♤Maradj Velem♤ /LITTLE MIX & LOKI FF/✔

5.

- Szóval az a démon egy tűzóriás volt? -kérdezte Aida.

- Igen. -válaszolt cinikusan Loki- Örülök, hogy végre felfogtad!

- De mit keresett Londonban? -kérdezte a lány ügyet sem vetve a herceg modorára.

- A rég elhunyt asgardi istennő, Fraithly reinkarnációját. Tudod kedvesem, ő egy harcos volt és Surtur, az óriáskirály megölte. Ám az óriás jóslatot kapott, miszerint Fraithly visszatér és bosszút áll. Valószínüleg a lány vagy fiú a közeledben volt és nem akart szemtanút hagyni a küldött. -magyarázta Frigga.

- Ezért inkább megpróbált megölni. -tette hozzá a király- Ittmaradsz nálunk addig amíg a tűzóriások elkapják a kiválasztottat, aztán hazamehetsz. Nem szeretnénk, hogy bajod essen. Loki biztos szívesen körbevezet. -nézett rá Odin a fiára.

- Ó semmi szükség erre, apám! Tud ő vigyázni magára. -hátrált felemelt kezekkel a herceg.

- De igenis van! Aida te pedig ne szólj közbe, nincs más választásod! Itt kell maradj, velünk egy ideig. -emelte fel hangját a király, majd intett fiának, hogy távozzanak.

Loki rettentő mérgesen rohant végig a folyósókon, Aida alig bírta követni. Felviharzott egy nagyon hosszú lépcsőn. Ahogy az északi szárnyhoz ért, megállt egy ajtó elött. 

- Ez lesz a te szobád! Melletted balra Thoré, szembe veled az enyém. Rendezkedj be, vacsorára érted jövök. Ha kell valami kopogj át. -mondta a herceg, majd benyitott a szobájába.

Mégis mit rendezzek be, kérdezte magában Aida. Semmi cuccom sincs! Ahogy belépett hálójába felsikoltott. Egy három fokos lépcső volt rögtön az ajtó elött.

- Ez veszélyes! Ha nem veszem észre lezuhanok. Hogy lehet így építeni? -bosszúskodott.

Amint felemelte a fejét a lélegzete is elállt. A szoba falai fehér és márványozottak voltak. A padlón egy gyönyörű szőnyeg hevert, persze arany színű. Előtte egy szekrény és egy komód. Aida mind a kettőt kinyitotta. A szekrény telis tele volt asgardi ruhákkal, a komód fiókjában sminkek és fésűk hevertek. Jobbra egy baldahinos ágy állt ami mellett egy kis folyósó vezett egy ajtóhoz.
Aida kinyitotta- Aha, ez a fürdő. -örült meg- Persze, hogy ez is arany.
Ahogy visszament észrevette, hogy van egy erkélye. Elhúzta a függönyt és kilépett. A táj csodálatos volt. Az utcákon gyerekek szaladgáltak, játszottak és énekeltek az árusok portékáit fel-fel lökve. Aidat nem ez nyűgözte le a legjobban. Hanem az Asgardot körbeölelő hegységek, amik mögött fokozatosan süllyedt a nap, megvilágítva havas hátukat.

- Bárcsak láthatná ezt Amelia is. -suttogta- Basszus! Amelia! Nem szóltam neki, sőt anyáéknak sem!

Idegesen ráncigálta ki zsebéből a telefonját, de hiába. Ugyanis nem volt térerő.

- Hogy is gondolhattam, hogy lesz? Egyáltalán valóság ez? -nevetett.

A nap már egészen lent járt. Az ég kék színe sötétedésnek indult.

- A herceg azt mondta értem jön vacsorára. Ki tudja mikor van itt vacsora, mindenesetre fel kéne öltözni valami szép ruhába. -elmélkedett- De, hogy én ezek közül nem tudok választani az biztos.

Kopogtak az ajtón. Aida sietve kinyitotta. Loki állt előtte kezében egy gyönyörű, zöld ruhával.

- Szia. Ezt vedd fel ma estére, ha lehet. Nem túl Midgardias, de nem is annyira Asgardias. -magyarázta megszokott stílusában.

- Ó, herceg. Gyönyörű ez a ruha. Köszönöm.

- Siess, kint megvárlak.

Aida gyorsan felvette a ruhát, választott hozzá néhány ékszert is.

- Ez én vagyok? -kérdezte mikor belenézett a tükörbe.

- Az biztos, hogy ilyen gyorsan még nem öltöztem fel, de Lokinak már ez is sok volt. -hallotta kintről a herceg lábdübögését.

- Na vég.....re. -mondta Loki amikor Aida kijött- Igazán jól áll neked.

- Köszi. Te is elegáns vagy.-mosolygott Aida- Mehetünk?

- Persze.

A herceg elindult, a lány pedig követte. A köztük zajló csendet az étkezőből kiszűrődő dallamok szakították félbe.

- Zene is van?

- Igen, és tánc is. Talán baj? -nyitotta ki az ajtót a herceg.

- Á, dehogy. -motyogta Aida és beléptek a terembe.