♤Maradj Velem♤ /LITTLE MIX & LOKI FF/✔

12.

- Szóval ez történt. -fejezte be a mesét Thor.

- De Unnä miért csinálja ezt?

- Fogalmunk sincs. -válaszolt Loki.

- Ez ilyesztő. -aggodalmaskodott Aida- Miért én? Miért engem választott Fraithly? Nem is vagyok harcos alkat. Semmiben sem hasonlítunk! Nem értem.

Loki gyengéden megérintette Aida vállát mire a lány rá emelte tekintetét könnyáztatta szemeivel. Egyikük sem szólalt meg. Némán nézték egymást. 

- Khm.. -köszörülte meg torkát Thor- Bocsánat, de tervet kéne szőni!

- Oh, persze. -fordult a szőke felé a lány otthagyva a kábult feketét- Valami ötlet?

- Ma este lesz a tavaszi bál. -kezdett bele Thor- Ha Unnä valóban nyakig benne van mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy normálisnak tűnjön. Mondom a tervet! Loki minden percet Unnäval tölt és minden lépését figyeli. Aida addig körülnéz a kisasszony szobájában. Ha találsz valami árulkodót azonnal elmondod.

Lokinak nagyon nem tetszett, hogy Aida végzi a veszélyes munkát. Mindig is tudta, hogy bátyjának nincs ki mind a négy kereke.

- És te addig mit csinálsz? -kérdezte meg bátyjától- Borozgatsz?

- Én a hercegnő szolgáit tartom szemmel. Valamelyikkel biztos megosztotta titkát. -mondta, aztán elsietett.

Loki is utána ment, de még visszafordult Aidahoz. - Kérlek, vigyázz magadra. Érted jövök.

Aida magára maradt a vészjósló félhomályban. Félt, hiszen már csak egy óra és kezdődik az akció. Azon gondolkozott, hogy vajon túl feltűnő lenne ha meg sem jelenne a bálon? Igen, valószínüleg.
Az egy óra hamar eltelt izgulással és cicomázással.
Már éppen indulni készült volna, amikor kopogtak az ajtaján. Odasietett és kinyitotta. Loki állt előtte teljes pompájában. Aida úgy érezte deja vuja van. Visszaemlékezett amikor az ő tiszteletére rendezett bálra ugyanúgy a herceg kísérte. Most is mint akkor, ugyanaz az édeskés bizsergés járta át minden kis porcikáját tetőtől-talpig. Fogalma sem volt mitől van, de tudta akárhányszor a herceg közelében van mindig ezt érzi.

Odin szakállára, gondolta Loki. Nem igaz, hogy nincs még ennyi önkontrolom sem a közelében! Kihalt a folyósó, senki sem látná ha megcsókolnám. De, mivan ha ő nem így érez? Sosem volt még ilyenben részem. Nem tudom, hogy milyen a szerelem. Van jogom egyáltalán a szeretni?

- Indulhatunk, Loki? -szólt csilingelő hangján.

- P-persze. -ébredt fel a kábulatból a herceg.

Átkarolta Aidat és elindultak.

<<>>

Unnä türelmetlenül várta, hogy az óra tizet üssön. Nagyon izgatott volt. Fejét Surtur mellkasára hajtotta az óriás pedig átkarolta. Így feküdtek az ágyban.

- Drágám? Te is izgulsz?

- Unnä! Én sosem izgulok. Pedig az apádat majd nehezebb lesz megölni mint a királyi családot.

- Ne ezen agyalj most! -kelt fel- Megvan már hogyan rabolod el a kislányt?

- Nyugi, drágám. Mindent elintéztem. -húzta vissza maga mellé- Bízz bennem.

<<>>

Aida közben mit sem sejtve Unnä szándékáról beszélgetett Siffel.

- Aida, én erre képtelen vagyok.

- Inkább maradsz hajadon életed végéig? Kérlek! Csak probáld meg.

- Igazad van! Odamegyek Thorhoz és elhívom egy randevúra. -mondta Sif és egy húzásra leküldte pohara tartalmát.

- Ez a beszéd, csajszi. -suttogta már csak magának Aida mert barátnője már messze járt.

Nyílt az ajtó és belépett rajta a hercegnő. Loki egyből mellé pattant. Aida azt gondolta most vagy soha. Átvágott a tömegen akik éppen Unnät ünnepelték és kisonfordált a bálterem ajtaján.

Magassarkújával próbált úgy lépni, hogy ne legyen túl hangos. Tudta, hogy merre van a hercegnő lakosztálya. Őrökre számított, de senki sem volt az ajtó előtt. Aidanak kezdett gyanús lenni ez az egész. Mintha az ajtón túl egy csapda várna reá. Nem tudja senki, hogy mért nyomta le mégis a kilincset azon az éjszakán ha érezte, hogy csapda. Mert az volt.

Ahogy a szobába lépett egy kéz háturól megragadta, a falhoz nyomta és egy kendőt tartott a szája elé. Aida hiába kiáltozott nem tudott tenni semmit. Kénytelen volt elfogadni a tényt mielőtt elragadta volna a sötétség. Elrabolták.