Sárkány szülött (Befejezett)

A háború elő jele

Reggel a vadászok nagyon készülödtek valahová. Mikor meg láttam Lucas-t és meg kérdeztem, hogy hová mennek csupán annyit mondott, hogy "vadászni". Nagyon rossz előérzetem volt. Nagyon sok mindent vittek magukkal, ráadásul ki is akarták használni az erdő adottságait: a tűz terjedését. Tudtam, hogy ha a sárkányok tüzet látnak az otthonuknál hamar elő jönnek és védeni próbálják, ezáltal akarják őket a földön tartani. Félni kezdtem, nem is tudtam, hogy hogyan szóljak Jilai-nak.
Ahogy el mentek, egyedül maradtam a nagy házban. Nem bírtam ott maradni, nagyon rossz ötletnek tartottam ezt az egészet. A városba mentem hátha bent találom Jilai-t, de nem volt szerencsém. Lassan hívni kezdtem, de azzal sem értem semmit mivel rá jöttem, hogy amerre van a fészkük ott teljesen nincs térerő.
-"Francba... Francba..." - mondogattam magamban. Nem mehettem oda és más útvonalat nem is ismertem ahonnan elérem őket. Csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz komolyabb baj.

Ahogy a vadászok az erdő közepére értek, elkezdtek néhány helyen be olajozni az erdőt. Ahogy ezzel végeztek fel készültek arra, hogy amint elkezdődik az erdő tűz és a sárkányok fel bukkannak támadni tudjanak. Csak hogy pechükre Jilai éppen arra járt és meg hallotta mit akarnak csinálni. Nem is kellett sok és vissza sietett a többiekhez. Amint vissza ért meg érezték az erdő tűz füstjének illatát. A sárkányok nagy része elakart indulni, hogy meg fékezzék a tüzet, de Jilai nem engedte, meg is magyarázta miért. Végül egy tervet találtak ki, majd ahogy elhagyták a barlangot eszeveszett üvöltésbe kezdtek. Ahogy a hangok terjedtek a vadászok is elindultak, tudták hogy már kint vannak és már vadászniuk kellett.
Ahogy mentek a tűzön keresztül az eget és a földet figyelték. Reménykedtek abban, hogy pár perc után fel bukkannak. Hát így is volt csak, hogy nem arra számítottak, hogy repülés közben fognak tüzet köpni. A vadászok félre ugrottak ki kerülve a tüzüket, majd ahogy át mentek a fejük felett a vadászok fel pattantak, majd utánuk lőttek, kevés sikerrel. A nyomukba eredtek, nem akarták elveszíteni őket, de ezzel elkéstek már sehol sem voltak. Hamar nézelődni kezdtek nehogy hátba támadják őket, de csak üvöltésre lettek figyelmesek. A semmiből bukkant fel egy sárkány és az egyik vadászt rakadta magával majd ahogy egyre magasabbra és magasabbra vitte egy másik jelent meg és marakodni kezdtek rajta, míg végül az emberből nem maradt semmi.
A harc még csak most vette kezdetét és senki sem tudta, hogy meddig és mivel lesz vége. Ahogy a sárkányok vadásztak a vadászokra úgy ez fordítva is igaz volt. Néha egy-egy vadász esett áldozatul, máskor meg egy sárkány. A vadászoknak a sok ember vesztés után be kellett látniuk, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok ahogy azt képzelték. Visszavonulót fújtak és ott hagyták az erdőt. Ahogy a sárkányok meg bizonyosodtak arról, hogy egy sem maradt a tüzet kezdték eloltani. Ők sem maradtak veszteség nélkül, három társuk esett el, de már ez is azt jelentette, hogy ez csak a kezdet, a múlt újra kezdése.

