♤Maradj Velem♤ /LITTLE MIX & LOKI FF/✔

7.

Aida rosszul érezte magát Unnä hercegnő jelenléte miatt. Oly' könnyedén lépkedett és karolta át a herceg nyakát. Volt valami abban az önelégült mosolyában amitől gyomra felfordult. Gondolataiból egy ismerős hang zökkentette ki.

- Táncolunk?

- Ó, Fandral én nem tudok...

- Nem, baj! Majd vezetlek.

A férfi lehajolt elé megfogva vékony kezét és a parkett felé vezette. Átkarolta derekát, és összefűzte az ő tejföl jobbjával csokoládé balját.

- Egyszerű keringő. Fogd meg a vállam. -magyarázta a szőkeség- Te lépsz egyet hátra, én előre, aztán ezzel forgunk.

Aida engedelmeskedett. Hamar elindult egy könnyed, lassú zongorajáték.

- Lazulj el. Engedj vezetni.

Aida egyre kellemetlenebbül érezte magát. Fandral lehelletéből áradó alkohol szag csípte az orrát. Lehunyta a szemét. A férfi ajkait egyre közelebb érezte, mert az aroma erősödött. Már majdnem összeértek, mikor egy ismerős hangot hallott maga mögül.

- Lekérhetem a hölgyet?

- Persze. -vetette oda cinikusan Fandral majd távozott.

Aida megfordult. Loki állt előtte teljes pompájában. Meg akarta ölelni, maga se tudta mért. Ebben a röpke pillanatban vágyott az ölelésére, de egy pillanat hamar elszáll.

- Jól vagy? -kérdezte a herceg- Fandral egy tuskó, főleg ha részeg! Megilyedtél?

- Nem, csak...mért vagy ilyen gyengéd? -nevetett- Nem hittem, hogy ilyen is tudsz lenni.

- Ez fájt. Táncolunk?

- Menjünk inkább ki a kertbe!

- Kívánságod egyenlő a paranccsal, hölgyem. -karolt bele.

Loki kivezette Aidat a kert olyan szegletébe ahol még a lány nem járt. Mintha egy labirintus közepén lettek volna. Körös-körül vörös és fehér rózsák nőttek az üde bokrokon. Eltakarva a kert dicsőségét, egy szökőkutat. A hidegfehér márványra felülről sütött a hold fénye, megvilágítva gyémánt színű vizét. Aida belemártotta jobbkezét a hideg vízbe aztán leült a szélére.

- Ez az egyik kedvenc helyem. -foglalt helyet, Loki is.

- Gyönyörű -álmodozott- Mintha...

- ...álmodnál -suttogta a herceg.

- Mond csak, Loki! Itt lehet énekelni? -kérdezte Aida.

A herceg furcsán nézett - Énekelni? Csak ha tudsz! Nem akarom a nyivákolásodat hallgatni!

- Igen is tudok! -válaszolt sértődötten, Aida- Csak figyelj!

És énekelni kezdett:

,,Strong, a side of me you never found
'Cause you only see me when my guard is down
And it's wrong, and I hate that it's the truth
But I only like myself when I'm with you"

A dallam csak úgy szállt a csendes éjszakában. Loki kábultan hallgatta.

- Na? Megmondtam vagy megmondtam? -kérdezte

- Hát, a végén kicsit hamis volt...

- Ezt nem hiszem el! -hüledezett a lány- Miért kell mindent elrontanod?

Aida felpattant és dühös léptekkel távozott a kertből. Lokit annyira ez nem zavarta, ő csak elgondolkodva meredt a távolba.

<<☆>>

A palota sötétebb folyosóin senki sem jár most. Mindenki a bállal van elfoglalva, így könnyedén ki lehet használni az alkalmat. Néhány csörömpölő őr kíséretében egy könnyed léptű hölgy sietett a folyósó egyik végéből a  másikban álló férfihez. Ahogy odaért, a férfi meghajolt előtte és átváltozott. A bőre égetően meleget árasztott, a szemei szürkék voltak, a fején egy marhakoponyára hasonlító dolog volt.

- Hölgyem! -köszönt a férfi.

- Surtur! Mond csak, hogy áll az ügy?

- Egész jól, hölgyem...