♤Maradj Velem♤ /LITTLE MIX & LOKI FF/✔

The Beginning

Hideg éjszaka volt. Csöpögött az eső. A felhős égen a csillagok nem látszódtak. Néhány házban citrom színű fény pislákolt, a felhúzott redőnyök alatt. Az utca elhagyatott volt és ilyesztő. Éppen ezért szedte egyre gyorsabban lábait, Aida.
Magassarkújának színfóniája akaratlanul is vízhangzott az éjszaka csendjében. Mostmár jobban esett az eső, ami Anglia fővárosában megszokható. Aida nem Londonban lakott, hanem High Wycombeban. Munkahelyétől fél óra volt a buszmegálló, ami máskor egy könnyed séta lett volna, de szakadó esőben csak rohanás. A lány beállt egy erkély alá, és várt. Várt, hogy lecsendesüljön az eső, és elérje a kilenckor induló buszt. Ám az időjárás makacs volt azon az éjszakán. Egyet-kettőt villámlott is. Aida göndör haján táncot járt az eső. A távolban felborult egy kukafedél. Még a vihar sem tudta elnyomni a csörömpölő hangot. Aida szíve hevesebben vert a zaj hallatára. Ha ideges volt akkor énekelni kezdett, ez lenyugtatta. Most is ezt csinálta. Saját dalát kezdte dúdolgatni.

There's still a little bit of your song in my ear
There's still a little bit of your words I long to hear...

Aztán abbahagyta. Félt, hogy bárki meghallja. Szégyelte ha hallják énekelni. Pedig gyönyörű hangja volt. Hirtelen sűrű köd támadt az utcákra. Aida az orrát sem látta. Ekkor olyan érzés fogta el, mintha figyelnék. Szakadó eső ellenére futni kezdett. Vizes volt a  macskakő, többször el is csúszott. Magassarkújának hegye beakadt két kő közé. Hiába próbálta nem tudta kihúzni. Ekkor meglátott valakit a ködben. Egy férfit. Hosszú kabátot viselt, fején kalappal.

- Elnézést! Tud nekem segíteni? - kérdezte Aida. -Beakadt a cipőm és nemtudom kiszedni.

A férfi nem válaszolt. Egyre közelebb jött, még a végén már egy méter sem volt kettőjük közt. Ekkor az alak felemelte a fejét. Szemei vörösen izzottak, bőre szürke volt. Aida rémületét nem mutatva nézett vele farkasszemet. A férfin urrá lett a mosolygás és kinyújtotta a kezét. Vigyora nevetésbe torkollott. Mániákus nevetésbe. Keze Aida válla felé közelített. A lány érezte, hogy innen nincs menekvés. El fogják rabolni vagy megölik. Csukott szemmel várta a férfi érintését. Ám nem simogatást, vagy késszúrást érzett mikor a jéghideg kéz a meleg vállhoz ért. Semmit sem érzett. Ugyanis felébredt. Zihálva kelt fel az ágyában. Szemei szinte azonnal kipattantak. Mellkasa gyorsan emelkedett. Ránézett az órára, ami 9:30-at mutatott. Gyorsan beszaladt a fürdőbe, és rendbetette a haját. Felöltözött, felkapta a táskáját, és elindult a munkába.