Sárkány szülött (Befejezett)

Fellegek felett

Már az iskolában voltam, sokan sugdoloztak azon, hogy van-e köztem és Lucas között valami. Igazából mások előtt nem nagyon voltunk csak is magunk között és így jogosan beszéltek erről. Sok lány kérdezte, hogy Lucas-al van valami. Én csupán annyit mondtam, hogy csak barátok vagyunk. Éreztem, hogy nem lesz könnyű ki magyarázni a dolgokat, főként hogy Lucas rá is tesz. Ahogy meg látott oda jött, majd szokásosan viselkedett. Át karolt, a derekam fogta meg és tényleg úgy beszélt mások előtt is, hogy teljesen meg mutatta a szeretetét felém. Ahogy telt az idő, igaz kicsit visszafogottabban viselkedett Lucas, úgy tűnik rá jött a tegnap esti beszélgetés után, hogy amit eddig csinált azzal ronthat a dolgokon. Nem hozta fel Jilai-t előttem, keveset kérdezett arról, hogy mit csináltam. Tényleg nagyon azon volt, hogy nekem is jó legyen a társaság.
- Leila, terveztél mára valamit? Suli utánra.
- Igen, kicsit rendbe rakom magam, de otthon leszek, nem kell aggódnod minden rendben lesz. - mosolyogtam.
Kicsit látszott rajta, hogy nem örül neki, de bele törődött. Meg ígértem neki, hogy holnap délután vele leszek. Ahogy haza értem egyből el mentem fürdeni, egy kellemes habfürdőt vettem. Míg fürödtem gondolkoztam, hogy mit csináljak azután, hogy végeztem. Ahogy meg kajáltam ki mentem a házból, jól esett a friss levegő, majd lassan sétálni kezdtem. A városban voltam és véletlenül botlottam bele Jilai-ba.
- Olyan kellemes meg lepetés látni, Leila. - mosolyodott el.
- Hát pedig most még nem is indultam el keresni téged. - kicsit fel nevettem.
- Kár, gondoltam ha keresel elmehetnénk valahová. - meg lepődtem.
- Valahová? Elég sok mindent tönkre tettetek, így nem nagyon maradt bármi is ahová mehetnénk.
- Pedig van még hely csak tudni kell hol van. - mosolygott.
Kíváncsi voltam, hogy mire gondol így hát bele egyeztem. Lassan az erdőben voltunk, nem értettem miért ide jöttünk.
- Jilai, mi van még az erdőben amiért ide jöttünk? - kíváncsian kérdeztem tőle.
- Biztonságos ehhez. - lassan át változott, újra a hatalmas sárkányt láttam, de nem féltem tőle mert tudtam, hogy ő az és nem fog bántani.
- És én most mihez kezdjek?
- Voltál már valaha fent? - az égre nézett.
- Még nem.
- Gyere, meg mutatom milyen fent. - lassan lejebb eresztette a nyakát, hogy fel tudjak ülni.
- Biztos jó ötlet ez? - kicsit meg ijedtem.
- Nem kell félned, vigyázok rád.
Nagyot sóhajtottam, majd lassan fel másztam a hátára. Mielőtt elindult volna szólt, hogy erősen kapaszkodjak. Majd hirtelen el rugaszkodott és pillanatok alatt fent voltunk az égen. Először nem mertem ki nyitni a szemem, a hirtelen elindulás utáni sokkban voltam. Sokszor mondta, hogy nyissam ki, mire végül így tettem.
- Hűha. - teljesen lenyűgözött, annyira jó és furcsa volt szinte a felhők között menni.
Néha annyira ment fel, hogy meg érinthessem a felhőket. Élveztem, annyira fantasztikus volt. És a kilátás a földre... Olyan pici volt minden, de sokkal messzebb lehetett látni. Voltak helyek amikről nem is tudtam, hogy a város mellett van, még egy hatalmas tó is volt a közelben. Jilai még elég sok helyre el vitt én pedig le voltam nyűgözve.
Már lassan vissza értünk, óvatosan le szálltam róla, de még nem változott vissza.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó és szép minden oda fent. - még mindig le voltam nyűgözve.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. - sárkányhoz képest nagyon gyengéd volt a hangja.
- Köszönöm, hogy meg mutattad ezt nekem. Én... Nem is tudom, hogy háláljam meg.
- Nem kell meg hálálnod, kedves vagy velünk ennyit mi is meg tehetünk még. - közben vissza változott - És én köszönöm, hogy sok jót adtál nekem. Az a sok fájdalom a múltból... A társaságod elfelejteti. - lassan el mosolyodott - Remélem legközelebb is lesz még ilyen nap, de jobb ha vissza megyek a többiekhez. Nem jó ha sokáig magukra maradnak. - majd lassan elment.
Igaz el közel szállt le velem a kempingnél így vissza találtam, de... Ez egy felejthetetlen nap volt, még ha kis ideig is. Lehet ha jobban meg ismernénk őket más lenne a helyzet, akkor lehet nem is támadnának, sőt olyan dolgok lennének mint most velem... Sárkányon ültem és repültem.