Pár órával később érték vissza nagyobb sérülésekkel. Igaz közben én is vissza értem, de amint láttam milyen állapotban vannak tudtam, hogy ennek nem lesz vége. Lucas sem úszta meg, kisebb nagyobb sérülései voltak, de nem súlyos. Próbáltam segíteni az ápolásban, de nem nagyon engedtek senkihez sem. Nem tudtam mit tenni mint csak ülni és várni... De még el menni sem mehettem. Lucas apja ült le mellém.
- Rossz ötlet volt ezt csinálni. - mondtam.
- Mit tudsz te? Csak egy jött ment lány vagy aki belekeveredett néhány dologba... Ne mond meg, hogy mi volt jó és rossz. Ez nem tartozik hozzád, te csak egy ember vagy.
- Ahogy maguk is... Kockára tették a saját és most már mások életét. Tényleg ezt akarták? - fel voltam háborodva és a tilalom ellenére is ki mentem az épületből.
A városban voltam és figyeltem az eget nem-e megy el egy sárkány elő jelként. Éreztem, hogy nagy, de nagyon rossz vége lesz... És ezt a város is meg fogja érezni. Ahogy sétáltam az utcákon és láttam az emberek arcát akik mit sem sejtenek, hogy nagy veszély leselkedik rájuk. Rossz volt az a tudat, hogy mindenki boldog, jól érzi magát és idő kérdése mikor tör meg a jó kedv és megy át káoszba és pusztításba. Ha a vadászok nem csinálják ezt, akkor talán... Nem válna rosszabbá. El sem hittem, hogy tényleg meg csinálták. Ahogy mentem és a gondolataimmal voltam elfoglalva hirtelen Lucas-ba botlottam.
- Leila, miért jöttél ki? Direkt meg mondtuk, hogy bent kell maradni. - ideges volt, de aggódott is.
- Ti nem vagyok normálisak! - csak tört ki belőlem - Nem, hogy örülnétek, hogy nem támadtak, erre fel bosszantottátok őket! Szerinted ez megoldás arra, hogy jobb legyen minden? - nagyon is ideges voltam.
- Leila, ezt nem értheted. Ők csak a megfelelő pillanatot várják, direkt elhitetik velünk, hogy abba hagyták. Ha mi nem cselekszünk akkor ők fognak.
- De mivel cselekedtetek így az egész várostnak meg írtátok a végrendeletet. Több eszük van a sárkányoknak mint nektek. Ők legalább nem kockáztatják a saját és a többiek életét. Ti meg... - hirtelen csak könnyezni kezdtem - Nektek az lenne a feladatotok, hogy a várost védjétek, nem pedig meg semmisíteni egy balul sült el tervvel... Fel kellett volna fognotok, hogy a sárkány szülött sokkal okosabb és mindig előttetek van.
- Leila... Honnan veszed ezeket? - kérdőre vont.
- Nem vagyok hülye, Lucas. Amennyit veled voltam sokat tanultam, még azokból is amik történtek. Az első nagyobb támadás, a kereskedelmi központ és a levél... Nem egy ostoba sárkányról van szó Lucas, lásd már be.
- Lehet, hogy előttünk van, de még mindig nekünk van a legtöbb eszközünk ellenük. A várost is meg tudjuk védeni a nagy ágyukkal. - csak rá mutatott az egyik épületre aminek a tetején volt valami.
Egy kisebb veszekedés után csak haza mentem, nem tudtam másra gondolni, mint a vadászok ostoba ötletére és a sárkányokra. Végül ahogy le szállt az este útnak indultam. A kemping részhez érve láttam a tűz pusztítását... Már nem volt minden zöld és szép, hanem mindent a hamu, a halott fák vették át. Elindultam az ismerős úton, ami már félig halott volt. Ahogy a barlanghoz értem láttam, hogy a sebeiket ápolták. Ahogy be léptem nagy morgás lett, de mikor meg láttam hamar abba maradt.
- Mit keresel te itt? - a hátam mögül szólalt meg Jilai.
- Jilai én... Sajnálom ami történt...
- Nem kell mit sajnálnod... - csak beljebb ment - Úgy sem lényeges...
- De Jilai... Én próbáltam velük beszélni, de... - hamar félbe szakított.
- Mondtam... Nem lényeges... Ezzel tényleg mindennek a tetőpontját érték el... Nem lesz kegyelem! - nagyon agresszívan nézett rám, a sárkányok fel üvöltöttek ez hallatán. Félni kezdtem, de végül is okuk volt arra, hogy tegyenek valamit.
- A várost fogjátok meg támadni igaz? - félve kérdeztem.
- Mivel a város közelében van az épületük így a város sem fogja meg úszni... - lassan át változott.
- És arról mit tudsz, hogy...
- Hogy biztonsági eszközeik vannak kitelepítve a városban? Tudok róla... Nem egyszer jártam végig a várost Leila... - csak egy pillanatra nézett rám majd a sebeit kezdte nyalogatni ami lassan gyógyulni kezdett. Elképesztő volt, hogy milyen módon gyógyulnak.
Láttam azt is, hogy egymást is ellátják ahol saját maguk nem érik el. Nem tudtam mit tegyek, végül Jilai-hoz mentem, le ültem mellé és neki dőltem. Meg lepődött, de nem mondott semmit és nem is távolított el magától.
- Miért nem vagy vele? Miért nem hozzá bújsz? - kérdezte miközben tovább nyaloggata a sebeit.
- Segíteni akartam nekik, de nem engedték. Lucas félig bolondnak tart amiért nem tudom fel fogni, azt amit tesznek. Tehetetlen vagyok mellettük...
- Itt is az vagy...
- De itt azért mert csak egy ember vagyok, ti meg nem. És ez teljesen más. - rám nézett én pedig vissza néztem rá.
Tény, hogy a sárkányok között nem tudtam mit tenni, de hogy a vadászok teljesen elutasítottak azt fel fogni sem tudtam. Minden segítségre szükségük volt, de az enyémre nem...

A mai nap után, egyáltalán nem tudtam aludni. A gondolat, hogy bármikor történhet bármi is félelemben tartott, még úgy is, hogy nekem nem nagyon esik bajom. Féltem, de nem tudtam kitől: Lucas az emberek életét hozta veszélybe a vadászokkal együtt. Jilai pedig... A haragnak és a dühnek köszönhetően egyre vadabb és vadabb lett. Persze érthető, hisz a vadászok okozták most ezt, egy nagyobb terület elpusztításával ahová az emberek sűrűn járnak. Éreztem, hogy mindent a sárkányokra fognak fogni, de semmit sem tehettem... Semmit.