♤Maradj Velem♤ /LITTLE MIX & LOKI FF/✔

9.

- Bízz bennem!

- Nem bízok!

- Akarod Thort vagy nem?

- Najó....a te ötletet volt!

Ekkor hatalmas csörömpölés és kiáltozás hallatszódott kintről. Aida még össze is rezzent egy kicsit.

- Mi volt ez? -kérdezte.

Sif nem válaszolt. Megfogta a lány kezét, és kimentek a szobából.
A folyósókon őrök rohantak össze-vissza.

- Elnézést! Mi történt? -állított meg egyet, Sif.

- Nem hallották? -hitetlenkedett a fiú- Loki herceget és Unnä hercegnőt megtámadták.

Az ispotályban is nagy volt a pánik. Mindenki a sebesült herceg körül forgolódott. A szúrt, mély vágást lefertőtlenítették és bekötötték gézzel. Thor ott ült öccse mellett és várta, hogy felébredjen. Frigga a szoba előtt Unnät nyugtatgatta. Aztán nagy robajjal megérkezett Sif és Aida. A királynő rögtön hozzájuk sietett.

- Kedveseim! -fogta őket kézen.

- Loki hogy van?

- Sokkal jobban...

<<>>

Atya isten! Fáj a lábam, gondolta a herceg. Érezte a szúrós gyógyszer illatot és rájött, hogy hol van. Szipogó hangot hallott. Mint amikor valaki sír. Elhatározta, hogy kinyitja a szemét. Lassan váltak szét szemhéjai, de még ígyis elvakította a fehérség.

- Loki! Ó istenem, de örülök! Hogy érzed magad?

A herceg jobban örült volna másnak.

- Jól, bátyám. -válaszolta a tetetett kedvességgel.

- Annak örülök.

- Naés......Unnä?

- Ennyire szerelmes vagy? Jól van, csak megilyedt. Viszont most megyek, rengeteg a dolgom.

- Persze, menj csak.

Ahogy a szőke elhagyta a termet, Lokinak kavarogni kezdtek a gondolatai. Az emlékei egyre tisztábbultak, már az is rémlett neki mi történt a merénylet után:

A herceg az oldalához kapta kezét. Oly fájdalmat érzett milyet még soha ezelőtt. A vörös, édes folyadék csak úgy ömlött a fiú testéből. Érezte, hogy két perc és elájul. Feje felett valakik beszélgettek. Egy nő és egy férfi. Hangjuk tompa volt, szinte érthetetlen. Egy csókot váltottak, majd lenéztek a hercegre...

- Az a nő olyan ismerős. -tűnődött Loki- Á, az lehetetlen!

- Mi lehetetlen? -zökkentette ki a gondolataiból- Látom jobban vagy.

Loki akkorát ugrott az ágyban, hogy majdnem a plafont érte. Aida volt az.

- Jesszus, Aida! -kiabálta, de a lány csak nevetett- Mi olyan vicces?

- Láthnod....khellett volna magahd! -nevetett jóízűen de, látva a herceg szúrós pillantását, inkább abbahagyta- Bocsi. Hogy vagy?

- Jobban.

Csend. Mindkettejük érezte, hogy egy kicsit kínos. Loki végignézett a lányon. Kiengedett haj néhol melírral, párducmintás felső és nadrág, magassarkú.
Nem öltöztél alul, gondolta.
Aztán a csendet megelégelve némán intett, hogy ne ácsorogjon ott inkább üljön le.

- Khm...Köszönöm, hogy indeenged szerény korházi ágyára, fennség.

- Szóra sem érdemes, hölgyem.  -folytatta a játékot kezet csókolva.

Hirtelen mindeketten elnevették magukat. Aida szabad kezével a haját birizgálta. Aztán mint egy filmben belenéztek egymás szemébe. Ha látszódott volna a lányon a pirultság, sült kacsának hitték volna. A pillanat viszont abbamaradt mikor Aida felpattant és zavartan távozott.
Lokinak így már csak azon járt az agya, hogy Unnät mért nem bántották...