Másnap tényleg sok időt töltöttem Lucas-al is, nagyon boldog volt, hogy velem lehetett. Nagyon sok dolgot mutatott a vadászokról, sok dologba be is avatott. Nem gondoltam volna, hogy ez meg történik, hogy sokat fogok meg tudni a vadászokról. Csak hogy egy bajom volt... Én már kezdtem másnak látni és gondolni a sárkányokat. Jilai meg mutatta, hogy nem csak rosszak, és hogy ugyan úgy vannak érzéseik. Láttam őket másnak, mint eddig és amiket Lucas mond róluk. Igaz mind a két félnek meg van az oka a támadásra: a sárkányok raboltak embereket, de csak hogy valaki foglalkozzon velük, de mivel nem tudnak beszélni így nem tudták elmondani mit akarnak. Az emberek pedig csak a veszélytől akartak meg szabadulni, saját fajtájukat védték. Ezért jött létre a vadászok rendje.
A gondolkodásból végül ki zökkentem mikor Lucas meg fogta a kezem.
- Minden rendben? - kicsit aggódva, de kíváncsian kérdezte.
- Igen, csak el gondolkoztam.
- És min? Persze ha nem gond, hogy kérdezem. - tényleg meg értette, hogy nem jó ha folyton kérdezget dolgokról.
- Hát... Néha el gondolkozom azon, hogy miért nem lehetne meg ismerni őket. Ha látnák, hogy nem akarja őket meg ölni... - hirtelen a szavamba vágott.
- Oda akarnál menni egy sárkányhoz és beszélgetni velük? - látszott, hogy kicsit bolondnak nézett emiatt - Leila, ők nem beszélnek. És amúgy is senki sem élné túl még akkor sem, ha békésen mennek hozzájuk. Nincs olyan, hogy ember és sárkány barátság. - kicsit meg szorította a kezem.
- Értem... - csak ennyit tudtam mondani és közben le hajtottam a fejem.
Kellemetlenül éreztem magam, ráadásul még egy kicsit bolondnak is nézett, de hamar magához húzott, hogy meg vígasztaljon. Egy bajom volt, hogy abban nincs igaza, hogy ne lehetne barátság. Hamár magamat nézem én barátságban vagyok velük... Jilai-nak köszönhetően.
Lucas az este ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak itt estére, ne kelljen egyedül lennem egy házban. Nem mondtam nemet, ráadásul már az apja is kezdett meg kedvelni. Éreztem, hogy idővel egyre jobban fogok beilleszkedni a vadászokhoz. Ahogy el telt az este és el jött a másnap, reggelinél néhány vadász arról beszélgetett, hogy a sárkányok már négy napja nem támadtak, egyáltalán nem értették miért. Nekem csak sejtésem volt, de ha el is mondtam volna egy részt totálisan bolondnak gondoltak volna, másrészt rajtam keresztül akarták volna le vadászni őket... Lucas pedig saját maga végzett volna Jilai-val, amit nem akartam, hogy így legyen. Nagy titkot tartok magamban, egy olyan titkot olyan helyen ahol hamar cselekvés törne ki. A reggeli után Lucas a hátsó kertbe vitt és ott beszélgettünk tovább, persze vadász dolgokról. Tényleg mindenbe bele akart avatni, az edzésükbe, a hagyományokba, az őrjáratokba és még sorolhatnám. Aztán kezdte mással terelni a témát.
- És mond, mit érzel irántam Leila?
- Huh?! - meg lepődtem mikor ezt kérdezte - Én... Hát nem is tudom. Annyi minden kavarog bennem, hogy nem tudom eldönteni. Van amikor tényleg úgy érzem, hogy szeretlek, de van amikor már bosszantasz. Néha nem értem, hogy mit miért csinálsz. - meg lepődött a válaszon, de végül is igazam volt. Tényleg vannak pillanatok amikor eltúloz dolgokat, máskor meg nagyon kedves.
- Még mindig furcsa, hogy bele szerettem egy lányba, és annyira nem tudom, hogy néha mi a jó és mi nem. Tudom néha az agyadra megyek, de nem tehetek róla. Vadász vagyok és mivel itt vannak ezek is aggódom érted, hogy bajod esik... Mint a legendás harcos szerelmének... - lassan a hangja kicsit meg változott és szomorú lett. Igaz a harcos szerelmét egy sárkány ölte meg és nem tudott mit tenni.
- Nem lesz semmi baj Lucas. - lassan át karoltam amit hamar viszonzott.
Még egy kis ideig így voltunk aztán csak rám nézett. Valami különleges volt a tekintetében, különös és még is nem tudtam el nézni. Mire reagálhattam volna, hogy közeledik lassan az ajkai érintették az enyémet. Lassan meg csókolt, de csak egy pillanatra, én pedig nem tudtam hirtelen szóhoz jutni. Eddig csak ölelgetett, a kezem fogta meg, néha simogatott és most... Meg csókolt. Annyira furcsa volt, de jó érzés is. Lucas nem mondott semmit, látta hogy teljesen meg lepődtem amit csinált, majd lassan el mosolyodott.
- Leila, én nagyon szeretlek. - mosolygott.
Ma este is itt maradtam a kapott szobában, de nem tudtam aludni. Még mindig a csók hatása alatt voltam... Az első csókom. Annyira hihetetlen, de még is valós. Sokat forgolódtam mire végül elaludtam.