vezetett. Lassan elindultam arra felé, hátha ott lesz. Mikor oda értem meg láttam a fűben feküdni. Halkan oda mentem, majd meg szólítottam.
- Jilai. - ahogy közelebb értem meg láttam az arcát. Egy hatalmas sebhely volt a szájánál ami majdnem egészen a szeméig ért. Láttam a tekintetét ahogy rám néz, tudta hogy aggódom, de nem is kicsit.
- Nincs semmi baj, Leila. Csak bele futottam az egyik sárkányba. - közben le ültem mellé.
- Jilai... Ezt el kellene látni. - lassan meg érintettem, ő pedig csak egy kicsit húzta a száját a fájdalomtól.
Nem akarta, hogy bárki is lássa ezért nem is volt hajlandó fel kellni és velem jönni a városba, de még hozzám se. Nem értettem... Csak segíteni akartam neki és most nem engedi. De aztán véletlen ki csúszott a számon egy kérdés.
- Jilai, mond... Őszintén, te nem vagy ember igaz? - a szemébe néztem ahogy ezt kérdeztem tőle. Alig látszott rajta, hogy tanakodik azon elmondja vagy sem.
- Ha őszintén válaszolok... Továbbra is mellettem akarsz lenni? Úgy mint most vagy ezelőtt? És ha elmondom mi lesz rá a garancia, hogy bárki más meg tudná? - nagyon komolyan tette fel a kérdéseket, de jogosan.
- Egyszer sem mondtam semmit Lucas-nak ami történt velem, főként nem azokat amikben sárkányok is voltak. De... Szeretném tudni miért vagy más, miért vagy sokkal rejtélyesebb, miért vagy közel a sárkányokhoz. - lassan el fordította a fejét.
- Emlékszel az álmodra? Hogy itt voltunk és a végén egyedül maradtál?
- Egyáltalán nem tudom kiverni a fejemből... Olyan valóságos volt... - csak rám nézett.
- Mert valójában így volt... A kérdésedre válaszolva pedig, hogy én vagyok-e a sárkány szülött... - lassan kezdett meg változni majd hirtelen egy hatalmas fényvillanást láttam, emiatt el kellett takarnom a szemem. Majd ahogy újra sötét volt, Jilai-t nem láttam, de helyette egy sárkány nézett rám... A korom fekete sárkány.
Nem tudtam szóhoz jutni, Lucas-nak igaza volt, tényleg Jilai az, de ahogy rám nézett valahogy kezdtem magam másképp érezni.
- Ha Lucas nem ránt el ma... Ugyan úgy tüzet fújtál volna? - abban reménykedtem, hogy a fej rázással válaszol, de ehelyett meg szólalt
- Téged... Nem bántanálak... - nem volt agresszív mint a délután és így... Valahogy nem is féltem tőle.
- Miért nem? Hisz te is egy sárkány vagy.
- De ember is... Tudod... Amikor visszatértek az emlékeim... Az elődöm emlékeit láttam... Az első sárkány szülött emlékeit... Amit láttam számomra borzalmas volt... Lehet, hogy nem érted meg, de mi is érzünk, nem csak ti...
- Akkor azért nem bántasz mert én jó vagyok hozzád? - érdeklődve néztem rá.
- Nem csak jó... Tény, hogy mi... Sárkányok ember lányokat raboltunk el, de elsősorban nem azért amire bárki is gondol... Néha nekünk is kellett volna egy kis kedvesség... Évszázadokon át egyszer sem volt így... És most igen... - rám nézett, majd lassan vissza változott - Emberként annyi minden meg van, de ha meg látják, hogy egy veszélyes szörnyeteg az utálat, a félelem és a pusztítás lesz úrrá az emberekben... Nem akartam azt a csepp boldogságot el veszíteni amit tőled kaptam. Ezért... Titkoltam el mindent amit magamról tudtam, ezért voltak furcsa dolgok és az eltűnéseim.
- Jilai... - nem tudtam mit mondani. Minden valós volt és fogalmam sem volt mitévő legyek. Egy sárkány vadász szerelmes belém és lehet... Hogy egy sárkány is... A legendás sárkány.
Jilai még sok mindent be vallott, néhány dologért bocsánatot is kért, de nem tehet róla, ha vannak dolgok amikért a sárkány része dominál. Lassan kezdtem meg érteni és tudtam, hogy ha Lucas meg tudja végez vele. Jilai amellett, hogy sok mindent el mondott a többi sárkányhoz vitt akik érdeklődve néztem rám. Elmondta, hogy egyedül ő érti őket, viszont ők az embereket is értik. Ugyan az a barlang volt ahol a múltkor ébredtem és menekültem el. Eddig még nem láttam őket nyugodtnak és lehet, hogy Jilai még nem, de az egyik meg engedte, hogy meg érintsem és meg simogassam. Nagyon furcsa érzés volt, mint egy hatalmas kígyó olyan volt a tapintása, vagy esetleg egy gyíknak. Ekkor láttam a sárkányon, hogy tetszik neki. Szóval ez az amiről az előbb beszélt Jilai, amit soha nem tudtak meg kapni... Mert nem emberek hanem veszélyes lények. A sárkányok is közben kezdték érteni, hogy miért foglalkozik velem Jilai. Furcsa egy este volt, de most már nem féltem ki jönni... Az erdőbe.

Másnap reggel meglepetésemre Lucas volt nálam. Szinte várta, hogy fel ébredjek és mehessünk valahová. Hamar kirángatott a házból és a városban, valamint a környéken sétáltunk. Annyira furcsa volt Lucas-al beszélni, szinte mindent tudni akart, főként hogy az este mit csináltam. Kicsit már zavart.
- Lucas... Értem, hogy aggódsz értem, de nekem is van egy magánszférám.
- Miről beszélsz Leila? - érdeklődve nézett.
- Folyton faggadsz, hogy mit csináltam előző este, volt-e nálam valaki. Aztán jössz Jilai-val aki az ég világon nem tett semmi rosszat veled mégis bántod. Mondtam már, csak a barátom és neki is ugyan annyi joga van velem lenni, mint neked Lucas. Nem tilthatod meg, hogy ne legyek mással csak is veled. - csak ki adtam magamból mindent ami már zavart. Láttam, hogy Lucas másképp reagálja le a dolgokat mint ahogy gondoltam. A mai együtt lét nem a legjobb volt, de nem is tartott sokáig. Csak haza mentem és rendet raktam a házban, fel takarítottam, főztem és még pár dolgot meg csináltam. Ezzel telt el a nap hátralévő ideje.